Vágólapra másolva!
Az már biztos, hogy az első hat között három európai csapat, Jugoszlávia, Németország és Spanyolország végez, s ennek döntő jelentősége lesz az athéni olimpiai kvóták eloszlása kérdésében. Pénteken délután Spanyolország - amelynek igazság szerint az elődöntőben lenne a helye játéktudása alapján - átgázolt Brazílián, s így szombaton az ötödik helyért játszhat az amerikaiakkal.

Ch. Gáll András helyszíni tudósítása Indianapolisból

Azzal az amerikai válogatottal játszhatnak a spanyolok, amely - íme, egy újabb vetülete a Dream Teamnek csúfolt gárda kiábrándító szereplésének - már biztos, hogy lényegesen hátrébb végez, mint az ezt megelőző, 1998-as, athéni világbajnokságon. Ahol pedig az akkoriban meglehetősen lesajnált, európai ligákban profiskodó kosarasok képviselték a csillagos-sávos lobogót az NBA-sztárok "lockoutja" miatt, míg most a világ legszínvonalasabb ligájának válogatottja. Hogy az eltelt négy évben a világ lépett-e előrébb, vagy az NBA nívója süllyedt, az nehezen eldönthető, az igazság vélhetően most is félúton van.

Az új-zélandi csoda nyomában/sport/csapat/kosarlabda/20020907azujzelandi.html

Az amerikai szaksajtó, a kosárlabda társadalom természetesen forrong az Argentínától és Jugoszláviától elszenvedett vereségek következtében, egyfajta intenzív önmarcangolás van kibontakozóban. George Karl, az Indianapolisban szerepelt válogatott szakvezetője játékosai védelmére kelt: "Mindössze két hetet készülhettünk a világbajnokságra, így is köszönetet kell mondanunk azoknak, akik feláldozták vakációjukat egy nyolchónapos, megerőltető szezon után. Az ellenfelek nyár eleje óta gyakoroltak, amúgy is évek óta összeszoktatott együttesekről van szó. Az amerikai fiúknak - Pierce-nek, a két Davisnek és Millernek, Finley-nek és a többieknek a nyár kellős közepén kellett volna NBA-playoff színvonalú kosárlabdával kirukkolnia. Tulajdonképpen érthető, hogy ez most nem sikerült."