Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt tizenkilencedik blogbejegyzését ismét havihegyi házából keltezte.
Szomorú hírt kell közölnöm az [origo] olvasóival: azt hiszem, átviszem internetes naplómat az Animal Planet honlapjára. (Feltéve, ha a népszerű tévéműsornak van weboldala, de hát miért ne lenne, ma már mindennek és mindenkinek van.) Történt, hogy december tizennyolcadikai (átmeneti) hazatérésem után több éjszakán át képtelen voltam aludni, bizonyos élőlények akkora ricsajt csaptak éjszakánként havihegyi házam padlásán. Egy idő után már nem tudtam tovább halogatni a cselekvést, szenteste délelőttjén felmásztam a padlásra, és nagy mennyiségű - és kőkemény illatú - nyommal szembesültem.
A padlást nyilvánvalóan egy rágcsáló- vagy ragadozócsalád vette birtokába távollétemben, a nyomok mérete, átmérője és állaga alapján először pelékre tippeltem, de zoológiai ismeretekkel rendelkező barátaim állítják, sokkal valószínűbb, hogy nyestek garázdálkodnak odafönn.
Ezúton kérdezem a nyájas olvasót, vajon miképpen tudnám kiirtani a padlást bitorló állatseregletet anélkül, hogy a szó szoros értelmében ki kellene irtanom őket? (Csakis kíméletes megoldás érdekel, a nyestek/pelék élete előbbre való az én éjszakáim nyugalmánál.)
Amúgy jól telik a karácsony, még csak csütörtök délután van, de már meg kellett látogatnom a - majdnem üvegvisszaváltót írtam, de manapság már a szelektív hulladékgyűjtés dívik - konténert, mert nem fértünk el a házban. Visszafelé defektet kaptam, úgy látszik, három hónap alatt teljesen elfelejtettem vezetni, tudják, Vidnojéban Roman, a sofőröm tartja kezében a volánt. A kerékcserét családom segítségével lebonyolítottam, különösebb gond nélkül.
Aztán bevettem magam a szobámba, több száz - talán több ezer - bakelitlemezem közé. Időm lesz bőven a régi számok hallgatására, tudniillik elmarad a válogatott keret december 27-től 29-ig tervezett háromnapos pécsi összetartása. Most meglepődnek, hogy ezt csak így, ilyen lazán közlöm? Miért lepődnek meg, nem Magyarországon élnek?
Történt, hogy huszonharmadikán délután Orfűn horgásztam Lovasi András barátommal (Fishing on Orfű...), amikor kaptam egy sms-t Sterbenz Tamástól, a kosárszövetség főtitkárától. Hogy hívjam vissza, mert gubanc van. Visszahívtam, tényleg gubanc volt. A soproniak - négy játékosuk van a keretben - nem engedik el az embereiket, mert nem megfelelő a biztosításuk.
Fishing on Orfű
Ezek után persze lemondtam a tábort, mivel Iványi Dalma, Vajda Anna, Horváth Zsófia és Fürész Emőke sem egészséges, sőt utóbbi le is mondta a válogatottságot, kilenc játékosnak nem lett volna értelme edzőtábort tartani.
Hogy mit szólok a biztosítási ügyhöz, mint indokhoz? Semmit. Pontosan azért is töröltem a tábort, hogy esélyegyenlőség legyen. Ha a soproniak nem jönnek el, mert nincs rendben a biztosításuk, akkor a többiek se kockáztassanak egy esetleges sérülést.
Egyébként kiderült, milyen zseniális ötlet volt a részemről összetartást hirdetni a két ünnep közé. Ha ugyanis nem tervezzük a tábort, akkor értelemszerűen nincs lemondás sem, s akkor még véletlenül abban a hitben ringathattam volna magam, hogy minden a legnagyobb rendben a válogatottam táján. Nem, nem arról van szó, hogy szakmailag kiheverhetetlen csapás az összetartás elmaradása. Olyan sokat úgysem tehettünk volna a két ünnep között. Ellenben a csapatszellem és az együvé tartozás érzése tovább erősödhetett volna, ami nem utolsó szempont.
Mindegy, májusban majd megkezdjük az Eb-felkészülést, majd meglátjuk, lesz-e biztosítás és milyen lesz a válogatott keret. December 28-án mindenesetre lejön Pécsre Sterbenz főtitkár, és akkor elbeszélgetünk a hogyan továbbról.
Addig is dolgozhatunk Gyükésen Lovasival a második Kiscsillag-lemez utómunkálatain. Ez a rocktörténelem első cd-je, amely már akkor legenda lett, amikor még el sem készült. Tudniillik már a fél ország arról beszél, mi a nyavalyát vacakolunk olyan sokat ezzel a koronggal? Luca napja karácsony előtt van, azt hittem, addigra elkészül, de összekevertem a Luca székével. Most már jó eséllyel pályázunk a Guinness-rekordok könyvébe - a leghosszabb ideig készülő lemez kategóriájában.