Százéves a világ legidősebb olimpiai bajnoka

Kiváló egészségnek örvend, szemüveg nélkül olvas és vezeti Gold36 rendszámú Mercedesét Tarics Sándor, a világ legidősebb olimpiai bajnoka. A szeptember 23-án századik születésnapját ünneplő egykori vízilabdázó 1936-ban szerzett aranyérmet, a berlini játékokon részt vevő magyar küldöttségből rajta kívül már csak a 99 éves Tőrös Olga, a bronzérmes tornacsapat egyik tagja van életben.

"Köszönöm a jókívánságokat, de most bánatos ház a miénk, nem ünneplésre való. Pár hete agyvérzést kapott szegény feleségem, a jobb oldalára megbénult, így mostanság bús otthon a miénk. De kemény székely lány Erzsike, bízom benne, hogy fel fog épülni" - nyilatkozta az MTI-nek Tarics.

A kitűnő egészségi állapotnak örvendő sportembert a születésnapján Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, illetve Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke is a helyszínen köszönti majd fel.

Tarics legutóbb tavaly augusztusban járt Budapesten, akkor a londoni olimpia után másfél hetet töltött a magyar fővárosban. Többek között azért, hogy találkozzon a Műegyetem rektorával. Annak a tanintézménynek a vezetőjével, amelyben 1936-ban befejezte egyetemi tanulmányait mérnökként, így jogosultságot szerzett a 75 éve végzetteket megillető diplomára.

Tarics Sándor ma is jó egészségnek örvend Forrás: MTI/Kovács Anikó

Az 1913. szeptember 23-án született sportoló fiatalon ismerkedett meg a vízilabdával. "Az Árpád Gimnáziumba jártam, és 14 éves lehettem, amikor a Mátyás Gimnázium ellen volt egy meccsünk. A kapusuk védett, elkapta a labdát, de elbámészkodott. Láttam, milyen mafla, odaúsztam, leütöttem a kezéről, és gól lett. Egyszer csak azt hallottam a partról: "Hogy hívnak, fiam?" No, ő volt Komjádi Béla. Meghívott az ifiválogatott edzésére, és kaptam tőle ajándékba egy ebédjegyet" - mesélte két éve az Origónak adott interjújában.

A magyar póló akkoriban olyan erős volt, hogy Tarics elmondása szerint a B válogatott gyakran le is győzte az A válogatottat. És az se volt furcsa, hogy valaki úgy nyert olimpiai aranyat, hogy magyar bajnok sohase lehetett.

Hogy kitűnjön társai közül, 17 és 23 éves kora között megtanult mindkét kezével tökéletesen bánni. Ballal evett és írt csak azért, hogy kétkezességét a medencében kamatoztatni tudja. "A kézhasználat egyébként az agyban dől el, érdekes, hogy amint befejeztem a vízilabdázást, teljesen visszaálltam a jobb kezem használatára" - mondta.

Véleménye szerint az a vízilabdázó, aki fél az ütéstől, haszontalan, így aztán télen, amikor kevesebbet lehetett úszni, bokszedzésre is járt.

Pályafutása során csak győztes mérkőzésen szerepelt a válogatottban, elmondása szerint az 1939-es főiskolás világbajnokságon a németek elleni 9-2-es győzelem alkalmával hét gólt szerzett. Az olimpián csak Málta ellen játszott, négy gólt lőtt, és a csapat 12-0-ra nyert.

A mai napig élénken él emlékében a berlini olimpia. Csak azért felkereste az olimpiai faluban a legendás amerikai atlétát, Jesse Owenst, hogy kezet rázzon vele, majd utána az olimpiai stadionban szurkolt is neki. De kezet fogott Adolf Hitlerrel is, aki mint az olimpiai bajnok pólócsapat tagjának gratulált neki.

Itthon 1948-ban bíróság elé került: "Azt mondták, a MAC (Magyar Atlétikai Club) az arisztokraták klubja, bár kenyér- és zsírjegyet kaptam, de a szavazati jogomat elvették. Azt kérdeztem magamtól, ha az nincs, akkor én minek maradjak itt? 1941-ben féléves ösztöndíjjal már jártam az Egyesült Államokban, elküldtem a jelentkezésemet, öt ajánlatot is kaptam, és az elsőt elfogadtam. Kvótán felüli vízummal, azaz legálisan hagytam el az országot, ráadásul egyből állás várt az Egyesült Államokban. Két évig tanítottam a Fort Wayne Egyetemen, majd privát vállalkozásba fogtam, igaz, később még egy évet még tanítottam a Berkeleyn is."

Soha nem kapott ki a válogatottal Fotó: Ch. Gáll András

Az Egyesült Államokban mérnökként szerzett hírnevet magának földrengésbiztos épületek tervezésével, feltalálóként jutott el a világhírig. "Elsősorban a japánok érdeklődtek a technológia iránt, tíz évig dolgoztam nekik, mintegy háromezer épületnél használták fel a módszeremet. Bőségesen, úri módon megfizettek, szerintem, ha háromszor annyit kérek, azt is megadták volna" - mesélte.

Belvedere-ben él, azt, hogy olimpiai bajnok, egészen 1998-ig titkolni tudta a helyiek előtt. Akkor azonban a város a naganói aranyérmes síakrobata, Jonny Moseley tiszteletére felvonulást szervezett a tiszteletére, és valaki rájött, hogy Alex Tarics is rendelkezik ötkarikás aranyéremmel.

Szurkolóként ott volt Pekingben és Londonban is, azt mondta, a tavalyi kudarc után fel kellett frissíteni a csapatot.

"Az új csapat sokat ígérő fiatal válogatott, amely nemrég Barcelonában Benedek Tibor irányításával visszaszerezte a világhegemóniát. Olvastam az interneten, láttam is pár meccset a világbajnokságról, s úgy tartom, nagyon szép dolog, hogy aranyérmet szereztünk. A magyar vízilabda pedig mindig tudott szolgálni előremutató megoldásokkal."

Az 1932-es, Los Angeles-i nyári játékokon két aranyat szerző kerékpáros, Attilio Pavesi 2011. augusztus 2-i halála óta ő a világ legidősebb olimpiai bajnoka.

Tarics Sándor

Születési hely és idő: Budapest, 1913. szeptember 23.
Lakóhely: San Francisco, Egyesült Államok
Klubjai: Óbudai Torna Egylet (1927-31), MAC (1931-45)
Jelentősebb sporteredményei: olimpiai bajnok (1936, Berlin), háromszoros főiskolai világbajnok (1933, 1935, 1937)