Társoldalunk:

Világbajnok kézisek fogtak össze Deckarmért

2007.12.02. 20:55

"Világbajnokok egy világbajnokért" mottóval szinte a teljes német férfikézilabda-válogatott pályára lépett vasárnap este a saar-vidéki Saarbrückenben azon a jótékonysági mérkőzésen, amelyet a német kézilabdasport legendás alakjának számító, s csaknem harminc évvel ezelőtt egy magyarországi kupameccsen életveszélyesen megsérült Joachim Deckarm megsegítésére rendeztek.

Heiner Brand edző vb-aranyérmes csapata három játékos kivételével teljes létszámban felvonult, hogy megmérkőzzön a tartomány válogatottjával, s a befolyt több mint 100 ezer eurót a ma is rendkívül népszerű és szeretett "Jo" számára ajánlották fel.

Joachim Deckarm 24 évesen az 1978-ban világbajnokságot nyert német kézilabda-válogatott csapatkapitánya volt, és a világ legjobb játékosának is megválasztották. 1979. március 30-án a tatabányai betonpályáján azonban kettétört a karrierje. A Gummersbach tagjaként jött Magyarországra, ahol KEK-elődöntőt játszott a Tatabányai Bányász csapata ellen.

A mérkőzés egyik pillanatában szerencsétlenül ütközött Pánovics Lajossal, és beütötte fejét a betonpályába. A kórházban megállapították: kettős koponyatörést szenvedett, és egy 10 cm-es repedés keletkezett az agyhártyáján. 131 nap után ébredt fel a kómából. Ekkor kezdődött Deckarm reménytelennek tűnő harca, hiszen újból kellett tanulnia beszélni, olvasni, írni, enni, egyszóval újból élni. Pánovics abbahagyta a sportpályafutását, többé nem kézilabdázott.

A német sportoló tolószékhez kötött, a beszéd immár némelyest megy, de a szavakat csak rendkívül nehezen érthetően tudja kipréselni magából. Az 53 éves Deckarm ma szülővárosában, Saarbrückenben egy gondozó otthonban él.

Deckarm egyébként tolószékében édesanyjával együtt ott volt a tribünön a vasárnap esti jótékonysági mérkőzésen. Mint ahogy ott volt a téli világbajnokság nyitómérkőzésén is, s a közönség felállva ünnepelte őt.

Joachim Deckarm ma is "kedvenc". Nem csak azért, mert az 1978-as világbajnoki döntőn az oroszok ellen hat gólt dobott, amit soha nem felejtenek el neki, de nem is szánalomból, mert Deckarm "kikötötte", hogy abból nem kér. Hanem azért, mert ma is tisztelik őt a páratlan kitartásért és akaraterőért, amely 131 napos kóma után szinte a halálból hozta vissza őt, s a "talpra állásban" segítette.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK