Elhunyt Lemhényi Dezső

Hosszú, súlyos betegség után csütörtök reggel, néhány nappal 86. születésnapja előtt elhunyt Lemhényi Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó, az Olimpiai Bajnokok Klubja és a Mező Ferenc Közalapítvány Kuratóriumának elnöke, a Magyar Vízilabda Szövetség tiszteletbeli elnöke.

Lemhényi Dezsőt a Magyar Olimpiai Bizottság, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium és a Magyar Vízilabda Szövetség saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Lemhényi Dezső 1917. december 9-én született Budapesten. Úszóként kezdte sportpályafutását, később a vízilabdához pártolt. Balaton-átúszó bajnok, a Wesselényi-emlékverseny háromszoros győztese. Technikai felkészültsége, taktikai érzéke mellett úszástudását is jól hasznosította a vízilabdában. A BSE-vel nyert először bajnokságot.

A világháború után hívták meg a válogatottba, szerepelt a londoni olimpián, ahol a csapat második helyezést szerzett. Tagja volt Helsinkiben az aranyérmet nyert együttesnek.

Fiatalon választotta az edzői hivatást; két időszakban, 1953 és 1955, majd 1957 és 1960 között volt a válogatott szövetségi kapitánya. Az általa irányított együttes két alkalommal: 1954-ben és 1958-ban nyert Európa-bajnokságot - mindkétszer átszervezett, megfiatalított csapattal.

Lemhényi Dezső számos magas elismerésben részesült. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést. Az Olimpiai Érdemrendet Juan Antonio Samaranch NOB-elnöktől 1999-ben vehette át. Egy évvel korábban beválasztották az Egyesült Államok-beli Fort Lauderdale-ben működő Hall of Fame, az úszó- és vízilabdasport hírességeit befogadó csarnok tagjai közé. Az idén Csík Ferenc díjat kapott életútjáért, a magyar sportéletben alkotott maradandó tevékenységéért.

Kezdeményezője volt az Olimpiai Bajnokok Klubja megalakításának, és annak elnökévé választották. Fáradhatatlanul tevékenykedett az olimpiai bajnokok szociális helyzetének javításáért. A Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának elnökeként olimpiai érmesek, világbajnokok, idős sportolók, egykori kiváló szakvezetők, özvegyek sorsát viselte a szívén. Az egykori ötkarikás sikerek félévszázados évfordulóján kezdeményezésére olimpiai érmesek jártak Londonban, tavaly pedig Helsinkiben.

Első számú támasza a felesége, a tornászként ugyancsak olimpiai bajnok Tass Olga volt, akivel az idén ünnepelték 50. házassági évfordulójukat.