"Jól osztották be az erejüket a magyarok" - interjú Sterbik Árpád spanyol kézikapussal
Amíg a magyar csapat a hetedik helyért küzd a lengyelekkel, addig pénteken már az elődöntőket is lejátsszák a svédországi férfikézilabda-világbajnokságon. Franciaország a házigazdával, Dánia pedig Spanyolországgal meccsel, utóbbi kapuját a vajdasági születésű, egykori veszprémi csillag, Sterbik Árpád védi. A kapus az [origo]-nak elmondta, magyar szempontból sikerként kell elkönyvelni a szereplést, szerinte Lékai Máté és Császár Gábor rendkívüli tehetség, és ha nem Svédországban lenne a vébé, a spanyol csapat biztosan döntőt játszhatna.
Pénteken helyosztókkal és elődöntőkkel folytatódik a férfikézilabda-világbajnokság, a legjobb négy között Svédország Franciaországgal, Dánia pedig Spanyolországgal játszik. A statisztikák alapján az egyik legjobb kapusteljesítménnyel az utóbbi válogatott rendelkezik, amelyben José Javier Hombrados mellett az egykori veszprémi kedvenc, Sterbik Árpád mérkőzésről mérkőzésre kiváló formában véd.
"Az utolsó, magyarok elleni meccsen nem fáradtunk el annyira fejben. Addigra már biztos volt az elődöntőnk, a magyaroknak a nyolc közé jutás, így nyugodtan játszhattunk. Szerdán átbuszoztunk Jönköpingből Malmőbe, volt egy rövid, labda nélküli edzésünk, jó hangulatban várjuk a dánok elleni pénteki mérkőzést" - mondta az [origo] érdeklődésére a spanyolok vajdasági születésű kapusa.
- Tavaly az Eb-n kilenc góllal nyertek a magyarok ellen, most hattal. Ön szerint miben változott a magyar csapat játéka? Jobb ez a magyar válogatott, mint a tavalyi?
- Nagyon nehéz megítélni. A tavalyi Európa-bajnokságon a magyar válogatott kiváló mérkőzéssel nyitott a franciák ellen, majd ellenünk sokkal kikapott. De már akkor is azt mondtam, nem volt reális a kilencgólos különbség. Viszont az a vereség megtörte a lendületet, Magyarország emiatt kikapott Csehországtól, és kiesett. A mostani csapat viszont jól osztotta be erejét, hozta a kötelező győzelmeket, és amikor nagyon kellett, Norvégia vagy a Németország elleni élet-halál meccsen győzött.
- A csütörtöki Nemzeti Sportban egykori csapattársa, a Ferencváros jelenlegi edzője, Vladan Matic azt mondta, bravúrosnak tartja ugyan a szereplést, de úgy véli, Magyarország nem tartozik az európai elithez.
- Mindenképpen sikernek könyvelném el a magyarok nyolc közé jutását, még akkor is, ha egy világbajnokságot nem lehet összehasonlítani egy sokkal keményebb Európa-bajnoksággal. Erre a vébére hét-nyolc csapat egyenlő esélyekkel érkezett, sokan álmodtak éremről, de azt látni kell, nemcsak pontok, gólok is dönthetnek a sorsokról. A magyarok játszhattak volna az ötödik helyért is, ha legyőznek bennünket, de ha a németek megverték volna az utolsó fordulóban Norvégiát, akkor rosszabb gólkülönbség miatt csak a kilencedik hely lehetne most a magyarok célja.
- Az igaz, hogy miután eldőlt, Spanyolország elődöntős, Rivera kapitány kimenőt adott a csapatnak, így gyakorlatilag nem is készültek a magyarok elleni utolsó középdöntős mérkőzésre?
- Kimenőnek azért nem nevezném. A szállodában voltunk, átjöttek hozzánk a csapattársak családtagjai, megittunk egy-egy sört. Nem dorbézoltunk, csupán egy lazító estét tartottunk, én például Fazekas Nándival beszélgettem. Az igaz, hogy nem videóztunk, nem elemeztük a magyarok játékát. A szövetségi kapitány annyit mondott csupán, becsületesen harcoljunk a pályán, ne szívtelenül menjünk csatába, nehogy megszóljon bennünket bárki is.
- Évekig Veszprémben védett, a keddi meccsen néhány egykori klubtársa is játszott a magyar válogatottban. Okozott bárki, bármilyen meglepetést?
- Felrémlettek emlékeim a régi időszakból, de nyugodt voltam, nem izgattam magam. Lehet, ha téttel bír a meccs, akkor jobban készülök, és az bajt okoz. A magyar csapatban akad néhány igazán tehetséges fiatal, Nagy Kornél, aki kevesebb lehetőséget kapott, vagy Lékai Máté és Császár Gábor, akik olyan kiszámíthatatlanok, hogy bárkinek képesek meglepetést okozni.
- Ha nagyon komoly téttel bírt volna a magyar-spanyol csata, akkor is spanyol győzelem születik?
- Nem tudom, de ismerve például Pérez Carlost, sokkal komolyabb ellenállásba ütköztünk volna.
- Mi a véleménye a szerb csapatról, amely évek óta ott van a világversenyeken, de képtelen a kimagasló teljesítményre?
- Utoljára tíz éve nyert érmet a válogatott, azért tudom, mert a 2001-es franciaországi világbajnokságon én csapattag voltam. A mostani vébén láttam néhány félidőt, tudom, hogy fiatal a keret, Vujinék igazából a jövő évi szerbiai Európa-bajnokságra készülnek. A minőség adott, de valami még hiányzik. Ha ezt a valamit megtalálják, hazai pályán életveszélyesek lesznek. Most talán a sportszerencse hiányzott, a dánok ellen 50 percig jól játszottak, a svédek ellen a félidőben még vezettek, a lengyelektől az utolsó másodpercben kapott Bielecki-góllal kaptak ki. Abban például biztos vagyok, hogy Dániát szerb közönség előtt tuti legyőznék.
- A legutóbbi rossz szereplés után mi volt a spanyol válogatott alapcélja a világbajnokság előtt?
- Két évvel ezelőtt mindössze tizenharmadik lett a válogatott, a tavalyi Eb-n a felemelkedés volt a cél, ez sikerült is a hatodik hely megszerzésével. Most azért jöttünk Svédországba, hogy első körben biztosítsuk helyünket a legjobb hét között, megszerezve ezzel az olimpiai selejtezős jogot. Második cél, hogy négybe jussunk, mert így mi rendezhetjük a saját kvalifikációs csoportunkat - ezt is teljesítettük. A közvélemény persze érmet várt tőlünk, ezek a hangok azt követően erősödtek fel, hogy felkészülési tornán alaposan elvertük Egyiptomot, Fehéroroszországot és Montenegrót. Mi viszont inkább azt az elvet valljuk, amit a Ciudad Realnál is megtapasztaltam az évek során: meccsről meccsre kell haladni, mindig a következő ellenfélre kell koncentrálni.
- A következő ellenfél a pénteki elődöntőben Dánia lesz.
- A dánok remek formában vannak, főleg, hogy a svédek rendeztek számukra egy világbajnokságot (nevet). A lelátón ugyanis jóval több a dán szurkoló, ezért nem lesz könnyű játszani ellenük. Ellenfelünk eddig élvezhette a kényelmes vébét, nem kapott még ki, igaz, nem is szenvedett meg senki ellen.
- Milyennek látja a spanyolok esélyét?
- Kétesélyes a mérkőzés, ezeken a csaták már nem a favoritokról szólnak, bárki megverhet bárkit. Nagyon jó lenne érmet nyerni.
- Mit vár a másik, svéd-francia elődöntőtől?
- A hazaiak nagy bajban vannak, hiszen mindkét jobbátlövőjük sérült. Kim Anderssonnak eltört az ujja, Oscar Carlénnek a térde fáj, a svédek így nemcsak fáradnak, de szép lassan el is fogynak. Úgy vélem, a franciákat ilyen körülmények között szinte lehetetlen megverni. Bár amióta Argentína legyőzte a svédeket, már semmin sem csodálkoznék.
- A négy elődöntős csapat között milyen erősorrendet tudna felállítani?
- Ha Magyarországon lenne a világbajnokság, azt mondanám, a franciák a legjobbak, utána Spanyolország, Dánia és Svédország következik. Svédországban azonban ez a sorrend könnyen felborulhat.
- Amíg futballban nagyon ritkán ismerik el a kapusokat nemzetközi díjakkal, addig a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) az elmúlt tíz évben négyszer is kapusnak adta az év legjobbjának járó díjat. Nyert már a német Henning Fritz, a francia Thierry Omeyer, a lengyel Slawomir Szmal, 2005-ben pedig Sterbik Árpád. Sőt, még idén is ötödik lett ezen a választáson, jelent ez bármi pluszt?
- Ez a mostani az ötödik világbajnokságom, örülök, hogy még elismernek, és ilyen hosszú időn át képes vagyok a jó teljesítményre válogatott szinten is. A mai kézilabda csak a kapusokról szól, ők tudják eldönteni a mérkőzéseket. Akármilyen jó egy csapat, ha nem lő gólt, mit sem ér az egész. Miután a mezőnyjátékosok hárompontost nem dobhatnak, a kapusokon sokkal több múlik. Talán ezért a több elismerés is.