Vágólapra másolva!
Két mérkőzés után két győzelemmel áll nőikézilabda-válogatottunk a franciaországi világbajnokságon, amelynek csoportmérkőzésein eddig Japán és Kongó ellen is sikerült győzni. A spanyolok elleni záróforduló már arról dönt, hogy a csapat hány ponttal vághat neki a középdöntőnek. Győzni kell, hiszen az fél lépést jelentene a Peking felé vezető úton.

Lehet kritizálni a magyar nőikézilabda-válogatottat (hiszen hiányolható a kiegyensúlyozott játék a csapattól), de tény: két mérkőzést már megnyertek Németh András tanítványai a franciaországi világbajnokságon. Igaz, se Japán, se Kongó nem tartozik a sportág nagyhatalmai közé - talán ezért fájó, hogy mindkét alkalommal akadtak üresjáratok az együttes produkciójában.

Ez komolyabb ellenféllel szemben megengedhetetlen - ebbe a kategóriába sorolhatjuk Spanyolország együttesét is. No nem azért, mert az ibériaiak világverő formában érkeztek a világbajnokságra (kockáztassuk meg, ez a garnitúra fényévekre van a vb- és olimpiai ötödik elődtől), hanem azért, mert fontos mérkőzés vár a felekre.

Az már eldőlt a hétfői játéknapot követően, hogy mindkét csapat bejutott a középdöntőbe, a csoportelsőségről, s ami még fontosabb, a továbbvihető pontokról azonban kedden dönteni kell. Magyarország jobb gólkülönbségének köszönhetően már egy döntetlennel is csoportelsőként végezne, ezzel azonban saját helyzetét nehezítené meg, hiszen csupán egy pontot vinne magával. Azaz a cél most is egyértelmű: győzni kell!

Győzni, mert az águnkon a spanyolok mellett Románia, Németország, Lengyelország és Dél-Korea jutott tovább, a négyesből a lengyelek a leginkább verhetőek, s négy ponttal már érdemes lehet számolgatni a negyeddöntő-párosításokat.

Németh András többször elmondta, hogy a románok és a németek mumusnak számítanak, hiszen az utóbbi időben nem jött ki ellenük a lépés, ennek ellenére a jelenlegi keret képes arra, hogy pontveszteség nélkül érkezzen el a párizsi véghajrára. De arra is, hogy az első két találkozón mutatott hullámvölgyekkel bárkitől ponto(ka)t veszítsen.

A spanyol válogatottban Jorge Duenas kapitány alapos vérfrissítést eszközölt, a gárdát azonban továbbra is a rutinos játékosok viszik előre. Az első két összecsapáson Marta Mangue González 15, Macarena Aguilar Diaz 13, míg Beatriz Fernandez Ibanez 11 találatot szerzett - főleg előbbi teljesítménye pompás, hiszen az esbjergi jobbátlövő 18 kísérletből mindössze hármat rontott (kettőt hetesből).

Az örökmérleget tekintve komoly fölénnyel büszkélkedhetünk: 14 mérkőzésen 8 győzelem és 3 döntetlen mellett mindössze háromszor kaptunk ki. A két válogatott a világbajnokságok során többször is találkozott egymással. Az ibériaiak első vb-szereplésére 1993-ban került sor, Norvégiában a 15. helyen zártak, s a csoportmeccsek során 22-13-as vereséget szenvedtek a magyaroktól.

2001-ben a 10. helyen zárt ellenfelünk, a meranói csoporttalálkozón úgy sikerült 27-23-ra nyerni, hogy a félidőben még 14-11-re a spanyoloknál volt az előny. 2003-ban elkerülte egymást a két csapat, akkor Spanyolország végül az 5. helyen zárt, a helyosztón Norvégiát ütötte el az olimpiai részvételtől.

Érdekesség, hogy Athénban ismét összefutottak a felek, s az 5. helyért rendezett találkozón Magyarország 38-29-re diadalmaskodott.

2005. októberében a Croatia-kupán 33-25-re, tavaly Nyíregyházán a Pannon-kupán 26-20-ra győztek Németh András tanítványai.