Mocsai nem elégszik meg az olimpiai kvótával

A Dánia felett aratott 29-19-es, már-már megszégyenítő különbségű győzelem után érthetően boldog volt magyar szakvezető, szurkoló egyaránt. A lelátó népe hosszú percekig tombolva ünnepelte a kedvenceket, autogramokat vadásztak, a szakvezetők pedig úgy értékelték a csoportküzdelmeket: az olimpiai kvótát jelentő ötödik hellyel látatlanban már nem érnék be. A csapata keddtől Rijekában folytatja, az ellenfél sorrendben Románia, Norvégia és Ukrajna lesz.

Három éve nem látott ennyire jól, pontosan, összeszedetten játszó magyar együttest Mocsai Lajos, a nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. A Dánia elleni, vasárnapi, sorsdöntő, csáktornyai diadal után a kapitány és segítője, Marczinka Zoltán, amíg felért a sajtóhelyre, hogy eleget tegyen rádiós és televíziós kötelezettségének, sorra fogadta a gratulációkat, majd a lépcső tetején, védve az árgus szemektől, diadalittasan csapott a levegőbe. Mert a magyar válogatott megcselekedte azt, amit alapvetően elvártak tőle: továbbjutott a helyiek szerint is csak halálcsoportnak nevezett hatosból, s kiejtette az olimpiai és Európa-bajnok dánokat.

"Elsőként szeretném megköszönni ellenfelünknek a fair játékot, másodszor a közel ezer magyarnak, akik eljöttek, s biztatták csapatunkat. Nélkülük nagyon nehéz lett volna kivívni a sikert. Ezúttal minden csapatrészben fantasztikusat nyújtottunk, Pálinger Kata világklasszis teljesítményt produkált a kapuban, a védekezésünk is jónak mondható volt, támadásban pedig mind felállt fal ellen, mind lerohanásban eredményesnek bizonyultunk. Ezt a 3-2-1-es védekezést már két éve, Meranóban elkezdtük felépíteni, csak akkor még nem érett össze. A világbajnokság neheze csak most következik majd, hiszen a középdöntőben olyan remek csapatok várnak ránk, mint Románia, Norvégia, és Ukrajna" - nyilatkozta Mocsai Lajos.

Visszatérve a vasárnapi mérkőzés statisztikájához, egészen elképesztőt nyújtottak a lányok. Pálinger és Sirina ötven százalékosan védett, előbbi 32 lövésből 16-ot, utóbbi hatból hármat hárított. A kapitány nem győzte dicsérni a Dunaferr hálóőrét.

Kedden Románia az ellenfél

Romániával eddig 74 alkalommal találkozott a magyar nőikézilabda-válogatott, s az 1961. június 30-i, belgrádi 9-6-os vereséggel együtt 25-ször kapott ki. Ennél sokkal jobb hír, hogy 6 döntetlen mellett 43 magyar siker született. A két Magyarországon játszó légiósát, a Cornexi kapusát és szélsőjét, Kerekest, valamint Giscát soraiban tudó gárda csoportjában a könnyebb ellenfeleket (Japán, Tunézia, Argentína) legyőzte, Ukrajnával döntetlenül végzett, Norvégiától vereséget szenvedett.

"Megalkuvást nem tűrő ember vagyok, ha mindig beérném kevesebbel, nem értem volna el edzőként olyan sikereket, mint amilyenekkel most büszkélkedhetek" - válaszolta a kapitány arra az újságírói kérdésre, megelégedne-e látatlanban az olimpiai szereplést jelentő ötödik hellyel. Marczinka Zoltán hozzátette, ő úgy vállalta ezt a munkát 2004 végéig, hogy a három nagy világverseny mindegyikén érmet szerezzen.

Úgy legyen. A következő lépést mindjárt kedden, Románia ellen teheti meg a csapat.