Vágólapra másolva!
Az április 24-én kezdődő világbajnokságra készülő magyar jégkorong-válogatott csütörtökön Budapesten, pénteken Miskolcon csap össze a legszűkebb elitbe tartozó finn csapattal. Az eseményt felvezető sajtótájékoztatón Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya pályafutása legnehezebb perceiként aposztrofálta azt a pillanatot, amikor ifjabb Ocskay Gábor halála után először találkozott játékosaival. A sajtótájékoztatón megjelent a finn hoki két emblematikus figurája, az ötszörös Stanley-kupa-győztes, jelenleg csapatvezetőként tevékenykedő Jari Kurri, és az 1995-ös első finn aranycsapatban szereplő Petteri Nummelin is, mindketten készséggel válaszoltak az [origo] kérdéseire.

A magyar jégkorong-válogatott sajtótájékoztatójának helyszínén a legendás Queen együttes dalai szóltak a hangszórókból érkezésünkkor, egy szám nagyon illett volna a hangulathoz, de az nem került sorra.

A show-nak ugyanis most is folytatódnia kell, annak ellenére, hogy a hokis társadalom még csak próbálja feldolgozni ifjabb Ocskay Gábor halálát, a válogatott elkezdte a felkészülést az év várva várt eseményére, a svájci A csoportos világbajnokságra. A válogatottból 17 év után először hiányzik az Alba Volán egykori klasszisa, aki nélkül soha nem lehet már olyan a nemzeti csapat és a magyar jégkorongsport, mint korábban.

"Ünnepre készültünk, de erre egy hete árnyék borult. Egy ízig-vérig sportembert, egy nagy harcost veszítettünk el, akinek virtuóz játékát nemcsak itthon, de külföldön is elismerték" - emlékezett Ocskayra Studniczky Ferenc, a Magyar Jégkorongszövetség elnöke, aki hozzátette, a csütörtöki, Papp László Sportarénában sorra kerülő, finnek elleni találkozó előtt vonultatják vissza a szívelégtelenségben elhunyt center 19-es mezét.

A finnek elleni két mérkőzéssel egy olyan egyhónapos sorozat veszi kezdetét, amire még nem volt példa a magyar hoki történetében, hiszen a finnek után sorrendben a stabil A csoportos norvégok és a címvédő oroszok lesznek a vb-re hangolódás jegyében Pat Cortina csapatának ellenfelei, majd Svájcban következik a Szlovákia, Kanada, Fehéroroszország trió, immáron élesben.

A magyar válogatott olasz-kanadai származású szövetségi kapitánya 20 éve dolgozik edzőként, és edzői pályafutása legnehezebb öt percének nevezte, amikor hétfőn először találkozott a játékosokkal. "Mindenki megpróbálja feldolgozni a helyzetet, Gábor is azt mondaná, tovább, tovább srácok. Nekünk adta az életét és a szívét, ennek szellemében kell játszanunk. Ocskay Gábor szelleme örökké tovább él a magyar jégkorongban" - nyilatkozta a kapitány, aki az [origo] kérdéseire is válaszolt.

- Egy ilyen helyzetben, amikor lelkileg padlón vannak a játékosok, mennyire lehet a szakmával foglalkozni?
- Szinte semennyire, ha százalékot kell mondanom, akkor most száz százalék jut a mentális felkészítésre, és nulla a szakmai dolgokra. Nem voltam még ilyen szituációban, így csak keresem a megoldást a helyzet kezelésére, igyekszem erőt önteni a játékosokba, ők meg segítenek nekem, hogy könnyebb legyen feldolgozni Gábor halálát. Ez edzői pályafutásom legnagyobb kihívása.

- Csütörtökön az egyik legerősebb válogatott ellen kell jégre lépni, mit lehet tudni a finnekről, akik ezúttal csak az európai játékosokra építenek?
- Az biztos, hogy gyorsak, erősek és sikeréhesek lesznek. Mivel az NHL-esek miatt még sok változás lehet a keretben, így az ittlévők bizonyítani akarnak majd, hogy ott a helyük a vébén. De különösebben nem mélyedtem el a finn csapatban, ott van nekem a sajátom.

- Hasonló a helyzet nálunk is, mivel a bő keretből lesznek páran, akiktől elköszön majd az utolsó szűkítésnél. A mostani névsorból hányan számítanak biztos vb-résztvevőknek?
- Az utazó keret 50-60 százaléka már összeállt a fejemben, a többiekről később döntök, lesz még idő a bizonyításra, többek között erre is jók a felkészülési meccsek.

Fotó: Ránki Dániel [origo]

Pat Cortinának (jobb oldalon) pszichológusi minőségben is lesz munkája a csapattal

- Vannak olyan hangok, amelyek a válogatási elveket kritizálják, ezekről mi a véleménye?
- Ha az összes ilyen véleményt meghallgatnám, az teljesen összezavarna, így maradok annál a megoldásnál, hogy egyeztetek a segítőimmel, aztán meghozom a döntést. Olyan névsort úgysem lehet összeállítani, amire mindenki rábólint, ezt már korábban olasz kapitányként is megtapasztaltam.

- Előrenézve a vébére: elképzelhető olyan, hogy nem sikerül majd az amúgy bravúrnak számító bennmaradás, és mégis elégedett lesz?
- Az a fontos, hogy Ocskay Gábor szelleméhez méltóan szerepeljen a csapat Svájcban, ha ez még pluszban a bennmaradással párosulna, az fantasztikus lenne.

A sajtótájékoztatón jelen volt a finn jégkorong egyik legnagyobb alakja, Jari Kurri, aki az Edmonton Oilers színeiben ötször nyerte el a Stanley-kupát, a válogatottal pedig világbajnoki ezüst- (1994) és olimpiai bronzérmet (1998) szerzett. Az NHL második legeredményesebb európai hokisa (csak Jaromir Jagr előzi meg szerzett pontok tekintetében) gratulált a magyar csapat feljutásához, de elismerte, nem sokat tudott a magyar hokiról. A jelenleg a válogatottat csapatvezetőként irányító legendát pár kérdés erejéig az [origo]-nak is sikerült megszólaltatnia.

- Gyerekként a jégkorong mellett atlétikában és futballban is tehetségesnek számított, mi döntött végül a hoki mellett?
- A barátaim miatt választottam a hokit, rengeteget játszottunk együtt, és bár a másik két sportágban is lett volna keresnivalóm, 15 évesen döntenem kellett, és a jégkorongra voksoltam. Azóta kiderült, nagyon jó döntés volt.

- Klubszinten mindent megnyert, amit csak lehetetett, a válogatottal azonban az igazán nagy siker nem jött össze. Nincs emiatt hiányérzet önben?
- Az ember mindig nyerni akar, és a sikerélmények teszik könnyebbé a folytatást, nekem szerencsére kijutott a sikerekből, úgyhogy nem panaszkodom. 1994-ben nagyon közel voltunk ahhoz, hogy megszerzzük a történelmi első vb-aranyérmet, de a kanadaiak büntetőkkel legyőztek minket, megszakítva ezzel 33 éves nyeretlenségüket. Kevés rosszabb érzés van annál, mint amikor egy elrontott büntető foszt meg a nagy győzelemtől... 1995-ben aztán Finnország a csúcsra ért, akkor viszont már nélkülem, sérülés miatt ugyanis nem voltam tagja a keretnek.

- Játékosként nem jött össze a vb-győzelem, csapatvezetőként viszont sikerülhet. Milyennek látja a mostani csapatot?
- Sokra hivatott társaság, amely még ütőképesebb lehet, ha kiegészülhet az NHL-játékosokkal. Az esélyekről nehéz nyilatkozni, a nagy hetesből bárki befuthat.

Fotó: Ránki Dániel [origo]

Jari Kurri 2001 óta tagja a hokis Hírességek Csarnokának

- A finn hoki fénykora az 1992-es vb-ezüsttel kezdődött, és az 1995-ös vb-arannyal tetőzött, azóta a nemzeti csapatukkal minden tornán számolni kell. Mi hozta meg a nagy áttörést?
- Nincs különösebb titok, a legfontosabb az, hogy a játékosok már gyerekkorban megkapják a megfelelő képzést. Kapusposzton mindig jók voltunk, igazán nagy sztárjaink viszont sosem voltak, a finn válogatott legnagyob ereje abban rejlik, hogy csapatként nagyon hatékonyan működik.

- Edmontonban és később Los Angelesben is szenzációs párost alkotta Wayne Gretzkyvel, aki egyben gyermekei keresztapja is. Mennyire tartják a kapcsolatot?
- Sajnos ritkán találkozunk, mivel neki a Phoenix Coyotes irányítása tölti ki minden idejét, nekem pedig a válogatott mellett van dolgom. Azért évente párszor sikerül összefutnunk, amikor Észak-Amerikába utazom játékosokat megfigyelni.

- Ocskay Gábor halála miatt különleges hangulatú mérkőzés vár önökre.
- Nem irigylem Pat Cortinát, nagyon nehéz helyzetben vannak, hogy éppen a világbajnokság előtt veszítették el barátjukat és társukat. Drukkolok nekik, hogy sikerüljön feldolgozni a tragédiát.

Kurrival ellentétben Petteri Nummelin tagja volt az 1995-ben történelmet író finn válogatottnak. A 36 éves hátvéd jelenleg a svájci HC Lugano játékosa, de korábban megfordult az NHL-ben is, a Columbus Blue Jacketsben egy, a Minnesota Wildban két szezont húzott le. Egy NHL-rekord jelenleg is a nevéhez fűződik, ugyanis azok közül, akik legalább két büntetőt elvállaltak, ő rendelkezik a legjobb mérleggel (kilenc kísérletből nyolc gólt ütött, ez 89 százalékos mutató).

- Sokszor jut még eszébe az 1995-ös világbajnokság és az első finn aranyérem?
- Sokszor, persze. Hihetetlen volt az egész, hogy éppen a nagy rivális svédek otthonában nyertünk 4-1-re a döntőben. Az ünneplés is felejthetetlen volt, 100 ezer ember várt minket Helsinkiben.

- Az idei lesz a tizenharmadik vébéje, egy ilyen tapasztalt játékos már rutinszerűen csinál mindent a sokadik felkészülés során, vagy ugyanúgy tudja élvezni, mint újoncként?
- Számomra még mindig nagy élmény, ha a finn válogatottban játszhatok, nem kell külön motiváció, vagy varázslat, szívesen végzek minden gyakorlatot, mert még mindig élvezem a hokit.

- Mitől volt más a 95-ös aranycsapat, mint a többi? Miért pont nekik sikerült az első arany?
- Már előtte is ott voltunk a végső győzelem közelében, hiszen az 1988-as olimpián ezüstérmes lett a finn válogatott, 94-ben pedig a vébén másodikként, a lillehammeri olimpián pedig harmadikként zártunk. Megvolt bennünk a győztes mentalitás, nem az dolgozott bennünk, hogy csak nehogy elrontsunk valamit, hanem az, hogy sikerülnie kell.

- Az édesapja a finn jégkorong egyik leghíresebb alakja, törvényszerű volt, hogy önből is hokijátékos lesz?
- Apám fociban és hokiban is válogatott volt, sőt, mindkét sportban megválasztották az év játékosának, ami óriási dolog. Hozzá hasonlóan én is párhuzamosan űztem a két sportágat, és 16 évesen még a futball élvezett elsőbbséget, tagja is voltam az utánpótlás-válogatottnak, a hokival pedig leálltam. Aztán döntenem kellett, és a hoki lett a befutó.

- Finnországban szinte vallás a jégkorong. Játékosként mit érez ebből? Méterenként megállítják az utcán és veregetik a vállát?
- Az túlzás, hogy megállítanak az utcán, de szülővárosomban, Turkuban azért elég közismertnek számítok, de ebben közrejátszik apám hokismúltja is.

- A főnökéről mi a véleménye?
- Jari Kurrira gondol? Nagyon tisztelem és felnézek rá, igazi példakép ő, és nemcsak azért, mert szenzációs játékos volt, hanem azért is, mert sikerei ellenére szerény és segítőkész.

- Kit tart a jelenlegi legjobb finn hokisnak?
- Nem mai srác, de nálam még mindig Saku Koivu a legjobb. Ő is, akárcsak Kurri, a finn jégkorong legendás alakjának számít.

- És Petteri Nummelinnek hol a helye a finn hoki történelmében?
- Ezt nem nekem kell eldönteni, én csak játszom, amíg örömet okoz.