Eb-ezüstérmes a nőipóló-válogatott

1991 és 2001 után nem tudott harmadszor is Európa legjobbja lenni a magyar nőivízilabda-válogatott. A kontinensbajnokság szombati ljubljanai döntőjében Stieberék 6-5-re kikaptak az olaszoktól, így címüket elveszítve ezüstérmesként zártak.

A női döntőben:
Olaszország - Magyarország 6-5 (1-2, 0-0, 1-0, 4-3)
gól: Grego 2, Miceli, Musumeci, Di Mario, Zanchi 1-1, illetve Valkay Á. 2, Pelle, Szremkó, Primász 1-1

Az összeállítások közzététele után a női döntő érdemi statisztikai érdekességeként azt lehetett rögzíteni, hogy a ljubljanai uszoda vizében az 1994-es világbajnok magyar csapatból hárman juthatnak szerephez: a csapatkapitány Stieber Mercédesz mellett Sipos Edit és Szremkó Krisztina, illetve az 1991-es Európa-bajnok gárdából ketten: Stieber és - immár az olasz csapat tagjaként - Tóth Noémi.

Faragó Tamás szövetségi kapitány: "Nevetséges, hogy három perccel a vége előtt perceken át azon tanakodjanak a bírók, hogy kitalálják, vajon mit is merjenek ítélni. Amúgy meg az volt még a baj, hogy kihagytuk a helyzeteket, két és fél negyeden át nem tudtunk gólt lőni. Ezért nem is dicsérem meg a lányokat, viszont megköszönöm nekik az Eb-ezüstig vezető úton elvégzett munkát."

A mérkőzés előtt hirdették ki, hogy kiket találtak az Eb legjobbjainak, s itt is volt magyar érdekeltség, hiszen a legjobb kapus címet Sós Ildikó érdemelte ki. S hogy három legyen a magyar igazság: még a csapatok bemelegítésekor a hangszórókból felcsendült az a dal, amely a 2001-es budapesti Európa-bajnokság hivatalos indulója volt. Már az első dallamoknál vastaps szólt a nézőtéren: a hazulról érkezett szurkolók tapsa, igazán kellemes múltidézés gyanánt, hiszen két esztendeje a Faragó-csapat nyerte az olaszok elleni Eb-finálét.

A nyitó negyed fele lepergett már ugyan, mire megszületett az első gól, de magyar kézből: Valkay Ágnes két lövését előbb még védte az olasz kapus, a harmadik bomba azonban már utat talált a hálóba. Gyors volt a talján válasz, ám Pellének a segítőtársul szegődött kapufa közbeiktatásával elért gólja magyar vezetést eredményezett.

Drávucz másodszor is elhozta a labdát a ráúszásnál, de az újabb említésre érdemes momentumra - megannyi kihagyott lehetőség után - a második játékrész utolsó percéig kellett várni: ekkor előbb olasz előnynél Sós hárította remekül Tóth löketét, majd az ellenakció végén Stieber ejtett a kapufára.

A harmadik 7 perc hasonló koreográfia szerint alakult, a hálók helyett megint inkább a kapufák kerültek veszélybe a célt tévesztő lövések nyomán, s az is maradt a korábbi gyakorlatból, hogy több magyart állítottak ki, mint olaszt. A kivételnél - amikor már négy és fél perc eltelt a negyedből - az olaszok a sokadik emberelőnyüket értékesítették, s egyenlítettek.

A záró negyed magyar szempontból nagyon rosszul indult: 4 méterest kaptak az olaszok, s a büntetőből átvették a vezetést. Mielőtt azonban búnak ereszthették volna a fejüket a magyar hívek, Valkay Ágnes pimasz pattintással alakította 3-3-ra az állást. Csakhogy egy átlövés a túloldalon is eredményesnek bizonyult, s megint az olaszoknál volt az előny. Végre magyar emberfór, Stieber varázsolta Szremkó kezére a labdát, amely a hálóban landolt: 4-4.

Ki tudja, miért, de az olaszok újból büntetőt dobhattak, hát persze, hogy ismét vezettek. Mi több: Grego lövésébe egy magyar kéz olyan szerencsétlenül ért bele, hogy máris 6-4 lett - oda. Primász még visszaadta a hitet (5-6), de már csak egyetlen perc maradt a mérkőzésből. Viszont az itáliai hölgyek is hibáztak, így 33 másodperccel a vége előtt emberelőnyhöz jutott a magyar csapat. Az utolsó esélynél azonban Drávucz kezéről lesodorták a labdát, s nyertek az olaszok.