Társoldalunk:

Ő még Jordannél is fontosabb volt az NBA-nek

2014.02.01. 22:55

A világ egyik legsikeresebb brandjét felépítő David Stern, az NBA komisszárja február 1-jén, harminc év után távozott a posztjáról. Érkezésekor a liga rengeteg sebből vérzett, a játékosok drogügyekbe keveredtek, a szponzorok elmaradtak, de ő gatyába rázta az NBA-t. Szerencséje is volt, mert olyan sztárok segítettek neki eladhatóvá tenni a sportágat, mint Magic Johnson, Michael Jordan, Kobe Bryant és LeBron James.

A gyerekként a New York Knicks meccseire rendszeresen járó David Stern 1984. február 1-jén lett az NBA első embere, olyan helyzetben, amire a sportnyelvben azt mondják: innen szép nyerni.

A világ legerősebb kosárbajnokságának megítélése akkoriban finoman szólva sem volt pozitív, főleg miután a Los Angeles Times 1982-es riportjában felfedte, hogy a játékosok háromnegyede drogozik vagy teljesítményfokozókat szed. A szponzorok számára nem volt vonzó a liga, Jon Wertheim, a Sports Illustrated szakírója szerint ebben leginkább az játszott szerepet, hogy a 70-es években és a 80-as évek elején szinte az összes meghatározó játékos fekete volt. A tévécsatornák sem taposták egymást az NBA-meccsek közvetítési jogaiért. A rájátszás során a legtöbb találkozót csak felvételről adták le, a nagydöntő párharcait pedig feleannyian nézték, mint a baseballbajnokság fináléját.

A jogi végzettségű Stern számára nem volt új terep az NBA, 1963-ban külsős jogászként került a ligához, majd 1980-ban ügyvezető alelnökké választották. Amikor ő lett az addigi első ember, Larry O’Brien utódja, Stern jogászból nagyon gyorsan átváltozott üzletemberré, aki folyamatosan azt kereste, milyen újításokkal tudja eladhatóvá tenni az NBA-t.

Egyszerre robbantak be a későbbi sztárok

„Olyan embereket keresett maga mellé, akik ugyanolyan őszinte szeretetet éreztek a kosárlabda iránt, mint ő. A tehetség csak akkor számított neki, ha mellé érzelmi elkötelezettség is párosult” – mondta Sternről Rick Welts, aki tizenhét évig dolgozott mellette ügyvezetőként. Egy másik közeli kollégája úgy jellemezte, általában öt-tíz lépéssel mások előtt járt gondolkodásban, és a tények alapján hozta meg a döntéseit - ha néha vacillált is, azt sohasem mutatta.

1984 sorsfordító év volt az NBA történetében, nemcsak Stern miatt, hanem azért is, mert a játékosbörzén olyan nevek kerültek be a ligába, mint Hakeem Olajuwon (Houston Rockets), Michael Jordan (Chicago Bulls), Charles Barkley (Philadelphia 76ers) és John Stockton (Utah Jazz). Ráadásul ebben az évben találkozott először a nagydöntőben a Larry Bird Boston Celtics-e Magic Johson Los Angeles Lakersszével, és a két csapat éveken át tartó látványos rivalizálása remek propagandája volt a sportágnak.

Forrás: AFP/Getty Images/Ronald Martinez

A pályán tehát kezdtek rendbe jönni a dolgok, de ez még nem volt elég. Stern bevezette a fizetési sapkát, hogy minden csapat ugyanakkora összeget oszthasson szét a játékosai között – az első évben ez 3,6 millió dollár volt, ma 58,7 millió -, ami elvileg azt a célt szolgálta, hogy fenntartsa az egyensúlyt a klubok között. Szintén az ő nevéhez köthető a drog- és doppingtesztek bevezetése. A játékosokat egy idény alatt összesen hatszor ellenőrzik – ebből kétszer az előszezonban -, és valószínűleg ennek a szigornak is köszönhető, hogy az NBA-ben kevesebb a lebukás, mint az NFL-ben vagy a baseballbajnokságban (MLB).

Feldobták a gálát, megjelentek a szponzorok

„Nem élveztem, hogy az én vállamat nyomta a felelősség, hogy pályafutásoknak vethetek véget” – nyilatkozta Stern, aki 1986-ban örökre eltiltotta Michael Ray Richardsont, aki háromszor is megsértette a liga drogellenes szabályzatát. „Tudom, hogy nem igazán szerette volna ezt meglépni, de nem volt más választása. Később többször is elmondta nekem, hogy vezetőként ez volt a legkeményebb döntés, amit meghozott” – mondta Richardson, aki saját magát okolta az eltiltásért, sőt később megköszönte Sternnek, hogy gyakorlatilag megmentette az életet a drasztikus döntéssel.

Stern és stábja életet lehelt a minden évben a szezon egyik fénypontjának számító All Star-meccsbe is. A már említett Welts ötletére rendezték meg 1984-ben a legendák meccsét, amelyen már visszavonult sztárok játszottak, ezt 1993-ban szüntették be az elszaporodó térd- és Achilles-ín-sérülések miatt. De ők hozták vissza a zsákolóversenyt, majd később bekerült a programba a hárompontosdobó-verseny is, manapság pedig már egy komplett hétvége programját kitölti az All Star-gála.

1984-ben újabb fronton történt áttörés, a sportitalokat forgalmazó Gatorade az NBA szponzora lett, két évvel később pedig a Coca-Cola is csatlakozott, miközben Jordan légi mutatványai és a Celtics-Lakers párharcok fokozatosan növelték a televíziós nézettséget. Évekig úgy tűnt, semmi sem rengetheti meg az NBA sikerét, 1991 novemberében azonban robbant a bomba, Magic Johnson bejelentette, hogy HIV-fertőzött, ezért visszavonul. A liga egyik legnagyobb sztárját a közönség beszavazta az 1992-es All Star-gálára, de több játékos is azt mondta, hogy Magicnek nem kellene játszania.

Hálásak lehetnek neki a HIV-fertőzöttek

Stern azonban kiállt mellette: Johnson nemcsak, hogy pályára lépett, de az All Star-meccs legjobbja volt 25 pontjával és 9 gólpasszával. Utólag Stern gesztusát sokan úgy értékelték, hogy hozzájárult ahhoz, hogy az emberek a korábban jellemző kirekesztés helyett megértően viszonyuljanak a HIV-fertőzöttekhez.

Magic más szempontból is úttörőnek számított, ő volt az első olyan fekete játékos, aki szimbólum lett, és akinek egy arcképét egy fehér család gyereke is kipingálhatta a ház falára,anélkül, hogy az apja szívrohamot kapna.

Sternnek abban is megvolt a szerepe, hogy Johnson Jordannel, Pippennel, Birddel, Barkleyval és a többi NBA-sztárral ott lehetett az 1992-es, barcelonai olimpián, amelyen az amerikai Dream Team mindenkit elkápráztatott. Addig csak amatőrök szerepelhettek az olimpián, az európai szövetség egyik vezetője azonban meggyőzte Sternt, hogy a legfontosabb eseményen a legjobbaknak kell szerepelniük, ő pedig a klubtulajdonosok tiltakozása ellenére véghezvitte a tervet. Johnson és Bird visszavonulása után Jordan szinte egyedül vitte a vállán az NBA-t, és az ő szárnyalása a ligának is jövedelmező volt, mivel a Nike az NBA egyik szponzora lett.

Forrás: AFP/Getty Images/Ronald Martinez

Sternnek egyrészt szerencséje volt, hogy egy olyan időszakban volt az NBA komisszárja, amikor Jordanék mellett Kobe Bryant, Allen Iverson vagy LeBron James pattogtatott, ugyanakkor remekül megérezte, hogy lehet a sztárokat eladni a nézőknek, és hogyan kell az attitűdöt megváltoztatva a hetvenes években lenézett fekete játékosokból ikonokat csinálni.

A botrányokat is megúszta

A NBA első embere azt is felismerte a 90-es évek elején, hogy a sok csapat által követett, néha már a verekedés határát súroló stílus hosszú távon nem kifizetődő, így olyan szabályváltoztatásokat irányzott elő, amelyek a támadójátéknak kedveztek. A Stern-éra hozadéka, hogy hét új csapattal 30 csapatosra bővült a liga mezőnye, ami nem mindenki szerint pozitív változás, vannak, akik éppen a szűkítésre voksolnának a minőség megőrzése miatt.

Sternt az elvitathatatlan érdemei mellett sokszor támadták. Voltak, akik szerint az 1985-ös draft előtti sorsoláson nem volt véletlen, hogy a New York Knicks kapta meg az első választás lehetőségét, mert tudni lehetett, hogy a befutó Patrick Ewingot viszi el, és a legkomolyabb potenciális piaccal bíró New York-i csapatnak jól kellett kijönnie a draftból. Egy másik összeesküvés-elmélet szerint a 2002-es Nyugati főcsoport-döntő hatodik meccsén a bírók tudatosan a Lakersnek kedveztek a Sacramento ellen – a Los Angeles-i csapat összesen tizenöttel több büntetőt dobhatott, mint a Kings -, mert nem akarták, hogy az eladhatóbb csapat elbukjon (később a párharcot és a nagydöntőt is megnyerték Bryanték).

És elterjedt az is, hogy Michael Jordan első visszavonulását gyakorlatilag Stern kezdeményezte, a Chicago sztárja ugyanis állítólag szeretett a saját meccseire fogadni, amit tilt a liga szabályzata, ezt pedig még neki sem nézte el a nagyfőnök.

A legnagyobb nehézséget a két lockout jelentette: az 1998-99-es idényben 50, a 2011-12-esben 66 meccset játszottak a csapatok az alapszakaszban a megszokott 82 helyett. A vita hátterében az állt, hogy a liga működését szabályozó kollektív szerződés lejárt, a tulajdonosok pedig nem tudtak megegyezni a fizetési plafonról és a bevételek elosztásáról a játékosokkal. Stern azzal sem aratott osztatlan sikert, amikor 2005-ben bevezette a dress code-ot, hogy visszaszorítsa az Iversonék által képviselt gengszterstílust.

Olyan volt, mint egy iskolaigazgató, aki azt sugározta, gyere a ligába, és akkor milliomos leszel, cserébe viszont tartsd be a szabályokat, ne vegyél fel akkora aranyláncot, amely a bokádig ér, ne fogdosd magad a zsákolás után, és ne ugorj be a kispadról, ha balhé van a pályán. Stern akkor sem volt népszerű, amikor 2006-ban kitalálta, hogy az addig megszokott bőrlabda helyett mikroszálas műanyagból készült labdával játszanak a csapatok, igaz, később a sok panasz hatására visszatért a régihez.

Miatta tart ott az NBA, ahol

„Mindig nagyon védte a játékosokat, négyszemközt és a közvélemény előtt is. Sosem éreztem, hogy ezt csak megjátszaná, szerintem ösztönösen így állt hozzájuk” – mondta Sternről Ron Klempner, a játékosokat képviselő szakszervezet egyik vezetője. Stern 30 év után úgy adja át a ligát eddigi helyettesének, Adam Silvernek, hogy 1 milliárd dolláros bevételt kasszíroz a tévéközvetítésekből – 1984-ben ez 30 millió dollár volt -, miközben évi 5,5 milliárd dolláros profitot termel. A játékosok átlagfizetése 5 millió dollárra nőtt, miközben sikerült az NBA-t nemzetközivé tenni. 1992-ben 21, míg az előző idényben 85 külföldi játszott a bajnokságban, és a 2013-as nagydöntőt összesen 215 országban, 47 nyelven közvetítették. 

Forrás: AFP/Getty Images/Mike Ehrmann

„David Stern az első számú oka annak, hogy a liga ott tart, ahol. Ezzel nem akarom elvenni egyetlen korszakos klasszis vagy áldozatos klubtulajdonos jelentőséget sem, csak tisztelgek egy ember vezetői képességei előtt” – mondta Sternről Pat Riley, aki jelenleg a Miami elnöke, egyébként  játékosként egyszer, edzőként ötször volt NBA-bajnok. A korábbi játékos és tv-kommentátor Bill Walton még tovább ment, szerinte Stern egyértelműen a kosárlabdázás történetének legfontosabb személyisége.

„Valaki megkérdezte tőlem, mikor fordult velem elő utoljára, hogy semmit nem kellett csinálnom. Egy ideig kutattam az emlékeim között, aztán azt feleltem, legutóbb akkor történt ilyen, amikor iskolásként elutaztam egy nyári táborba” – viccelődött Stern, amikor bejelentette, hogy harminc év után elköszön. A búcsú csak az NBA-nek szól, a szerelem megmarad, egy alapítványon keresztül ugyanis indiai gyerekeket igyekszik majd megnyerni a sportágnak.