"Azt hittük, hogy a hídon halunk meg" - magyar hokis is túlélte az új-zélandi földrengést

Katasztrófafilmbe illő jelenetek: hatalmas hullámok, felrepedező utak, leomló hegyoldalak, tüzek, hullámzó hidak közül menekült meg a korábbi magyar válogatott jégkorongozó, Kaszala János és családja Új-Zélandon. Az egy hete erős földrengés által sújtott Christchurchben élő hokiedző az [origo]-nak elmondta: a négyszázezres várost újjá kell építeni, az utcájukban egyedül az ő házuk úszta meg a tragédiát, de szinte mindenük megsemmisült, nincs ivóvíz, az emberek egy része a börtönben, illetve egy anyahajón alszik.

Kaszala János, a Ferencváros és a Dunaferr korábbi válogatott jégkorongozója a családjával már több mint négy éve Új-Zélandon él. Az ötvennégyszeres válogatott hokis a Canterbury Red Devils játékosaként többszörös gólkirály és a liga legértékesebb játékosa is volt, manapság a klub felnőttcsapatát irányítja, mellette pedig több utánpótláscsapatot is edz. Felesége a kereskedelemben dolgozik, lányuk és fiuk iskolába jár. Christchurchben telepedtek le, közel az óceánhoz.

"Új-Zéland fantasztikus világ, már a második hazámnak is nevezhetem. Itt az emberek toleránsak, türelmesek, higgadtak, az élet ritmusa is teljesen más, mint Magyarországon, sokkal nyugodtabb. Úgy érzem, minden tekintetben megtaláltam a számításaimat, játékosként és edzőként is. Minden nap tréningezem, edzést tartok, a szabadidőmben pedig megtanultam szörfözni" - nyilatkozta két évvel ezelőtt az [origo]-nak Kaszala.

Idillinek tűnő életüket azonban rendszeresen veszélyeztetik a környéken gyakori földrengések. Február 22-én, kora délután egy 6,3-es földrengés rázta meg Christchurch városát, az epicentrum a várostól 10 kilométerre, a hipocentrum 5 kilométer mélyen volt. A katasztrófa 147 halálos áldozatot követelt.

"Sokkal rosszabb volt a mostani, mint a szeptember 4-ei földrengés, mert akkor legalább együtt volt a család" - kezdte Kaszala, akit már otthonában értünk el telefonon.

"Ezúttal sokkal nehezebb volt a kommunikáció. A gyerekek az iskolában, a feleségem a munkahelyén volt, én pedig a barátaimmal szörföztem, amikor a földrengés elkezdődött, nem messze alattunk a mélyben. Furcsa volt, a víz először beszívott, majd kilőtt, mint a katasztrófafilmekben. Hatalmas hullámok jöttek, a föld remegett, az utak felrepedeztek és a közeli hegy megindult. Egy főút vezet be a városba a strandról. Már az autóban láttam, ahogy a hegy oldala lejön, és vörös por lepi be a környéket. Az út darabokban volt, mindenütt összedőltek házak, kidőltek villanypóznák, sírtak az emberek."

Vészterv katasztrófa-helyzetre

Kaszaláék tavaly szeptember 3-án vásároltak házat, amelyet másnap rögtön földrengés ért. A katasztrófa után kidolgoztak egy menekülési tervet, hogy földrengés esetén, ha nincs együtt a család, akkor a gyerekek iskolájánál találkoznak.

"Normális esetben öt perc az út az iskolához a strandról, ezt most másfél óra alatt tettem meg, és egyfolytában az zakatolt a fejemben, mi van a gyerekekkel. Az iskolának is megvan a saját evakuálási rendje, így amikor megérkeztem, a lányomat és a fiamat már kiterelték a focipályákra. A feleségem elhozta az iratokat otthonról, bepakoltunk az autóba, és elindultunk a távoli hegyek felé. Mindenki menekült, a hídon ezért dugóba kerültünk. Akkor jött a legnagyobb utórengés, a híd félelmetes hullámzásba kezdett, az hittük, hogy ott halunk meg. Az emberek kiugrottak az autójukból, volt, aki már a leugrást fontolgatta" - mondta a magyar bajnok jégkorongozó.

Kaszaláék a Christchurchtől 110 kilométerre található Methven városában találtak menedéket, ott állítottak fel krízisközpontot a menekülő embereknek. "Kaptunk ruhákat, ételt, a gyerekeknek hoztak játékokat, mozit csináltak nekik. A szociális munkások nonstop dolgoztak, volt lelkisegély-szolgálat. Három éjszakát töltöttünk ott."

Megsemmisült az utca

A hazaútjuk sem volt zökkenőmentes, hiszen alig volt híd, amely nem dőlt össze, a romok eltorlaszolták az utakat. A család csütörtökön reggel örömmel nyugtázta, hogy a házuk megúszta, bár az utcájuk szinte teljesen megsemmisült. Mindenütt térdig ér a homok - a rengés következtében a számítások szerint 180 ezer tonna lepte el a települést - és a víz, a méteres gödrökben felborult autók pihennek. A városban szükségállapotot hirdettek, a belvárosba azóta sem engednek be senkit a rendőrök és a katonák. Csak bizonyos boltok és benzinkutak tartanak nyitva. A földrengés epicentrumánál lévő település, Lyttleton teljesen elzáródott a hegyoldal és az óceán által, de épp ott horgonyzott a haditengerészet egyik hajója, amely befogadta település lakosait.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=Aj6eATLE9YU7Ft3D

"A házon belül minden összetört, a szekrények felborultak, a polcok leszakadtak, az üvegek összetörtek" - folytatta Kaszala. "Nem volt víz, áram, szennyvízelvezetés, mivel az eltört vezetékeket nem találták, mert méterekkel elmozdultak a rengés következtében. Szerencsére a hokicsapatommal Aucklandbe voltunk hivatalosak egy hétvégi tornára. A tanítványaim közül mindenki túlélte a katasztrófát, bár sokan házukat, munkájukat veszítették el, emiatt többükről le kell majd mondanom, mert más városba költöznek. A fiam a csapat kapusa, pénteken keltünk útra, míg a kislányom születésnapi ajándékként az oaklandi vidámparkba szeretett volna eljutni, így a feleségemmel ők már csütörtökön este elutaztak. Nagyon kellett a kikapcsolódás."

Hétvégére valamelyest már lakhatóbbá vált Kaszaláék otthona, van vizük - de forralni kell, ha inni akarnak -, áramellátás és szennyvízelvezetés. A fedél nélkül maradtaknak ételt osztanak, a hadsereg pedig olyan gépeket helyezett el, amely az óceán vizét ivóvízzé alakítja, ezeknél több ezren állnak sorban mindennap. A börtönöket kiürítették, a rabokat átszállították, így sok ember a fegyház átmeneti lakója lett. A televíziók péntekig megállás nélkül a katasztrófával foglalkoztak. "Folyamatosan jöttek a hírek az áldozatokról, interjúk voltak túlélőkkel, helyzetjelentések Christchurch különböző pontjairól."

A híradásokból azt lehetett hallani, hogy az emberek tudtak a földrengésről, de az előrejelzések későbbre ígérték. Kaszala erről nem értesült, de elárulta, hogy a helyiek a híradó mellett más forrást is hitelesnek tartanak. "Él itt egy látnok, Moon Man, aki állítólag megjósolta a szeptemberi földrengést, illetve a decemberi nagy utórengést, és a február 18. és 22. közé eső időszakra is jelzett egy katasztrófát. Szerinte a földrengéseknek a holdhoz van közük, mert a katasztrófák rendre egy-két nappal telihold után történtek."

Az ország legbiztonságosabb városát ígérik

Ha újra helyre áll a rend és visszatér régi medrébe az életük, Kaszala folytatja munkáját a "Kaszi22" hokisuliban, amely az új-zélandi jégkorong egyik fő nevelőegyesülete. "Új-Zélandon gyerekcipőben jár a jégkorong. A csapat a Divízió II-es világbajnokságon szerepel majd Romániában, tavaly bennmaradtak, de idén még nehezebb dolguk lesz, mert nagyon kemény csoportba kerültek. A válogatottban nyolc játékosom is szerepel, köztük pár tizenöt éves srác is" - mondta Kaszala, aki próbálja követni a magyar jégkorong történéseit. Legutóbb tavaly járt itthon, akkor hozott magával három tizenhat éves új-zélandi tehetséget, láttak több Mol Liga- és osztrák EBEL-meccset is.

A jégpálya, ahol Kaszala tartja a tréningeket, nem sérült meg, a meglévő jeget hidegen tudják tartani, de nincs víz és vécé, így még hetekbe telik, hogy újra kinyissanak. A katasztrófák és munkájuk átmeneti elvesztése ellenére nem akar hazatérni Magyarországra a család. "Fel sem merült, jól érezzük itt magunkat, megtaláltuk a számításainkat. Bízunk benne, hogy még lehet élet ebben a városban. Itt mindenki nagyon bizakodó, az emberek összetartóak, pozitívan gondolkodnak, pedig minden harmadik ház megrongálódott és a belváros egyharmadát le kell bontani. A kormány sokat segít, azt mondják az ország legmodernebb, földrengés szempontjából legbiztonságosabb városát építik fel."