Vágólapra másolva!
Évente néhány mérkőzés erejéig visszatér a jégkorong oda, ahol született a sportág, a természetbe. Nem sok nagyobb buli van hokis berkekben. A városligeti élmény magával ragadó.

Teszek egy kísérletet arra, hogy a jégkorong iránt kevésbé érdeklődők számára is elmagyarázzam, miért jó, ha -5, -15 fok hidegben kell álldogálni 3-4 órát, ha látszik a játékosok lehelete, ha esik a hó a meccs közben vagy éppen csak szitál, ha párás a plexi, és alig látni, mi történik a jégen, ha semmi sem olyan, mint amilyen lenni szokott? Miközben lehetnénk ehelyett akár egy fűtött, kényelmes arénában is.

A választ nem tudom. De talán azért, mert nagy ritkán jó a biztos helyett a bizonytalant választani. Jó a szabadban lenni. Jó, hogy a régi havert nem ismeri meg az ember a homlokba húzott, korábban sosem látott sapka, vagy egyéb fejvédő alkalmatosság és a nagy hidegben kipirosodott arcbőr miatt.

Valószínűleg éppen ezért nagy a keletjük a Winter Classicoknak, mert elüt a megszokottól, nem konform ez benne úgymond a buli az Egyesült Államok nyugati partjától Európán át a Vörös térig – itt fejtettük ki mindezt gazdagon néhány napja. Ennél nagyobb flash – ha van egyáltalán – nem szükséges egy hokiszurkoló boldogságához. A nálunk szerencsésebb országokban megszokott kényelmes csarnokok, arénák plüssülései után más fíling a külső lelátókon dekkolni – de még a magyar csarnokok túlnyomórészt mostoha körülményei után is más. És ez a más egyszerűen vonzza az embereket. Olyannyira, hogy szombaton MOL Liga-rekordnézőszám született, de pénteken is megdőlt a Fehérvár hazai pályás csúcsa, sosem voltak még több mint négyezren általuk rendezett meccsen.

A MOL-Ligában rekordnézőszám született. Nézzen még képeket a Jégkorong Blog galériájában! Fotó: Mudra László - MJSZ

Nagyon érdekes folyamat játszódik le a világon. Komoly biznisz lett visszavinni a jégkorongsportot oda, ahonnan hanyatt-homlok menekült a fedett pályákra. Érdekes, hogy ez a nosztalgiahullám nem csak azokban az országokban tud hatni, ahol már egy-két generáció felnőtt, mióta jégcsarnokokba járnak az emberek meccset nézni, de ott is beválik, ahol csak néhány éve, évtizede sikerült felépíteni a fedett létesítményeket, sőt mi több azokban is, amelyekben a mai napig rendeznek szabadtéri meccseket. Ide sorolandó Magyarország is, ahol alig 20 éve kapta meg az első klubcsapat a fedett jégpályáját, ráadásul a mai napig sem rendelkezik saját jégcsarnokkal minden első osztályú egyesület. Igaz, bajnoki meccseket már nem rendeznek a csillagos égbolt alatt.

Két nap eltelt a hosszú hétvégéből, két mérkőzés lement a Magyar Jégkorong Szövetség által szervezett Winter Classic – MOL Karácsonyi Hoki Buli névre hallgató rendezvényéből. A péntektől vasárnapig tartó eseménynek úgy ad otthont a Városligeti Műjégpálya, hogy mellette minden korcsolyázni vágyó honfitársunk jégre léphet a megszokott módon, a nagy korcsolyapályán. A Műjégen ugyanis a két évvel ezelőtti felújítás után újra találunk külön jégkorongpályát, ezúttal aköré húztak fel mobil lelátókat, amelyen nagyjából 4200-an foglalhatnak helyet. A jegyárszint nem alacsony, kilátástól függően 2 és 7 ezer forint közé esik egy-egy belépés ára. Az élmény viszont exkluzív.

A jégpályában az a jó például a futballpályával szemben, hogy szinte határ nélkül terhelhető, így ha már egyszer felállították, egymás után mehetnek rajta a meccsek. Mindössze egy vagy két jégkészítőgép, közforgalmi nevén rolba szükséges ehhez. A hőskorban kézzel végezték ezt a műveletet, de idővel célgépek váltották fel a humán erőforrást. Köztes állomást jelentett a Megyeri úti UAZ, amely mögé felmosórongyot kötve varázsoltak játékra alkalmas felületet. Nem is volt sok izgalmasabb pillanata a magyar jégkorongsportnak annál, mint amikor az újraértelmezett funkcióval megáldott gépjármű lerobbant, s míg megjavították, a felmosórongy odafagyott a jéghez. De ennek már vége, minden jégpályán modern, de legalábbis korszerű gépek mennek néhány kört óránként vagy harmadonként a csarnokokban országszerte.

A Red Bull Salzburg nem bírt a Volánnal. További képek a hangulatról a Jégkorong Blog galériájában Fotó: Mudra László - MJSZ

Ennek köszönhetően folyamatosan zajlanak a programok a Winter Classicon is, de a fő esemény minden nap végén a felnőtt bajnoki meccs. Az Európa hetedik legerősebb ligájának számító osztrák bázisú vetélkedés, az EBEL pénteken és vasárnap, míg a magyar-romániai-szlovákiai bajnokság, a MOL Liga szombaton rendez 1-1 rangadót. A Sapa Fehérvár AV 19 – leánykori nevén Alba Volán – pénteken 6-3-ra kiütötte az eurómilliomos Red Bull Salzburgot, amely mellesleg a tabella élén állt a találkozó előtt. Szombaton a Dab.Docler és a Miskolc találkozott, és a hazai rangadó csak a hosszabbításban dőlt el, 1-1 után a dunaújvárosiak szerezték meg a második gólt.

A rövid sportági és eseményismertető után érdemes kitérni arra, mi értelme van annak, hogy a kényelmes, fedett jégcsarnokot elhagyva a szabad ég alatt hokizzanak a csapatok.

A jégfelület szükségképpen gyengébb, hiszen ráfagy az égi áldás, kemény. Hideg van, rosszabb esetben nagyon hideg – ezen a hétvégén szerencsénk van, csak az előbbi igaz –, messze van a lelátó a pályától, van ahol egyáltalán alig látni valamit a történésekből, drága az étel, drága a pia.

De ilyenkor semmi nem számít. Valami nehezen magyarázható különlegesség- és összetartozás-érzés keríti hatalmába a résztvevőket. A szurkolók oda vannak, és náluk jobban már csak a játékosok lelkesek, elmondásaik szerint csodálatos élményekkel gazdagodnak egy ilyen meccs során.

A csapatok az esemény jellegének megfelelő retrómezt készíttetnek az eseményre, a klub 30-50-100 évvel korábbi felszerelésének egy replikáját. Előfordul olyan is, hogy a helyszín határozza meg a felszerelést, így volt ez két éve Pulában is. A horvát tengerparti városban a Medvescak névre hallgató zágrábi csapat ötlete alapján a több ezer éves amfiteátrumban játszottak két kiváló mérkőzést, ekkor a csapatok gladiátornak öltöztek. Mindezt csak azért nem nevezték téli klasszikusnak, mert nyár végén került rá sor. Épp ez volt az exkluzív benne, miként lehet 20-25 fokban, tűző napon jeget csinálni. Volt az a pénz, lehetett, sokunk szerencséjére. De ez igazából mellékszál jelen cikkünk témájához képest.

Újabban a játékvezetők sem akarnak elmaradni a csapatok mögött, a zebrák is egyedi felszerelésben fújják e meccseket: nevüket meghazudtolóan nem feltétlen csíkosban.

A Dab.Docler-Miskolc MOL Liga mérkőzés győztes gólja előtti pilanat. Még több igzalmas képért nézze meg a Jégkorong Blog galériáját! Fotó: Mudra László - MJSZ

A biznisz az biznisz, a szurkolóknak is kerül valamilyen emléktárgy, már ha éppenséggel nem ürül ki a pénztárcájuk, mielőtt a szuveníreshez érnének. Merthogy rossz hír, de a büfé borsos árakkal dolgozik, decinként 200 forint a forralt bor, azt mondják, a tea sem sokkal olcsóbb, az ételárak pedig a Sziget-fesztiválét is simán verik, ami azért nem kis bravúr egy hokimeccs ételszolgáltatójától.

Szerencsére kifejezetten vonzzák a szép kulisszák ezeket az eseményeket, és nagy öröm megállapítani, hogy a Városligeti Műjégpálya és környezete minden szempontból átlag feletti élményt nyújt.

A szabadtéri mérkőzéseknek külön rajongótábora van külföldön, a magyarországi eseményre is jó néhány országból érkeztek érdeklődők. Remélhetőleg hagyományt teremt ez a hétvége, és ezután évente találkozik a Városligetben Winter Classic ürügyén az egyre bővülő hokis család.

(A cikk nem ebből a célból íródott, de jelezzük, aki mindezek után kíváncsi erre az eseményre, vasárnap 17.50-kor megtekintheti a Fehérvár és a rendkívül erős Klagenfurt EBEL-összecsapását, még vannak jegyek a pénztárban.)

Halász Zoltán, Jégkorongblog.hu