Szuper Levente: A feljutással két osztályt ugrottunk

Az Ausztria elleni 6-0-s vereséget követő napon a magyar jégkorong-válogatott a megszokott helyszínen, Dübendorfban tartott egyórás edzést. A játékosok a péntekinél sokkal oldottabb hangulatban gyakoroltak, kesergésre persze nincs is ok, hiszen a vébé minden napja ajándék számukra, másrészt ha halványan is, de élnek még a továbbjutási remények.

Dajka Balázs helyszíni tudósítása Svájcból

A vébé idején szállásul szolgáló Bülach nevű, Zürichtől 20 percnyi vonatozásra lévő városka a május 1-jén tapasztalt kihaltságához képest szombaton felbolydult méhkasra hasonlított. A nagy tömegnek egyébként meglehetősen prózai oka volt: mivel sem pénteken, sem vasárnap nem volt/lesz nyitva a város szélén található bevásárlóközpont, így a családok csak szombaton tudták megejteni a hónap eleji nagybevásárlást.

Nagybevásárlás helyett mi beértük a napi étel-ital mennyiség beszerzésével, ugyanis oda kellett érni a magyar válogatott dübendorfi edzésére. Ha valahol nem tudja elképzelni az ember, hogy késik egy vonat, az éppen Svájc, mégis megtörténik a csoda: a Zürichbe tartó járat ugyannis hétperces csúszással ért be Bülachba. Az SBB (az itteni MÁV) mentségére szóljon, hogy a zürichi pályaudvaron a csúszás ellenére el lehet érni a Dübendorfba tartó járatot, illetve csak lehetne, ha nem nézném el a vágányszámot...

A lényeg, hogy a kalkuláltnál kicsit több vonatozás és némi buszozás után rálelünk a dübendorfi jégcsarnokra, ahol mintegy húsz érdeklődő (főleg rokonok és közeli ismerősök) előtt tart edzést a Cortina-csapat.

A kapitány főleg angolul, magyar szavakkal kiegészítve adja ki az ukázt a fiúknak, akik szerencsére az osztrák meccs utáninál jóval oldottabb hangulatban, mégis fegyelmezetten gyakorolnak. Az öt a négy elleni támadásvariációk után az edzés vége fakultatív, vannak, aki egy az egy ellen vezetik a korongot a kapusra, vannak, akik simán passzolgatnak, egy hétfős társaság pedig Budai Krisztiánnal egykapuzik.

Kapus szempontból nem túl hálás a játék, a hétből hat játékos ugyanis a kapuvasak vonalába áll fel egymás mellé, a hetedik pedig a kapuval szemben, így zavartalanul lőhet. Ha az első lövés nem megy be, akkor a kipattanót még mindig beüthetik a játékosok, és bár Budai mutat be bravúrokat, kapja az osztást rendesen a többiektől.

Mivel a dübendorfi csarnokban nincs lehetőség az átöltözésre, így csak a korcsolyákat cserélik papucsra Tokajiék, aztán irány a busz, és már indulnak is vissza Zürichbe. Indulás előtt pár kérdés erejéig még sikerül elcsípni Szuper Leventét, aki az Ausztria elleni meccset követően talán a legmegviseltebbnek tűnt a magyarok közül.

- A 6-0-s vereség után vereség után elég feldúltan nyilatkozott, sikerült azóta feldolgozni a meccsen történteket, vagy a kapusoknál tovább tart a lelkizés?
- Az utolsó két gól miatt voltam ingerült, igazán kihúzhattuk volna azt a kevesebb mint másfél percet. Nem mindegy sem nekünk, sem a szurkolóknak, hogy négy vagy hat góllal kapunk ki.

- Megbeszélték egymás között, hogy miért fogott ki ilyen rossz napot a csapat? A meccs után többen is azt mondták, hogy a túlzott görcsösség volt a vereség legfőbb oka.
- Nem tudom megmondani, mi volt a baj. Nem szerencsés, hogy sokak által úgy lett beállítva az osztrákok elleni meccs, mint amit kötelező megnyernie a magyar csapatnak. Igaz, hogy el lettek kényeztetve az emberek az utóbbi idők eredményei miatt, de azért vissza kell szállni a földre, Ausztria jelenleg erősebb nálunk. Tavaly nehezen, de elértük azt, hogy a divízió I-es vébén minden meccsen jól játszottunk, itt pedig volt a négyből két ki-ki meccsünk, amikor nüanszok hiányoztak a győzelemhez. De a feljutás olyan, mintha két osztályt léptünk volna, óriási a szakadék az A csoportos csapatok és az ottani mezőny között.

- És mi lesz a dánok ellen?
- A dánok legalább olyan erősek, ha nem erősebbek, mint az osztrákok. Megpróbálunk majd mindent, vesztenivalónk nincs. Igaz, az eddig sem volt.

A magyar válogatott tehát búcsút vett Dübendorftól, és lassan a svájci kaland is a végére ér, vasárnap 12.15-kor Zürichben Dánia, hétfőn szintén negyed egykor Németország lesz az ellenfél. A bennmaradáshoz elengedhetetlen lenne, hogy nyerjünk az utóbbi években mumusnak számító dánok ellen, akiknél ott lesz az NHL egyik legtehetségesebb fiatal hokisa, a Phoenixben jászó Mikkel Bödker is.

Ráadásul az is kéne a bennmaradási remények életben tartásához, hogy Ausztria ne szerezzen pontot a németek ellen. Az esélyeink ilyenformán nem valami acélosak, de ne legyünk pesszimisták, ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy 2009 áprilisában a összes magyar hokifan nagy matekozásba kezd, miképp lehet bennmaradni a legjobbak között.