Társoldalunk:

Nagy László: Sohasem tárgyaltam a spanyolokkal

2010.01.29. 10:15

Csupán klubtársai pedzegették a lehetőséget, ő maga sohasem tárgyalt a Barcelona és a spanyol szövetség vezetőivel esetleges honosítása ügyében, állítja Nagy László, aki úgy véli, ha játszik a válogatottban, az a baj, ha kihagyja az Eb-t, akkor azért kiáltják ki bűnbaknak. A világklasszis kézilabdázó nem szerepelt az ausztriai Európa-bajnokságon, de azt mondja, ha elülnek a hullámok, folytatja a tárgyalásokat a magyar vezetőkkel.

- 2009 nyarán olvastam először arról, hogy esetleg másik válogatottat választasz. Akkor azt nyilatkoztad: "a kinti szövetség vezetői már az athéni olimpia előtt pedzegették, hogy szeretnék, ha náluk játszanék. Nem tagadom, a korábbiaknál most valóban sokkal komolyabbak a tárgyalások." Ez az állítás még tartja magát?
- Na ez az, ezt érti félre mindenki. Tárgyalásról szó sincs. Athénban egy-két klubtársam pedzegette, hogy ha már 4 éve Spanyolországban játszom, s úgyis hosszú távú szerződés köt a Barcelonához, miért nem fontolom meg ezt a lehetőséget. Mostanában gyakoribbá vált a téma közöttünk, ennyi. Ha az olimpiai ciklust és a nemzetközi szövetség szabályzatát nézem, akkor igen, jogosan vetődik fel, azért húzom az időt, mert így 2012-ben elvileg spanyol színekben játszhatnék. Elvileg. Mert ez nem jelenti azt, hogy fogok is.

- Miért van az, hogy amíg a magyar sajtó időről időre előszedi a témát, Spanyolországban szó sincs erről. A Barcelona és a spanyol szövetség tagadja, hogy gőzerővel folynának ilyen tárgyalások, de a Marca is csupán az Eb alatt írt erről egy cikket.
- Így igaz, én se a Barcelona, se a spanyol szövetség vezetőivel nem tárgyaltam soha. A Marcában megjelent írás gyakorlatilag annyit tartalmazott, amennyit néhány magyar sajtótermék sugallhatott. Én nem beszéltem senkivel az újságtól.

- Beszéltél egyáltalán spanyol újságírókkal erről?
- Soha. Se újságíróval, se a klubon keresztül senkivel.

- Mit szólsz ahhoz, hogy egyre több támadás, kritika ér a döntés lebegtetése miatt?
- Mindig is lesznek rosszakaróim. Ha játszottam, az volt a baj, most, hogy kihagytam az Eb-t, én lettem a bűnbak. Sajnos kevés emberben van szeretet, kevesen érzik azt, hogy ha van valaki, aki sikeres - legyen sportoló vagy művész - arra irigykedés helyett büszkének kellene lenni.

- Nem gondolod, hogy éppen az itthon generált érzelmek miatt mindenkinek jobb lenne, ha most már mielőbb lezárnád a kérdést?
- Azt hiszem, nem a közeljövőben jön el a nap, amikor tényként közlöm az elhatározásom.

- Amikor decemberben jelezted, nem vállalod az Európa-bajnokságot, azt mondtad, az Eb után beszélsz a magyar szövetség képviselőivel a hogyan továbbról. Ez mikor történik meg?
- Az Eb után rendezni kell a sorokat, elemezni kell a szereplést, a szövetség elnökségi ülésen értékeli a teljesítményt. Ha tisztázódik a helyzet, akkor gondolom, folytatjuk majd a tárgyalásokat.

Forrás: AFP

- Milyen érzés volt Barcelonából figyelni a válogatottat, egyáltalán az egész kézilabda-Eb-t?
- Másfél mérkőzést láttam, a franciák elleni első félidőt, illetve a teljes spanyolok ellenit, mert akkor egy sportcsatornánál szakkommentátorkodtam. A cseh meccsel egy időben viszont edzőmérkőzésem volt a Barcelonával, így az kimaradt. Azt már nyilván a sorsoláskor tudni lehetett, hogy nehéz csoportba kerültünk, bizakodtunk, reménykedtünk, de a csúcsforma elmaradása és a sérülések miatt nem sikerült a továbbjutás.

- Gondoltál arra közben, milyen lenne ott lenni?
- Nem fordult meg a fejemben. Tíz évig voltam válogatott, kicsit belefáradtam, többek között erre is hivatkozva mondtam le az Eb-szereplést. Azt kell mondanom, jólesett a pihenés.

- Mit gondolsz, a személyed körül kialakult hercehurca nem nyomta rá bélyegét a válogatott teljesítményére?
- Minden nézőpont kérdése. Mindenkinek meg lehet a véleménye erről, még a rosszakaróimnak is. Nekem semmi bajom a válogatottal, a csapaton belül több játékossal is tartottam a kapcsolatot a viadal előtt és alatt is.

- Az Eb-n Vladan Matic azt nyilatkozta az [origo]-nak, az bántja, hogy pont akkor hagytad ott a csapatot, amikor két tapasztalatlan, fiatalabb edző kapta meg a munkát, s nagyon számítottak volna a legjobb, legrutinosabb kézisre.
- Beszéltem velük már az Eb-selejtezők idején, mondtam, nem biztos, hogy az Európa-bajnokságon ott leszek. Közben voltak megbeszélések a vezetőkkel, de ezeken nem találtuk a közös nevezőt. Hogy bosszantja vagy bántja őket? Rájuk sem lett ráerőszakolva a kapitányi poszt, rám sem az Eb-szereplés. Sajnálnám, ha így éreznének, korrekt kapcsolat volt közöttünk.

Forrás: AFP
"Nem kell temetni a magyar kézilabdát"

- Úgy tudjuk, évek óta több probléma is felmerül a válogatottsággal kapcsolatban, ilyen a napidíj és a biztosítás kérdése.
- A 2004-es olimpia után lehetett volna egy-két dolgon változtatni, de ez nem történt meg, ezért van ilyen körülmények között a magyar kézilabda. Azt mondhatom, amíg válogatott voltam, próbáltam a legjobb tudásom szerint teljesíteni minden játékossal együtt.

- Mi a véleményed arról, hogy a kapitány másodállásban tölti be a posztot mind a férfi, mind a női válogatottnál? 
-  Nem kommentálnám, ez a szövetség dolga.

- Az egyik olvasónk ezt írta veled kapcsolatban: "Én csak most értettem meg Nagy Lacit! Hazajön a világ egyik legjobb csapatából, a világ egyik legerősebb bajnokságából, ahol az erőnléti edzőnek a legfontosabb feladata, hogy visszafogja a lelkes önsanyargató túlmunkától a játékosokat, és akkor idehaza pedig azt látja, hogy néhányan ülve szeretnének edzeni, talán még játszani is! Volt olyan sztárunk, aki 10 kg súlyfelesleggel jelent meg a válogatottban! Egy ilyen rutinos játékos azonnal látta, hogy a lazsálásból csak égés lesz. Na ebből lett elege!" Van ebben igazság?
- Az biztos, hogy amióta Spanyolországban játszom és élek, sokat tanultam. Ennek köszönhetően vagyok olyan, amilyen. Barcelonában teljesen más szemléletet tanultam. Mindenhol máshogy folynak az edzések, de igaz, furcsa volt számomra a válogatottnál lévő tréningeket végrehajtani. De itt tényleg a más a kulcsszó.

- Az Eb-szereplés után többen is gyökeres változtatásokat sürgetnek: az általunk megkérdezett szakemberek szerint többek között mellőzni kellene a felesleges honosításokat, meg kell reformálni az utánpótlás-nevelést, saját nevelésű játékosokat kell előnyben részesíteni. 
- Ez nem könnyű kérdés. Amikor a honosítás kifejezés felmerül a nevemmel kapcsolatban, csak negatív véleményeket olvasni. Kérdem én: az miért nem baj, ha más nemzet sportolója játszik a magyar válogatottban? A bajnokságban érdekes a légióshelyzet, de valahol érthető is. Eredménykényszer van, így a klubok inkább kész, külföldi játékost alkalmaznak, mert valószínűleg úgy látják, komoly űr van a feltörekvő titánoknál, nem meggyőzőek, nem érettek a feljebb lépésre. Spanyolországban már bevezették a "nyolcas szabályt", azaz minden mérkőzésre nyolc spanyol játékost nevezni kell. Ezzel meg lehet tartani a tehetségeket, akik így állandó játéklehetőséghez jutnak.

- Mit gondolsz a magyar utánpótláshelyzetről?
- Sajnos nincs rálátásom, de azért az meglepő, hogy a kézilabda-táboromban legutóbb négy fiatal magyar gyerek is eljött, akik panaszkodtak, nem olyan az edzésmunka és a versenyeztetés, amilyet ők megkívánnának. Amikor 1999-ben ifjúsági Eb-t nyertünk, akkor is beszéltek problémákról, a mi korosztályunk szerencséje az volt, hogy kiforrtuk magunkat.

- Mivel komoly rálátásod van a spanyol bajnokságra és az ottani kézilabdaéletre, azt meg tudod mondani, mitől jó a spanyol válogatott, hogyan tud évről évre a legjobbak között maradni?
- Amit már említettem, a "nyolcas szabály" sokat segített ebben. A jelenlegi spanyol válogatott gerincét az én korosztályom adja, ezek a játékosok 2000 óta folyamatosan játszanak egyik vagy másik csapatban, egy kiegyensúlyozott bajnokság keretein belül. De nem kell temetni a magyar kézilabdát sem, csupán a rövidzárlatokat kellene kizárni a játékunkból. Az ominózus 1999-es ifi Eb-n meg tudtuk verni a spanyolokat, de még két éve, a norvégiai Európa-bajnokságon is győztünk ellenük.

Forrás: laszlonagy19.com
Barcelonában csak az elsőségért jár prémium

- Milyen célkitűzései vannak a Barcelonának az idei szezonra? A csapat a bajnokságban egy döntetlennel és egy vereséggel áll a Ciudad Real mögött, a BL-ben a Kieltől kapott csak ki, a továbbjutást nem fenyegeti veszély.
- Minden évben, minden fronton az első hely a cél. A prémium is így lett kijelölve, a 2. helyért semmi sem jár. A Ciudad Real a legnagyobb rivális, amelyet már legyőztünk a Szuperkupa és az Asobal-kupa döntőjében is, a bajnokságban azonban saját pályán kaptunk ki tőle. De nem adjuk fel.

- Milyen állapotban van a kezed?
- Köszönöm szépen, már teljes értékű munkát tudok végezni. Még októberben sérültem meg, a lövőkezem gyűrűsujjának utolsó perce ugrott ki, de mostanra már visszanyertem az erőt.

- Manapság ritka, hogy egy sportoló ennyire hűséges legyen a klubjához. Az utóbbi években kaptál máshonnan is komolyabb ajánlatot, lenne-e esély arra, hogy megfontold, távozol?
- Voltak lehetőségeim, de miután a szerződésem először 2007-ig szólt, de 2005-ben nyolc évvel meghosszabbította a klub, úgy éreztem, kölcsönös az elégedettség. Elköteleztem magam a Barca mellé, ha 32 évesen lejár a szerződésem, szeretnék még hosszabbítani, s itt befejezni a pályafutásomat.

- Pályafutásod végén szeretnéd kamatoztatni tapasztalataidat akár edzőként, akár sportvezetőként?
- Mindenképpen, azt tervezem, itt Spanyolországban megszerzem az edzői papírt. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is foglalkozom a kézis táborral. De próbálok nyitott szemmel járni, hátha találok sporttól független elfoglaltságot is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK