Vágólapra másolva!
Csalódást keltő teljesítménnyel végül a nyolcadik helyen zárta a macedóniai Európa-bajnokságot a magyar nőikézilabda-válogatott. Kudarc vagy realitás? Talán mindkettő, viszont lyukas posztokkal, kulcsjátékosok, illetve extraklasszis teljesítmény nélkül ennél többet nem lehet elérni.

Nehéz szó nélkül elmenni a magyar nőikézilabda-válogatott Európa-bajnoki teljesítménye mellett. Szakemberek és szurkolók sem tudnak dönteni, hogy ez az eredmény siralmas és kongatni kell a vészharangokat, esetleg a szövetség vállalta túl magát az 1-6. hely valamelyikének megszerzésével, netán az Európa-bajnokság beleillik abba a csapatépítő koncepcióba, amelyet Imre Vilmos szövetségi kapitány az októberi Világkupával megkezdett.

Játékoskeret

Bárki is legyen a nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, első interjúiban biztosan elhangzik: "Vékony jégen táncol a sportág!" Az utánpótlásbázis minősége és az igazolt játékosok száma messze elmaradt a legjobbakétól. Amíg 10-15 évvel ezelőtt szinte minden poszton (világ)klasszisok játszottak, addig az utóbbi öt esztendőre ez a megállapítás már nem igaz.

Hol van már az az idő, amikor a Farkas Ágnes, Radulovics Bojana átlövőpárostól rettegtek az ellenfelek? Amikor Pádár Ildikó és Kulcsár Anita révén a világ legjobb beállósait foglalkoztathatta az aktuális kapitány? Vagy amikor Kökény Beatrix és Siti Beáta irányított?

A pekingi olimpia után nyilvánvalóvá vált, visszaesés következhet be. Pigniczki Krisztina és Ferling Bernadett lemondta a válogatottságot, Tóth Tímea egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy ott legyen az Eb-n, Pálinger Katalin is sokáig vacillált, elvállalja-e a szereplést a kontinensviadalon.

A keretbe olyan játékosok kerültek be, akik ugyan rutinosak, de akikkel nem lehet komoly versenyt nyerni. Hornyák Ágnes, Tomori Zsuzsa, Szűcs Gabriella, illetve a hazai góllövőlistát vezető Sopronyi Anett még nem olyan klasszis, aki meccseket dönthet el, beállósposzton évek óta gondokkal küzd a csapat, szélről pedig lehetetlen világversenyt nyerni.

Az pedig intő jel, ha az aktuális ellenfél hazai újságjai csak azt tudják kiemelni, Görbicz Anitára figyelni kell, mert a "kis 13-as" nagyon jó játékos. Több extraklasszisunk ugyanis nincs!

Az Eb-re nevezett 16-os keret (átlagos Vérten-, Görbicz- és Pálinger-teljesítménnyel) ennyire volt hivatott.

Elvárások

November elején Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára még arról beszélt, deja vu-érzése van, hiszen nyolc évvel korábban hasonló volt a helyzet, kiváló olimpiai szereplést követően megnyerte a válogatott a romániai Európa-bajnokságot.

Azt viszont elismerte, a magyar kézilabda nincs olyan helyzetben, hogy beáldozzon egy világversenyt, kísérletezgessen, fiatalítson. "Minden világversenynek külön fontossága van, egyszerűen nem áldozhatunk fel egy-egy évet. Mi nem vagyunk skandinávok, akik évekre eltűnnek, új csapatot építenek. Nekünk az állami támogatások miatt olimpiai pontokat kell szereznünk, a sikeres felnőttválogatott-szereplés sokat segít az utánpótláson."

Forrás: AFP

Utólag be kell látni, könnyebb lett volna megmagyarázni a 8. helyet, ha a kulcsemberek ezúttal pihennek, s az októberi Világkupán megkezdett próbálkozás, fiatalítás jegyében vág neki az együttes az Eb-nek.

Imre Vilmos szövetségi kapitány a spanyoloktól elszenvedett vereséget követően azt mondta, át kellett volna értékelnie a szövetség általi kitűzött 1-6. hely megszerzését, hiszen Tóthra és Ferlingre sem számíthatott.

Ezt azonban már az MKSZ elnökségi ülése előtt is tudhatta...

Teljesítmény

Nehéz értékelni az Eb-produkciót. A közepes teljesítmények közül Görbicz Anita az egyetlen, aki kiemelkedett (önmagához mérten azonban gyengén kézilabdázott), pozitív meglepetést okozott még Herr Orsolya és Pastrovics Melinda kapusprodukciója, Sopronyi Anett norvégok ellen lőtt négy találata, illetve olykor-olykor Szamoránsky Piroska, Szűcs Gabriella és Hornyák Ágnes védőteljesítménye.

Pálinger nem tudta hozni az évek óta megszokott átlagot, átlövőink közül Tomori még csak-csak vállalkozott, ellenben Szűcs Gabriella, Bulath Anita és Hornyák Ágnes együtt sem tették ki azt a szintet, mint fénykorában Farkas Ágnes vagy éppen Tóth Tímea.

Minden tisztelet megilleti Vérten Orsolyát, aki az első mérkőzésen megsérült ugyan, de a középdöntőre visszatérve harcolt a balszélen, Vincze Melinda, Kovacsicz Mónika és Bódi Bernadett nem érte el a tudásának megfelelő szintet. Szamoránsky és Balogh Barbara támadásban alig-alig került helyzetbe beállósként, míg Szucsánszki Zita nagyon gyengén - érthetetlen módon messze elmaradva a Ferencvárosban látott bátor támadójátékától - kézilabdázott.

Taktikailag kiismerhető lett a csapat, védekezésben a hatosfal alap, nyitni egyszer sikerült, akkor negyedóráig a norvégok pályán sem voltak. Támadásban viszont Görbicz zsenialitása önmagában kevés, erre célzott Kocsis Erzsébet, a Dunaferr NK ügyvezető igazgatója is. "Ha egy csapatnak ennyire gyenge az átlövőteljesítménye, akkor ez az eredmény. A kézilabda az átlövésekre épül. Nem ilyen szereplést vártunk a csapattól."

Hasonlóképpen vélekedett Kovács Mihály, a DKSE-Airport Debrecen vezetőedzője is a Hajdú-Bihari Naplóban. "Az átlövőjátékunk az egész Európa-bajnokság során nem volt igazán erős, ami meghatározza a teljesítményt. Elsősorban a beállóra és a szélsőkre építettünk, valamint Görbicz egyéni munkájára, ami összességében kevésnek bizonyult. Nincsenek meg azok a páros kapcsolatok, amelyek a játék alapját képezik, inkább csak Görbicz próbálkozik ezekkel. Az is jellemző, hogy a többiek tovább hárítják a felelősséget a győri irányítóra, akinek épp ezért nincs könnyű dolga."

Forrás: AFP

A számszerű eredményeket nézve árnyaltabb a kép: Romániától és Norvégiától nem szégyen kikapni (utóbbival eddig hatszor meccselt az együttes az Eb-k történetében, mindig kikapott, háromszor kiütésszerű nagy zakóval), Spanyolországot azonban illett volna legyőzni. A franciák és az ukránok legyőzése mellett a Dánia elleni iksz is elfogadható eredmény.

Költői felvetés, de ha nem az erősebb, hanem a gyengébb ágra kerül együttesünk, talán reménykedhettünk volna egy tisztesebb helyezésben.

Megoldás?

Imre Vilmos kapitány 2012-ig kötött szerződést a szövetséggel, azaz a végső cél a londoni olimpiára való kijutás és eredményes szereplés. Ahhoz viszont csapatot kell építeni, gyakorlatilag a semmiből.

Jövőre Magyarország rendezi a junior női Európa-bajnokságot, a csapatból számos tehetség ott lehet már a következő olimpián. Kérdés, hogy az addigi világversenyeket hogyan, milyen összeállításban vívja meg a csapat, egyáltalán kvalifikálja-e magát.

A 2009-es kínai világbajnokság selejtezőit vasárnap sorsolják, Magyarország lehetséges ellenfelei közül Hollandia, Szlovákia, Portugália és Ausztria abszolút verhető, Montenegró, Szerbia és Fehéroroszország keményebb dió, főleg, ha minden sztárjátékosunk hadra fogható lesz, Franciaország és Dánia ellen pedig kapaszkodni kell a jó szereplés érdekében.

Imre Vilmos kapitány előtt még sok feladat áll. "A fiatalok számára kicsit sok volt az Eb, az egész évben leterhelt alapemberek pedig nem tudtak felpörögni a tornára. Nehéz úgy eredményesen szerepelni, hogy két-három lyukas poszt van. Az átlövők között új embereket kell kipróbálni."

"Sajnos tudomásul kell venni, hogy Ferlinget és Tóth Timit nem tudtuk kellőképpen pótolni, nemzetközi világklasszisok helyére tehetséges játékosok érkeztek, akiknek időt kell adni, hogy fejlődjenek. Ez a csapat ott lehet a világ közvetlen élvonalában, akár már a következő megmérettetésen is" - nyilatkozta a kezi.hu-nak Hajdu János, a férfiválogatott szövetségi kapitánya, aki nyáron még a nők kispadján ült.