Nagyjából három hete ízlelgethetjük azt a mondatot, hogy jövőre a magyar jégkorong-válogatott 2016-ban ismét a sportág nagyfiúi között szerepelhet. Ott, ahol legutóbb 2009-ben járt, és ahova most úgy is vissza tudott kerülni, hogy időközben a csapattól ilyen-olyan okok miatt elbúcsúztak az elmúlt másfél évtized legismertebb játékosai. Lássuk, kik lesznek az ellenfeleink!
Kezdjük azzal, hogy megint megkaptuk Kanadát, amely a prágai döntőben olyan alázást mutatott be az elképesztően erős kerettel felálló oroszok ellen, ami nagyon ritkán fordul elő két, szinte azonos szintű csapat között. Nekünk a 7-1-es eredményt hozó német-brazil elődöntő jutott eszünkbe a tavalyi focivébéről, az volt hasonlóan egyoldalú, és biztosak vagyunk benne, hogy ha még tízszer játszana egymás ellen a két csapat, egyszer lenne ilyen nagy differencia.
Kanada kétszer tíz, egyszer kilenc gólt ütve pusztított végig a vébé mezőnyén, és mindent elmond az ottani merítési lehetőségről, hogy a Szocsiban olimpiai bajnoki címig menetelő csapatból csak hárman (!) voltak ott Csehországban. Az NHL-ben a vébé ideje alatt ugyanis az idény legfontosabb időszaka, a rájátszás zajlik, és
nem mindenkinek fűlik a foga egy 82 meccses szezon után még a válogatotthoz is.
Jövőre április 13-án kezdődik a playoff, a vébé pedig május 6-án, úgyhogy a rájátszás első körében kiesők közül a lelkesebbek akár ott is lehetnek a magyarok elleni csoportmeccsen. A magyar csapat eddig tízszer ütközött meg Kanadával, 1934-ben és 1938-ban összejött egy-egy döntetlen, a többi meccs vereséggel zárult. 2009-ben 0-9 lett a vége, és mivel eddig csak nyolc gólt ütöttünk, mi már annak is örülnénk, ha Szentpéterváron sikerülne egy kilencediket.
Azt is nehéz belőni, hogy milyen csapattal érkeznek jövőre az amerikaiak, akik idén az NHL-esek mellett magukkal vitték a KHL gólkirályát, Steve Mosest, valamint egyetemistákat, és megnyerték azt a csoportot, amelyben ott volt a finn és az orosz válogatott is – előbbit 5-1-re, utóbbit 4-2-re verték –, bár az Ovecskinnel felálló címvédő az elődöntőben 4-0-val visszavágott. Így az amerikaiak a bronzzal vigasztalódtak, 2013 után álltak ismét dobogóra. Magyar-amerikai vb-meccs eddig egyszer volt, még 1939-ben, akkor 0-3 lett a vége.
A csoportunk harmadik nagyágyúja elég vegyes kerettel érkezett Csehországba, az NHL és a KHL mellett a finn, a svéd és a svájci bajnokságból is delegált játékost a vébére. A finnek elsősorban a szenzációs védekezésükkel tűntek ki, az USA elleni öt gombóc után a dánokat, a norvégokat, a szlovénokat és a szlovákokat is nullára verték.
A fehéroroszok végül megtörték a góltalansági sorozatot, de Pekka Rinne, a finnek Nashville-ben védő kapusa így is vb-rekordot állított fel azzal, hogy 237 percen és 5 másodpercen át védett mindent, ami kapura ment. A finnekkel éles helyzetben még nem találkozott a magyar csapat, a ligaválogatottjuk viszont 2009 áprilisában ellátogatott hozzánk, és elsőre óriási bravúrral 2-1-re sikerült győzni ellenük, amire aztán egy 6-0-val vágtak vissza egy nappal később.
A 2009-es vébén az első meccsünkön, Szlovákia ellen volt a legnagyobb esélyünk egy világraszóló sikerre, de 13 másodperccel a vége előtt Bartecko góljával északi szomszédunk kicsikarta a 4-3-as győzelmet.
A szlovákok mostani keretének majdnem a felét NHL- és KHL-játékosok tették ki.
Andrej Meszaros, Marian Gaborik, Tomas Tatar vagy Tomas Kopecky a saját klubcsapatában is húzóembernek számít, ennek ellenére nem állt össze a vébén a játékuk.
Kezdésnek két hosszabbításban kiszenvedett győzelem ugyan összejött, majd a szlovénok ellen is érvényesült a papírforma, a norvégok elleni zakó azonban megrázta a csapatot, így végül lemaradt az egyenes kieséses szakaszról. Vladimir Vujtek kapitány elköszönt torna után, ő 2012-ben még ezüstig vezette a válogatottat, aztán jött egy 8. hely, tavaly viszont ugyanúgy nem kerültek negyeddöntőbe a szlovákok, mint most. Érezhető tehát a megtorpanás, talán jövőre tudunk egy még izgalmasabb meccset játszani velük, mint amilyen a 2009-es volt.
A fehéroroszokkal is találkoztunk hat éve, ellenük sokáig 1-1 volt az állás, de a hajrában kétszer is betaláltak, így az alsóházba küldtek minket. A mostani vébén nagyot mentek, történetük során először megverték az amerikaiakat, és a szlovákokra öt pontot verve zártak a csoportjuk negyedik helyén. A negyeddöntőben aztán beleszaladtak egy kilencesbe Kanada ellen, de az oroszok elleni döntő óta tudjuk, hogy ilyesmi a legjobbakkal is előfordul. A KHL-es játékosokra építő fehéroroszok ellen a nagyok sem mehetnek biztosra, a magyar csapat eddig tizenegyszer találkozott velük, tíz vereség mellett 2003 februárjában sikerült egy 4-4-es döntetlent elérni.
A hét ellenfél közül a német és a francia válogatott ellen lehet a legtöbb sansza Sofronéknak, játékerőt tekintve ők vannak a legközelebb hozzánk. Tudni kell, hogy a 2017-es vébé két házigazdájáról beszélünk, de a korábbi évekkel ellentétben ezentúl nem lesz védettségük, vagyis
ha közülük csak az egyiket sikerül megelőzni, akkor összejön a bennmaradás.
A németek hét pontot szereztek, így nem voltak kiesési gondjaik, a kapitányuk pedig egy kedves ismerősünk, a szapporói feljutásnál a magyar válogatottat vezénylő Pat Cortina. Nem volt könnyű dolga, mert öt NHL-játékosa is lemondta a szereplést, kaptak is egy tízest Kanadától, viszont csak egy góllal gyűrte le őket az egyaránt nyolcba jutó Svájc és Svédország. 2009-ben a németekkel is találkoztunk a svájci vébén, akkor 2-1-re kikaptunk.
A franciák az utolsó játéknapon biztosították be a bennmaradást. A lettek ellen egyetlen olyan eredmény volt, amely mindkét csapatnak garantálta a bennmaradást, és kiejtette Ausztriát – hogy, hogy nem, éppen ez az eredmény született meg.
A franciák tavaly negyeddöntőt játszottak a vébén, most viszont csak arra lehetnek büszkék, hogy Kanadával ők játszották a legszorosabb meccset:
csak 3-2-re verte őket a későbbi világbajnok.
Antoine Roussel személyében egy NHL-ben légióskodó csatár is a keret tagja volt, mellette a finn, a német és a svéd bajnokságból is érkeztek játékosok, ami jelzi, hogy még előttünk járnak.
Azt viszont elmondhatjuk, hogy a leendő ellenfelek közül egyedül a franciák ellen pozitív az örökmérlegünk, az eddigi 51 egymás elleni találkozóból 27-szer győztünk, 18-szor kikaptunk. 2001-ben, a Divízió I-es vb-n 3-1-re győztünk Grenoble-ban, az volt az elmúlt másfél évtized sikereinek első fontos állomása.