Vágólapra másolva!
Európa-bajnokként, olimpiai és világbajnoki ezüstérmesként, 253 válogatottsággal a háta mögött a Ferencváros elleni bajnoki döntőn búcsúzott az aktív játéktól Pálinger Katalin. A világklasszis győri kézilabdakapust bántja, hogy Karl Erik Böhntől alig kapott lehetőséget az utolsó félévben, így nem búcsúzhatott el a BL-ben a hazai közönségtől. Szerinte a norvég edzővel a csapat negyedannyit edzett csak, mint korábban.

Mikor fogalmazódott meg először, hogy vissza kell vonulnia?

Hogy kell, az sohasem. Nem éreztem, hogy nem vagyok már elég jó ehhez a szinthez. Fontos számomra, hogy a csúcson fejezhettem be, ezt kevés sportoló teheti meg. Ahogy az anyai ösztönök erősödtek bennem, ahogy megtaláltam életem párját, már tudatosan készültem erre a pillanatra. Lassan öt éve együtt élünk, kiváló, harmonikus a kapcsolatunk, boldogok vagyunk. Nyilván nem döntöttem volna így, és nem beszélnék erről ennyit, ha nem lenne biztos hátterem.

A tavalyi, németek elleni sikertelen vb-selejtező után végleg lemondta a válogatottságot. Akkor is így döntött volna, ha a csapat kijut a vb-re?

Igen. De azt nem mondom, hogy ha megkért volna a csapat, ha azt mondják, szükség van rám, akkor nem vállaltam volna el. De úgy éreztem, most már tényleg át kell adnom a helyemet.

Az olimpia sem fért volna bele?

Nem állítom, hogy ha van olimpiai szereplés, akkor nem játszom. Voltam már három olimpián, egy negyedik nagyon-nagyon nagy dolog lett volna.

Három éve azt nyilatkozta: "Nagyon várom már, hogy egy olyan védőfalunk legyen, aminél csak be kell állnom az egyik sarokba. És amivel jövőre megnyerhetjük a Bajnokok Ligáját!" Ez hiányzott a mostani BL-sikerhez?

Ez is. A döntő összesítése 54-54 lett, nem volt jobb a Podgorica. Egy kis szerencse hiányzott. Tavaly sokkal erősebbnek éreztem a csapatot, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a védekezésre, mint idén. Most inkább a támadójáték volt erősebb, ez meg is mutatkozott a lőtt és kapott gólokban.

Azt mondta a podgoricai BL-döntő visszavágója után, az bántja a legjobban, hogy csapatként győzték le a Győrt a montenegróiak. Ez rájuk nézve pozitívum, vagy a Győrnek negatívum?

Inkább rájuk nézve pozitív, mert annyira látszott rajtuk, hogy együtt vannak. Annyira készültünk arra, hogy ez a csapat csak két főből, Popovicból és Bulatovicból áll. Aztán szépen lassan mindenki hozzátett két-három gólt. Náluk több jó teljesítmény volt.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Úgy tűnt, hogy Karl Erik Böhn edzőnél Katrine Lunde Haraldsen védett többet. Ez nem zavarta?

Zavart, persze, hogy zavart, hiszen nem ehhez szoktam. De leginkább a felém irányuló kommunikáció hiányzott. Ha az edző azt mondja, te most a sarokban fejen állsz egész meccsen, akkor azt csinálom. De akkor mondja el! Mondja, hogy ő ezt várja el tőlem, mert úgy véli, én ebben vagyok a legjobb. És én teljesítem. Katrine valóban feltétel nélküli bizalmat élvezett a második félévben. Úgy, hogy köztünk egyébként kiváló volt végig a kapcsolat. Ezt nagyon nehéz volt kezelnem, talán az önbizalmamon is látszott, mert csak akkor kaptam lehetőséget, amikor nagy baj volt. Ezt nehezen dolgoztam fel, talán a pályafutásom vége miatt is. Minden vágyam volt hazai pályán, saját közönség előtt BL-meccsen elbúcsúzni. Nagyon motivált voltam, tudom, hogy jó teljesítményt nyújtottam volna. De nem kaptam meg a lehetőséget, ez a mai napig bánt. Pontosan azért, mert sem a hozzáállásommal, sem az edzésmunkámmal, sem a formámmal nem volt gond.

Anno hogy élte meg Lunde érkezését? Lehet kezelni azt a helyzetet, amikor egy csapatnak két világklasszis kapusa van?

A szerencse az volt ebben a történetben, hogy Katrine és én is jól kezeltük. Ő is pozitívan állt a közös munkához, bár neki könnyebb volt, hiszen ő jött, neki nem maradt más választása. Szerintem nagyon jól dolgoztunk együtt.

Miután a francia válogatott vb-ezüstérmes kapusa, Amandine Leynaud a Valceához szerződött, azt nyilatkozta, azért nem jött Győrbe, mert nem akart Lunde tartalékja lenni. Önök beszéltek erről a közös időszak alatt?

Tavaly mindenképpen partnerként kezeltük egymást, sőt még az idei első félévben is. De amikor Karl Erik lett az edző, érezhetővé vált, teljesen mindegy, mit csinál Katrine, ő élvezi a bizalmat.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Szükséges volt az őszi edzőváltás?

Erre nem tudom a választ, ez ugyanaz a kérdés, mint hogy Konkoly Csabával megnyertük volna-e a BL-t. Nem tudom. Csabival nagyon szerettem együtt dolgozni, kiváló edzőnek tartom a mai napig, szakmailag rendkívül képzett, az edzésmunkája zseniális. A váltás egy döntés volt, erről utólag felesleges beszélni.

Akkor úgy kérdezem, mi volt a plusz Karl Erik Böhn érkezésével?

Amikor kérdezték, miben jobb Böhn, mindig azt válaszoltam: nem biztos, hogy jobb, más. A kőkemény, fegyelmezett edzésmunka szabadabbá vált, szerintem a negyedét edzettük annak a mennyiségnek, mint előtte. Mindkét edzőnek megvoltak az erős oldalai: Csabinak a védekezés, Karl Eriknek a lazább stílus, a könnyedebb játékok, figurák bevezetése.

Azt mondják, a skandináv kézilabda mindig lazább volt. Tapasztalta ezt, amikor Dániában játszott?

Abszolút. Amikor a második edzésemen ötven perc után hozták a gyümölcstálat, és mondták, üljünk le és együnk, nem értettem. Teljesen más az egész, más indíttatásból játszanak, azért, mert szeretnek kézilabdázni. Ezért annyira nem is lepett meg Karl Erik stílusa.

Mire lehet képes a válogatott Böhnnel?

Ez a jövő kérdése, majd az Európa-bajnokságon derül ki.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A Győr a bajnoki döntő első mérkőzése után elbúcsúztatta, mondván, utoljára játszott hazai pályán. Ennyire bíztak a népligeti sikerben?

Persze, biztosak voltunk abban, hogy időn túli hetes lesz, és én azt megfogom (nevet). Én a búcsúztatón hangsúlyoztam is, hogy ez nem a Ferencváros lenézése, egyszerűen a klubvezetés nem akarta megadni azt a lehetőséget, hogy ha véletlenül nyerünk a Népligetben, akkor elmaradjon ez a kis ünnepség. A végén beigazolódott, hogy ez így volt rendjén.

Gyakran nyilatkozta, hogy a gyerekvállalás és a magánóvoda szerepel a tervek között. Hogy áll az óvodával?

Ez régi álom, amelyből idővel terv lett, és úgy néz ki, az álom majd megvalósul. Minden adott ehhez, most van időm arra, hogy tudjak intézkedni, de nyilván nem pikk-pakk megy. Főiskolára is beiratkoztam, igaz, kommunikációra, és nem óvodapedagógiára - én csak egy nagyon sok ötlettel megáldott tulajdonos leszek.

Mit szól a csapat jövő évi keretéhez? Hogy látja, milyen edző Ambros Martín, mi várható tőle?

Sajnálom a távozókat, Vérten Orsit pláne, vele biztosan tartani fogjuk a kapcsolatot, furcsa lesz másik zöld-fehér mezben látni. Annak örülök, hogy magyar játékosok érkeznek, Ambros Martín személyében pedig olyan edző, aki már bizonyított. Egy olyan Itxakóval ért el nagyon komoly eredményeket, amely nem éppen sztárjátékosokból állt, de szépen, lassan kiforrták magukat. Úgy érzem, végre a mostani lesz az az év, amikor a fő hangsúly a védekezésre fektetik.

Látja már az új Pálinger Katit a fiatal kapusok között?

Keresem, mert picit talán jobban értek hozzá. De nekem az nem elég, ha valaki ügyes. Én szeretném látni azt az alázatot és odaadást, ami nekem volt.

Pálinger Katalin
Születési idő, hely:
1978. december 6., Mosonmagyaróvár
Klubjai: Győri ETO, Dunaferr, FC Köbenhavn, Krim Ljubljana
Válogatottság/gól: 253/1
Eredményei: magyar bajnok (2001, 2003, 2004, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012), Magyar Kupa-győztes (2002, 2004, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012), szlovén bajnok (2007), szlovén kupagyőztes (2007), BL-döntős (2009, 2012), EHF-kupa-döntős (1999, 2003), olimpiai 2. (2000), olimpiai 4. (2008), olimpiai 5. (2004), vb-2. (2003), vb-3. (2005), Európa-bajnok (2000), Eb-3. (1998, 2004), az év játékosa Magyarországon (2003, 2004)