"Negyvennyolcmillió forint volt a kanadaiak látogatásának teljes költsége, s miután összeadtunk minden kiadást és bevételt, szövetségünk nagy valószínűséggel 3-4 millió forint tiszta nyereséggel zárja minden idők egyik legnagyobb honi hokivállalkozását" - számolt a főtitkár, aki - talán kevesen tudják - a magyar válogatott kapusa, Budai Krisztián nevelőedzője.
A kanadai válogatott fellépti díja húszezer euró volt (durván ötmillió forint), a bevételi oldalon a 7300 értékesített jegy ára, mintegy 33 millió forint mutatkozik, ebből 12 százalék, négymillió forint volt az eladást bonyolító TicketPro jutaléka, maradt tehát tisztán 29 millió. A maradék a szponzori pénzekből jött - illetve jön - össze.
A magyar-kanadai meccsel egyébként lezárult a hazai hokiidény - minden idők egyik legmozgalmasabb, legtartalmasabb hokiidénye. Egy olyan szezon, amelyben kétszer is vendégül láthattuk Kanadát.
"Szinte tapintható a hokiboom, ezt kéne valahogy meglovagolnunk. Van már hét fedett jégcsarnok Magyarországon, rengetegen jönnének is a gyermekek közül, de nincs pénz, és kizárólag önköltséges alapon történik a toborzás. Az egyetlen rendezőelv az, hogy melyik szülőnek van pénze: a legócskább pár korcsolyacipő tizenötezer forintba kerül, aztán jön még a ruha, az ütő. Sajnos, borzasztó erős a kontraszelekció: nem a tehetséges, hanem a tehetős gyerekek jutnak el a jégre."
A főtitkár még keserűen említette, hogy bár a GYISM vezetői a kanadai meccs közben és után tüntető kedvességgel gratuláltak, mosolyogtak, a szavak szintjén ők a sportág leglelkesebb támogatói, aztán amikor eljön az igazság pillanata - jóllehet parádés pályázat készült -, a magyar hoki képtelen bekerülni a Heraklész-program kedvezményezettjei közé, ami pedig a sikeres és eredményes utánpótlás-nevelés előfeltétele.
"Meglehet, rosszak a lobbipozícióink, de hogy miért, azt nem tudom. Mindegy, megyünk tovább, előre menekülünk, mert a jégkorong annyira népszerű, hogy közönségünk egyre többet követel tőlünk", vonta le a következtetést a szövetség főtitkára.
Ch. Gáll András