Vágólapra másolva!
Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László másfél évig irányította -2009-ben Euroliga-győzelemre is vezette - a Szpartak Moszkva csapatát. Röpke szünetet követően a kiváló szakembert a török Fenerbahce szerződtette, és hamarosan ki is utazik a tréner a Boszporusz partjára, ahonnan rendszeresen informálja az [origo] olvasóit élményeiről. Addig azonban bajai kosártáborában pallérozza a fiatalokat.

Még nem telt el a protokolláris nyolc nap a vasárnapi futballvébé-döntő óta, így nyugodtan elmélkedhetek a dél-afrikai történésekről. Minő véletlen, hogy a tábornyitásunk egybe esett a döntővel, vasárnap este a megnyitót követően néztük egy kivetítőn a finálét az idősebb gyerekekkel. Mindenki a spanyoloknak szurkolt, kivéve engem, mert én mindig a gyengébb mellé állok, amely ezúttal Hollandia volt. Persze, hogy pechem volt.

Szóval, a spanyolok jogosan lettek világbajnokok, de nekem továbbra is Maradona marad a világbajnokság nagy figurája. Hogy pozitív-e vagy negatív, azt még nem tudtam eldönteni magamban, de valószínűleg nem is szükséges.

Két és fél évtizede birkózom a Maradona-dilemmával, eredmény nélkül. Az 1986-os világbajnokságon az angolok voltak a kedvenceim, és amikor Diego a kezével szerzett gólt Peter Shiltonnak, nagyon megharagudtam rá. Legalább húsz évig feketelistán volt nálam, mígnem megnéztem a Kusturica-filmet, és egy csapásra megszerettem a rosszcsontot. Nem véletlenül nyilatkozta Maradona, csak Emir Kusturica forgathat róla filmet, a bosnyák rendező munkája telitalálat. Elképesztően őszintén nyilatkozott Maradona az életéről, levette az embert a lábáról.

Aztán eljött a dél-afrikai világbajnokság, és az argentinok kipottyantak a nyolc között. Az biztos, hogy olyan sikeres kapitányt, mint Maradona, simán találnának az argentinok. Persze az is igaz, hogy a kapitánynak nem kell diploma, a kapitánynak autoritás kell. Lionel Messivel nem sok kapitány tudna felülről beszélni. Maradona tud, mert ő még Messinél is jobb játékos volt, ezért van hitele a szavainak.

Más kérdés, hogy azért egy csapat mellé edző is kellene, és nem árt, ha ez az edző érti is a dolgát. Hallom, négy évre hosszabbítani akar vele az argentin szövetség, pedig Maradona nem hiányozna a kispadról. Ugyanakkor, mint minden pályakezdő, fiatal edzővel szemben, vele is türelmesnek kell lenni, még akkor is, ha lassan ötvenéves lesz. Úgy tűnik, a szövetség türelmes.

Azt azért sajnálom, hogy nem Argentína nyerte a világbajnokságot, mert megnéztem volna Maradonát, ahogy meztelenül keresztülfut Buenos Airesen. Bevallom, érdekelt volna a futótechnikája.

Buenos Aires így hát ugrott, marad a buenas noches, Diego...

Forrás: [origo]

Én meg vezetem itt Baján a táboromat, Közép-Európa legnagyobb kosártábora, tizenegy csoportban dolgozunk, olyan sztáredzők jöttek el ingyen csoportokat vezetni, mint Meszlényi Róbert, Tapodi Péter, Kmézics Zorán, aztán Srdjan Saric, aki Moszkvában volt a kondicionáló trénerem a Szpartaknál.

Nagy köszönet Révfy Zoltán polgármesternek és Búcsú Lajos alpolgármesternek, hogy ilyen jó körülményeket biztosítottak. Nagy Tamás labdarúgóedző barátom volt a katalizátor, aki itt volt tréner, de mivel mindennap halászlét kellett volna főznie, gyorsan a Fradiba emigrált.

Azért az edzők sem dolgoznak egészen ingyen, második este Baja (értsd: a világ) legjobb halászlevéből kaptak a Numero Unótól, a legutóbbi halászléfőző-verseny győztesétől, akit ugyanúgy hívnak, mint nagy költőnket, Radnóti Miklóst. Utolsó este pedig Villányban a Sauska-pincészetben lesz a búcsú. A minőség garantált, erről néhány sorral lejjebb bővebben.

A legnagyobb ellenségünk a hőség, de van medence, és vízsugárral is hűsítjük a srácokat.

Két jelmondatunk van. Az egyik: A minőség garantált. A másik is tanulságos: a kosárlabdát is lehet jól csinálni. Egy kicsit áthallásos, remélem, idehaza senki sem haragszik meg miatta.

Mindenesetre valószínű, hogyha Magyarországon ilyen utánpótlás-nevelés folyna egész évben, ilyen edzői teammel, mint itt két hétig, akkor talán előbbre tartanánk.

Lassan itt az idő, szeptember elején kiutazom munkahelyemre, Isztambulba. Napi e-mail-kapcsolatban vagyok régi-új sztárjátékosommal, Diana Taurasival, aki már a Szpartaknál is a kedvencem volt, és akire a Fenerbahcénál is nagy feladat vár. Alig várom már a török kalandot, többek között azért is, mert szeptember elején ott lesz a férfikosárlabda-világbajnokság, tizenkettedikén van a döntő Isztambulban.

Bogdan Tanjevic, a legendás bosnyák edző lesz a vendéglátóm, ő most a török válogatott szövetségi kapitánya, és tavaszig a Fener férfi együttesének volt szakvezetője. Szegénynek gyomorrákja van, azt mondja nekem, 1992 óta emészti a kór, akkor kezdődhetett, amikor szülővárosát, Szarajevót feldúlta a polgárháború, és őt ez porig sújtotta. Hogy ez valóban így van-e, vagy csak így éli meg, tulajdonképpen mindegy.

Amikor legutóbb kint jártam Isztambulban, beszélgettem Demeter Györggyel, a Fener férfi röplabdázóinak vezetőedzőjével is, egymás mellett lesz az irodánk. Nagy becsben tartják Gyurit a törökök, nekem nincs is egyéb vágyam, mint hogy egy napon ugyanolyan szépen beszéljenek rólam, mint ahogy azt teszik Demeterről.