Egy este az elnök úrral - Rátgéber-blog Párizsból

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember az [origo]-nak írt ötvenkettedik blogbejegyzését párizsi élményeiről már Pécsről, havihegyi otthonából keltezte.

• Szépen zárta a párizsi tornát a nőikosár-válogatott
• Újabb nőikosár-vereség Ausztráliától

Oroszországban még nem akartam leírni, de most már leírom: lassan fontosabb, hogy ki fújja a meccseket, mint hogy ki játssza... A franciák elleni meccsünkön - amelyet végül elveszítettünk - három perccel a lefújás előtt még 25:11 volt a faultarány, persze nem a mi javunkra.

És az a legszebb az egészben, hogyha videón visszanéznénk a meccset, semmi kirívót nem látnánk, annyira rutinosan és zseniálisan vezették el...

Persze nem csak rajtunk csattan az ostor. Még kint Moszkvában láttuk a CSZKA-Himki orosz bajnoki férfidöntő második mérkőzését, Sergio Scariolót, a Himki edzőjét - aki másodállásban a világbajnok spanyol válogatott szövetségi kapitánya - már az ötödik percben kiállították a bírók.

A harmadik meccsen pedig - amit élőben néztünk - három ponttal vezetett a Himki másodpercekkel a lefújás pillanatában. A CSZKA játékosa akkor a félpályától rádobta, közben rácsaptak a kezére, fault, büntetők. Bemegy az első, már csak két pont a különbség. Bemegy a második, már csak egy. A harmadik nem mehetett be, mert a bírók lefújták a meccset!

Tudniillik kiderítették, hogy mezőnyfault volt, nem rádobás közben ütötték meg a CSZKA-kosaras kezét... Ettore Messina, a CSZKA edzője felmászott a zsüriasztalra, onnan reklamált, de hiába, a meccset lefújták, a három büntetődobásból csak kettő maradt...

Oda jutottunk, hogy manapság már nagyobb érték egy tehetséges bíró, mint egy tehetséges kosaras. Maholnap a vízilabda mellé csatlakozik a kosárlabda is, annyira szubjektív lesz az esetek megítélése a pályán...

Aztán csütörtökön elindultunk Párizsba, hogy négy nap leforgása alatt négy meccset játsszunk, s közben még három edzést is tartsak. Ez volt az utolsó sorozatterhelés a válogatottnak a lettországi Európa-bajnokság előtt. Nagy örömömre tovább gyakoroltam az orosz nyelvtudásomat. Hogyan?

Hát úgy, hogy körülbelül annyira értenek a franciák angolul, mint oroszul vagy szerbül, esetleg magyarul. Így aztán egy idő után csak oroszul beszéltem, legalább gyakoroltam, mert az esély bármilyen nyelven elenyésző volt arra, hogy megértsenek. Az orosz nyelvtudásommal kiderítettem, hogy vasárnap az utolsó meccsünket 13 órakor kezdjük. Ez azt jelentette, hogy egy nappal korábban haza is tudnánk jönni. A végén sikerült is elintéznem, vasárnap este annak rendje s módja szerint otthon is voltunk.

Jürgen-puszi Hepp Ferencnek

Míg intézkedtem, Jürgen - akit sokan Hajba Ferencnek hívnak - állandóan hallgatózott, hogy sikerül-e. Közöltük vele, hogy csak 17 jegy van, gyufát kell húznunk, hogy ki lesz a szerencsétlen tizennyolcadik, aki Párizsban marad.

Doktor Hepp Ferenc nem vett részt a játékban, mert ő már védett korban van. Természetesen, mint minden magyar pályázat, ez is objektív volt - megjelölt gyufaszálakkal. A legrövidebb szál természetesen Jürgen kezében maradt. Masszőrünk mély depresszióba esett, de mondtuk neki, hogy fair verseny volt.

Mégis majdnem elsírta magát, mert eljátszottam egy telefonhívást az MKOSZ-szel. Mondtam neki, hogy végül Berényi János elnök elintézte, ki fogja fizetni a nagy különbözetet. Ezért viszont meg kell puszilnia az elnök urat - hálából. Még aznap este, amikor megérkezik Párizsba

Péntek este nagyon vártuk ezt a pillanatot, de az elnök úr nem jött.

Jött helyette viszont egy másik elnök úr, akit Németh Lászlónak hívnak! Nagyon kedves volt a két évvel ezelőtti prezident, hozott ajándékot, azt mondta, hogy azért jött, hogy megnézze a nemzeti színekért küzdő lányokat, és gratuláljon nekem az Euroliga-győzelemhez.

Remek esti beszélgetésbe keveredtünk. Azt hittem, haragszik rám egy kicsit, mert én Bartha Ferencet támogattam annak idején, de ez a gentleman túllépett ezen az apróságon. Sőt, meg is hívott Leedsbe, hogy szeptemberben egy háromnapos coach's clinicet (előadást) tartsak. Ez lesz a harmadik ezen a nyáron: Postojnában a FIBA rendez egyet, s Torontóba is meghívtak.

Sajnos, Magyarországról nem kaptam meghívót.

Más. Alakul a csapatunk, fegyelmezett, szervezett csapat. Négy mérkőzést játszottunk négy nap alatt - ez bizony csúcsterhelés, főleg a három edzéssel. Most már csak a visszaszámlálás van hátra. Szerdán még egy éles meccset játszunk a horvátokkal, aztán pénteken utazunk Lettországba.

Vajda Annától nagyon vártuk, hogy térjen vissza. Már úgy istenigazából. Az első két meccsen, az ausztrálok és a franciák ellen gyengélkedett, a harmadikon pihent, a negyediken viszont remekelt. Fegyverneky és Honti szépen viszik a csapatot. Amikor a centereink jók, akkor nincs probléma. Ritkán viszik...

Hazafelé a Charles De Gaulle-on találkoztunk Szávay Agnessel, ő is hazafelé tartott. Gratulálni akartunk neki a Venus Williams elleni győzelemhez, végül nem mentünk oda. Pedig a többiek kapacitáltak: "Laci, menj oda, lefényképezünk az Ágival, s beteszünk a blogba..." Ebből is látszik, hogy milyen jól döntöttem, amikor Fűzy B. Ákost és Tapodi Pétert választottam segítőimnek a válogatott mellé...

Ellenben Ferihegyen Józsa Béla fogadott bennünket a darabonként 65 000 forintos Kipling-táskákkal.

Az már biztos, hogy a mi csapatunknak lesznek a legszebb táskái az Európa-bajnokságon!