Társoldalunk:

Magyarországon most jobb kézilabdázónak lenni

2014.05.01. 20:13

Kurucz Orsolya tíz és fél éve távozott Magyarországról, és nagyon büszke arra, hogy Európa egyik legjobb kézilabda-bajnokságában is megállta a helyét. Az Esztergom csődje megnyitotta számára az utat Dánia felé, ahol jelenlegi klubja, a Sönderjyske aktív pályafutása után is számítana rá. Úgy érzi, fénykorában megérdemelt volna egy bizonyítási lehetőséget a magyar válogatottban, a mostani kapusok közül viszont nem tudja, ki tölthetné be a Pálinger Katalin visszavonulásával keletkezett űrt.

"Magyarországon több csapatban is védtem, voltam Békéscsabán, Fehérváron és Dunaújvárosban, végül az Esztergom csődje miatt 2003 decemberében igazoltam Dániába. Akkor még szupererős volt a bajnokság, egyértelműen akkoriban élte a virágkorát, szinte minden világsztár itt játszott. Hajdu Krisztina akkor már a Sönderjyske együttesében szerepelt, és miután megsérült a kapusuk, beajánlott engem. Próbajátékra jöttem, és itt maradtam" - mesélte az Origónak Kurucz Orsolya.

Azt mondja, idő kellett, amíg megszokta a lazább skandináv szemléletet. "Emlékszem én arra, amikor Magyarországon a nyári alapozásnál napi három edzés volt, Dániában ennél jóval lazábban veszik ezt. De valahol a kettő között van az ideális megoldás. A profik érzik magukon, ha kevés a munka, és akkor pluszban, egyénileg még edzhetnek. Így tíz év távlatából azt mondom, jó döntés volt, hogy Dániát választottam, büszke is vagyok magamra, hogy megálltam a helyemet. Több mint 200 meccset játszottam eddig, voltak apróbb sikerélményeim, egy helyi újság az elmúlt tíz évet figyelembe véve a klub legjobb kapusának választott. Ez azért komoly elismerés."

Kurucz Orsolya 2003-ban igazolt DániábaForrás: Annemette Stollig

Az első dániai évei alatt még voltak magyarországi megkeresések, aztán ahogy teltek az évek, ezek az érdeklődések is elmaradtak. Szerinte anyagi szempontból Dániában gödörben van a sportág, és Magyarországon most jobb kézilabdázónak lenni. "Itt hiányoznak a komoly szponzorok, a topklubokat leszámítva a fiatalok tanulnak vagy dolgoznak a kézilabda mellett. A csapatok kétszer is meggondolják, hogy hozzanak-e légióst, ha igen, akkor is Skandináviából teszik. A nagy sztárok korszaka leáldozott."

A legutóbbi két szezonban már nemcsak a sportra koncentrált, hanem a családjára és hároméves kisfiára is. "A sport mellett heti 35 órában egy áfavisszatérítéssel foglalkozó cégnél dolgozom, ahol több mint 700 magyar ügyfelünk van. Azt nem tudom, hogy folytatom-e a kézilabdát, a klubvezetés azt mondta, hogy egy évig számítana rám a kapuban. De ha nem vállalom, akkor más funkcióban is alkalmazna. A fiataloknál szoktam kapusedzőként dolgozni, vannak ilyen ambícióim."

A kapusposzt családi örökség

A 35 éves kapus Veszprémben kezdett el kézilabdázni, ahol a helyi sportiskola első edzésén önként állt a kapuba. "Megkérdezték, ki akar kapus lenni, én pedig vállaltam. Lehet, azért, mert apukám is kapus volt annak idején" - mesélte.

"Otthon több jó edzőm is volt, olyanokkal dolgozhattam együtt, mint Zsiga Gyula, Köstner Vilmos vagy Laurencz László. Kapusedzőként nagyon sokat köszönhettem Szopóczy Brigittának, de rengeteget tanultam Laci bácsitól is. Nagyon jó korosztályunk volt, együtt szerepeltem az ifi- és a juniorválogatottban Pálinger Katalinnal, Ferling Bernadettel, Siti Esztivel, de nem tudom, hogy miért nem értünk el komolyabb eredményt."

Kisfia már háromévesForrás: Annemette Stollig

"Sajnos nem tudom" - felelte arra a kérdésre, hogy volt-e valaha esélye a felnőtt válogatottságra. "Utólag úgy vélem, felmerülhetett volna a nevem. Amikor az Esztergommal ötödikek lettünk a bajnokságban úgy, hogy legyőztük a Hypót és a Győrt, akkor is jól ment a védés. Aztán az erős dán bajnokságban úgy lettem az ötödik legjobb kapus, hogy az első tizenhárom közül én voltam az egyetlen, aki sohasem játszott a nemzeti csapatban. Talán egy lehetőséget megérdemeltem volna."

A tévé és az internet révén figyelemmel kíséri a magyar kézilabda történéseit, de arra nem tudja a választ, hogy a Pálinger Katalin visszavonulása után keletkezett űrt ki tölthetné be: „A válogatott közelében lévő kapusok között nem látok olyat, aki nemzetközi szinten képes lehetne a klasszis, de legalább a kiegyensúlyozott teljesítményre.”

Egységes csapat vár a Győrre a Final Fourban

Szerinte a dán bajnokság nagyon kiegyensúlyozott, példaként éppen csapatát, a Sönderjyskét hozta, amely ugyan kiesett az élvonalból, de például legyőzte a bajnoki döntőbe jutott Viborgot. Jól ismeri viszont az FC Midtjyllandot, amely a hét végén a budapesti Final Fourban lesz érdekelt, és a BL-elődöntőben éppen a címvédő Győri Audi ETO ellen meccsel.

Klubja, a Sönderjyske még számolna veleForrás: Annemette Stollig

"A Midtjylland nagyon egységes csapat, a keret nagy része évek óta együtt játszik. A kemény védelem mögött ott van Sabine Englert, aki igazi derbikapus, a jó csapatok ellen felpörög, de a többi meccsen képes a nagyon átlagos teljesítményre. Ha jó a védekezés, akkor a két szélső villámgyorsan indul, és bár a keret nem olyan bő, mint például a győri, de az irányító Laerke Möller sérülés utáni visszatérésével bővebbek a variációs lehetőségek" - mesélte. Hozzátette, hogy a dán sajtó a hét közepéig nem igazán foglalkozott a Final Fourral - a nagy ráhangolódás még csak most jön -, a Midtjylland pedig már azt is nagy bravúrnak tartja, hogy eljutott a legjobb négy közé. 

"A dánokra jellemző a kúszás-mászás, győzni akarás. Ha szoros lesz az ETO elleni meccs, akkor az pluszmotivációt adhat nekik a hajrára" - figyelmeztetett Kurucz Orsolya.