Társoldalunk:

Lehet, hogy meg is ütjük egymást - ellenfélként jön a BL-döntőre a volt győri kedvenc

2012.04.29. 10:58

Hat évig a győri kézilabda-szurkolók egyik nagy kedvence volt Ana Djokic, aki a Buducnost Podgoricával májusban egykori klubja ellen harcol majd a Bajnokok Ligája döntőjében. A testalkata miatt korábban többször is eltanácsolt beállós nem fél attól, hogy ellágyítja majd Görbiczék barátsága, nem véletlenül nevezik jégvágónak a kézilabdázók.

2002-ben érkezett a szerb Napredak Krusevac csapatától Győrbe a szerb válogatott beállósa, Ana Djokic. A mindössze 165 centiméter magas játékost pillanatok alatt megszerették a győri szurkolók, hat éven át a csapat egyik legnagyobb kedvence volt. A tanulmányai miatt most gyakran jár Győrben, ilyenkor együtt is edz Görbiczékkel, május 5-én ellenfélként tér vissza, a Buducnost Podgoricával ugyanis éppen a magyar bajnok ellen játszik BL-döntőt.

A válogatottal teljesen megegyező montenegrói kirakatcsapat az idén fantasztikus sorozatot tudhat magáénak, a Bajnokok Ligájában a 2011-12-es sorozatban az idén 14 mérkőzést játszott, ebből tizenháromszor nyert. Az egyetlen botlás még az első, novemberi találkozón történt, amikor 34-20-ra kikapott a dán Midtjyllandtól.

"Vannak olyan napok, amikor semmi sem jön össze, ez olyan lehetett, nem is emlékszem rá. Elég, ha két kulcsember rossz napot fog ki" - mondta az [origo]-nak  Djokic. "November elején még két fronton kellett volna helytállnunk, a klubkötelezettség mellett készültünk a brazíliai világbajnokságra is, ami végül nem sikerült túl jól (Montenegró a 10. helyen végzett, de még kijuthat az olimpiára). De amint visszaálltunk a BL-re, és csak arra koncentráltunk, máris jobban kézilabdáztunk."

Imádott Győrben kézilabdázni

A beállós sikeres időszakot töltött Magyarországon, a Győrrel háromszor nyert bajnokságot (2005, 2006, 2008), négyszer Magyar Kupát (2005, 2006, 2007, 2008), a nagy nemzetközi diadal azonban nem adatott meg számára. 2005-ben az EHF-kupa-döntőjében, 2006-ban éppen a Podgorica ellen a KEK-döntőben maradt alul a magyar csapat, a Bajnokok Ligájában pedig 2007-ben és 2008-ban is az elődöntőben vérzett el.

"Imádtam Magyarországon kézilabdázni! Most egyrészt nagy öröm lesz a Győrrel játszani, mert ismét találkozhatok a barátnőimmel, másrészt a szurkolókkal, akikkel mindig nagyon jó volt a kapcsolatom. Az ottani drukkerek mindig is közelebb álltak hozzám, jobban ismertem őket, hiszen meccs után ottmaradtunk a csarnokban, beszélgettünk. Montenegróban nincs ilyen, itt nem olyan közvetlenek az emberek, ez teljesen más kultúra. Nem pacsizunk, nincs közös fotó a drukkerekkel, nem kell papírokat, labdákat aláírni" - mondta, ennek ellenére nem tart attól, hogy a pályán az érzelmei befolyásolják majd a játékát. "Lehet, hogy a meccs hevében összecsapok majd egykori barátnőimmel, lehet, hogy meg is ütjük egymást, de tudjuk, hogy profik vagyunk, nekünk a saját klubunkat kell szolgálnunk".

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Mint a jégvágó

A játékost a sportágon belül mindenki csak Siki néven ismeri. "Amikor elkezdtem kézilabdázni, az egyik barátnőm apukája mondta, olyan vagyok, mint a jégvágó, megyek állandóan, és ott vagyok mindenhol a pályán. A jégvágó szerbül silo, ebből jött a Siki. Amikor Győrbe szerződtem, kértem is, hogy engem így hívjanak, erre jobban hallgatok. Így lettem a pályán Siki, de az iskolában vagy buliban Ana maradtam."

A győri szurkolók éppen az állandó lelkesedése miatt rajongtak érte, ezzel ő maga is tisztában van. "Az edzőknél és a szurkolóknál eddig mindenhol az egyik kedvenc voltam, igen, valószínűleg azért, mert maximalista vagyok. Nagyon sokszor hallottam azt ismert edzőktől, hogy ilyen alkattal juniorként még csak-csak, de profiként nem viszem semmire. De sohasem adtam fel, bebizonyítottam, hogy tévednek."

Azt mondja, azért tanult meg szinte tökéletesen magyarul, mert ez kellett ahhoz, hogy elfogadják a társak. "Szerintem, ha valaki nem beszéli az adott ország nyelvét, akkor nem tud beilleszkedni. Én nem akartam ezt a hibát elkövetni. Csak akarás kérdése volt minden, a társak türelmesek voltak velem, ha nem értettem valamit, elmagyarázták, körülírták."


Persze felkészült arra, hogy először káromkodni tanítják meg. "Belementem a játékba, ha kellett, káromkodtam az edző előtt is, ezzel jó pontot szereztem a csajoknál, szimpatikussá váltam."

A szimpátia tovább nőtt, amikor úgy döntött, nemcsak a nyelvet sajátítja el, de egy győri egyetemre is beiratkozik. "Szerbiában gazdasági egyetemre jártam, de Győrből nem tudtam folytatni, pedig terveztem. Aztán a csapatnál rábeszéltek, miért nem próbálom meg Magyarországon, de én azt hittem, erre nincs esélyem. Végül Hornyák Ágival együtt sikerült bejutni a Nyugat-Magyarországi Egyetem rekreáció és egészségfejlesztési szakára. Ági sokat segített, a suliban is türelmesek voltak velem a tanárok, tűrték, ha nem jutott eszembe egy-egy kifejezés, megvárták, amíg kimagyarázom magam. Még tart a suli, de talán decemberre végzek a tanulmányaimmal."

Az iskola miatt a mai napig gyakran megfordul a városban, olyankor szívesen látott vendég a Magvassy Sportcsarnokban is. "Konkoly Csaba azt mondta, ha bármikor Győrben vagyok, mehetek a csapathoz. Ilyenkor Ági jelezte, hogy érkezem, és már edzhettem is velük. A tavalyi edzőváltás után megkérdeztük Karl-Erik Böhnt is, aki nagyon kedves volt, ugyanúgy állt a dologhoz, azt mondta, elég csak szólnom, hogy 'helló, sziasztok, itt vagyok'. Ennyi."

A szerb szövetség szívatta, de jót tett neki 

A tavalyi edzőváltásról nincs véleménye, hiszen nem volt részese a történéseknek. De azt mondja, az edzői munka erről szól, néha kineveznek, néha elküldenek. "Edzői részről a legnagyobb hatás még 14 évesen, a junior korszakomban ért. Későn kezdtem kézilabdázni, de végig jó edzőkkel dolgoztam, akiktől nagyon jó alapot kaptam. Ilyen volt például Risto Buha, akit biztosan kevesen ismernek. Győrben már csak nőttem együtt a csapattal, és az alapokhoz kellő tapasztalatot szereztem."

2008-ban Kaproncára szerződött, majd amikor a Podravkánál anyagi gondok miatt megváltak a légiósoktól, Podgoricába szerződött. "2008-ban lejárt a győri szerződésem, és a másik csapatnak, amelyik hívott, jobban kellettem. Az ETO Spiridonra épített volna, én pedig úgy voltam ezzel, ha valahol nem érzem, hogy ott a helyem, akkor megyek."


Jelenlegi szerződése nyárig szól, de még nem tudja, hogyan tovább. "Van két ajánlatom, az egyik nagyon tetszik, de nem döntöttem még."

A Buducnost mellett a montenegrói válogatottat is erősíti, ahogy fogalmazott, nem ő mondott le a szerb válogatottról, ők mondtak le róla. "Három évig nem kaptam meghívást a szerb válogatottba, pedig én játszottam az egyik legkomolyabb klubcsapatban. Amikor először kimaradtam a keretből, felhívott egy újságíró, és azt mondtam neki naivan, hogy biztosan csak hibáról van szól, azért nincs ott a nevem. Aztán az edzőm azt nyilatkozta, azért nem hívott meg, mert későn tudtam volna csatlakozni a kerethez. De könyörgök, nem nyaralás, hanem a Győr BL-elődöntője miatt! Aztán jöttek a további okok, például hogy nem vagyok jó hangulatfelelős. Ezeken már csak nevettem. Amikor sokadszorra nem hívtak, akkor jeleztem, többet nem is kell, és elfogadtam a montenegrói ajánlatot. Nekik beállós kellett, én szívesen mentem, mondhatni a szerb szövetség csak jót tett nekem."

A szerb válogatott Marko Krivokapic korábban azt mondta, hogy a montenegrói csapat pályája, a Moraca a rettegés legmagasabb fokát jelenti a vendégcsapatoknak. Djokic szerint a csarnok atmoszférája csak annak nem kellemes, aki nem szokta meg, de Veszprémben hasonló hangorkánt vár.

KAPCSOLÓDÓ CIKK