Társoldalunk:

Benedek Tibor: Elfogadtam, hogy nem nyertünk érmet Rióban

2017.04.10. 17:56

Benedek Tibor egyáltalán nem bánja, hogy már nem ő a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Reggel hatkor már egyéni edzést vezet az UVSE fiataljainak, utána pedig a szakosztályhoz tartozó 15 csapatért tesz meg mindent. Úgy véli, Benedekek még vannak a magyar uszodákban, Kásás Tamások talán már kevesebben, ő viszont éppen azon dolgozik, hogy kiszúrja és kinevelje a 6–18 év közötti tehetségeseket. Elárulta, kik azok a magyarok, akik beférnének a világválogatottba, és a három olimpiai aranyérem titkáról is beszélt. De vajon miért kellett leülnie Mataróban az UVSE női csapatának a kispadjára?

Egy nap mennyit gondol vízilabdára?
Elég sokat, de szövetségi kapitányként csak egy bizonyos korosztályt figyeltem, az ob I mellett maximum a tehetségesebb fiatalokat, például Manhercz Krisztiánt vagy Zalánki Gergőt. Sok fiatal megfordult a keretben, de ahol akkor bezárult nálam a kör, most ott nyílik ki, már egy 6 évesnél azt figyelem, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ha 16 éves lesz, akkor már ne kelljen új technikai mozgást tanítani a számára. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a saját vízilabda-karrieremben ez a mostani újra egy nagyon fontos állomás. Óriási kihívás, hogy a gyerekekből megpróbáljuk kihozni azt, amiről talán még ők sem tudják, hogy megvan bennük.

Amit az olimpiai ötödik hely ellenére senki nem vehet el öntől, az a vb-arany és a két Eb-érem. Rióban a negyeddöntő, de még az ötödik hely megszerzése után is roppant csalódottnak tűnt. Most, több mint fél évvel később tudja-e már pozitívan értékelni a négyéves kapitánykodását?
Úgy érzem kicsit magam, mint a doppingeltiltásom után. Akkor úgy gondoltam, ez micsoda tragédia, aztán ahogy telt az idő, rájöttem, mennyi mindent köszönhetek egy ilyen rossz élménynek. Máshogy alakult az életem, de talán éppen azért, ami történt velem, erősebb is lettem. A riói olimpia is ilyen. Nem biztos, hogy jobb lett volna, ha érmet szerzünk, és négy évig még kapitány maradok. Úgy gondolom, hogy nekem a kapitánykodásból ki kellett most lépnem egy időre, annak ellenére, hogy nagyon szerettem ezt a csapatot és ezt a négy évet.  Rossz volt elengedni a csapatot, de az ember továbblép, mint ahogyan a játékosok is továbbléptek. Szerintem ez egy fontos fejezet volt a játékosok életében is, egy nagyon izgalmas és jó négy év, amely során mindenki fejlődött, sokat köszönhetünk egymásnak.

1972. július 12-én született Budapesten; ötévesen kezdett el úszni a gerincproblémái miatt

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Talán a magyar vízilabdának valamiért éppen ez kellett, hogy ne nyerjenek a férfiak érmet Rióban?
Nem, a csapatnak olimpiai aranyérmet kellett volna nyernie. Ez az ötödik hely, a kiesés inkább a saját életem szempontjából volt jó. Látható, hogy egy-egy eredmény elérése milyen apró dolgokon múlhat, hiszen ötösökkel buktuk el a négy közé jutást, és egy ilyen nüánsz sok ember életét megváltoztatta. Ha akkor nyerünk, nekem is másképp alakult volna a sorsom, nem jobban vagy rosszabbul, csak máshogy.

Ez nem elfogultság vagy maximalizmus a részéről, hogy a csapat aranyesélyes volt? Sokan ezzel nem értettek és nem értenek egyet.
Nem gondolnám, hogy mindenképpen aranyesélyes volt, de mivel nem nyertünk érmet, a szereplésünk kudarc volt. Én hittem a játékosaimban, de voltak olyan körülmények – például Varga Dániel és Hárai Balázs sérülése –, amelyek megnehezítették a dolgunkat. Egyébként minden úgy alakult az olimpiai felkészülésben és az olimpián is, ahogyan szerettem volna.

Tíz-tizenöt éve az egész magyar csapatot egy világválogatottnak tartották. Most van olyan játékosunk, aki beférne egy ilyen álomcsapatba?
Én Varga Dénest és Vámos Mártont mindenképp betenném, de akár Hárai Balázst is. Ők hárman világsztárok. A három olimpiai arany titka a tehetségen kívül az alázat és a szerénység volt  – utóbbi kettő hiányzik a legjobban a mostani tehetségekből az elért jobb eredmények dacára.

Apja Benedek Miklós színész, nagyapja Benedek Tibor színész, testvére Benedek Albert rendezőasszisztens

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Amikor kapitány lett, Kemény Dénes fogta a kezét, ám a riói olimpia után mintha elengedte volna, a lemondásakor már egészen távolságtartóan nyilatkozott önről. Mi történt? Mennyire volt fájó a számára, hogy pályáznia kellett volna a saját posztjára?
Elképzelhető, hogy eltávolodott tőlem, nyilván ennek van oka, de elfogadom, hogy ez így történt. Nem érdemes úgy dolgozni, ha egy elnök és egy kapitány között nincsen százszázalékos összhang. A magyar póló jövője szempontjából a nyári vb-n mi lenne a legjobb. Csak az aranyérem?
Ha kimondjuk, hogy ez egy új csapat, akkor nyilván nem várjuk el tőle az aranyérmet. De ahogy közeledünk egy világversenyhez, egyre nagyobb visszhangot kap a médiában, és egyre nehezebb kikerülni ezt a hullámot, amire felül a csapat és az edző. Amikor már nagyon közel leszünk a vb-hez, úgysem fogja senki azt mondani, hogy ez egy fiatal csapat, a kimondott cél az éremszerzés lesz. Egy olimpiai ciklus után mindenki tiszta lappal indul, London után például, ha jól emlékszem, nyolc válogatottnál is edzőt cseréltek. Ezek alapján bármi megtörténhet a vb-n, mint ahogy történt 2013-ban Barcelonában. A világbajnoki cím ennek a csapatnak is ugyanúgy sikerülhet, mint ahogyan nekünk sikerült.

Mennyire tartja jó döntésnek, hogy Märcz Tamás lett az utódja?
Ő az egyik legjobb barátom, ezért nagyon örülök a kinevezésének. Viszont fontos volt, hogy a szakma és a barátság elkülönüljön ebben az edzőkérdésben. Úgy gondolom, volt még egy-két olyan jelölt, akit alkalmasnak találtam volna, de őt mindenképpen az egyik legjobb választásnak tartom.

Nagy volt a vidámság a korábbi bajnok társakkal Biros Péter búcsúmeccsén

MTI/Komka Péter

Térjünk rá a jelenlegi munkájára. Milyen a tempó, mik a célok, milyenek a napjai az UVSE-nél?
Időben a mostani munkám sokkal intenzívebb, mint a kapitánykodás, amely szinte csak a nyári időszakra koncentrálódott. Az a munka csak az előkészítésről szólt, míg most 15 csapatra kell figyelnem. Az utánpótlásképzés, a támogatókkal való kapcsolattartás ugyanúgy a munkám része, mint az április 14–15-ei, női LEN-kupa négyes döntőjének a megszervezése.  Számunkra – azok után, hogy kétszer is Euroliga Final Fourba jutottunk – nagyon fontos ennek a sorozatnak a megnyerése.

Mennyit kell irodában ülnie, és mennyi időt tölt a vízparton?
Nyolcvan százalékban irodai munka, de a reggel 6 órakor kezdődő edzéseken én is aktívan részt veszek, ekkor a serdülő és az ifi korosztályt egyéni munkával készítjük a 8 órás iskolakezdés előtt. Reggel így már úgy ülök le az irodámban, hogy mozogtam.

Valóban az UVSE a legnagyobb utánpótlás-nevelő klub Magyarországon?
Létszámban a legnagyobb, és többnyire innen kerül ki a legtöbb válogatott vízilabdázó is.

Női csapattal korábban még nem foglalkozott, hogy birkózik meg ezzel a feladattal?
Januárban még a kispadra is leültem az idegenbeli, matarói Euroliga-selejtező fordulóban, leginkább azért, hogy a jelenlétemmel befolyásolni tudjuk a játékvezetői döntéseket. A célunkat sikerült is elérni, hiszen a kiállítási arány végül 16:16 volt, az pedig mindegy, hogy miattam vagy sem.

Hogyan tudták megemészteni, hogy az Euroliga négyes döntőbe kerülésért a csapat már 10-4-re is vezetett a Mataro ellen, végül csak egy góllal nyert, és a visszavágón elvérzett?
Eléggé elkedvetlenedtek a lányok a budapesti meccs után, hiszen egy hatgólos győzelem szinte a döntőbe jutást jelentette volna. Ezek után egy viszonylag sima meccsen kaptunk ki a visszavágón. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a vesztes is továbbjutott a LEN-kupa Final Fourba. Bár nem a megszokott környezetben, a Margitszigeten, hanem a Tüskecsarnokban lesznek a meccsek, a hazai pálya így is nagy előnyt és élményt jelenthet majd.

A női válogatott gólzsákja, Keszthelyi Rita (b) is a LEN-kupa négyes döntőjére készülő UVSE-ben szerepel

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Vannak-e olyan tervei az UVSE-nek, hogy idővel a férficsapat is felsőházas, netán top négyes klub legyen?
Nagyon idővel, hiszen most szinte egész Európa nálunk vízilabdázik, így nagyon nagy munka és sok pénz kell egy topcsapat létrehozásához. Nekünk most

utánpótlás-nevelő klubként az az elsődleges célunk, hogy minél több ob I-es játékost neveljünk ki – lehetőleg az UVSE, nem pedig az ellenfeleink számára. Egy tehetség elvesztésekor mennyire kompenzálja az anyagi bevétel a klubot?
Ilyenkor nevelési költséget kapunk, de ezt nem lehet egy napon említeni azzal, mint amennyi munkába és pénzbe kerül egy játékos felnevelése. Ezzel együtt nagyon fontos, hogy a fiatal pólósaink az UVSE-ben is láthassák az általunk kinevelt jó játékosokat, hiszen akkor ők is jobban kötődnek a klubhoz. De a pénz nagy úr, a vidéki csapatok nagyon megerősödtek anyagilag, a versenyt nem tudjuk velük felvenni, de a célunk mégis az, hogy egy olyan klubot hozzunk létre, ahonnan a játékosok nem akarnak elmenni. Még akkor sem, ha máshol 10-20 százalékkal többet keresnek.

A kétezres években megszerzett olimpiai címek után egyre több gyerek választotta a vízilabdát. Már most is van, vagy esetleg később lesz ennek hatása?
A 2004-es athéni olimpiai arany után jelentkezett a legtöbb gyerek, azóta ez a lendület alábbhagyott, de még ma is rengeteg fiatal vízilabdázik, és ma már a vízfelület sem kevés. A sportág itthon talán sosem volt ilyen jó helyzetben.  Nyilván fontosak a válogatott eredményei is, ebből a szempontból az elmúlt négy év sem volt eredménytelen, hiszen világbajnoki aranyat, Eb-ezüstöt és -bronzot is nyertünk, és ezt mindenképpen folytatni kell a jövőben is.

Mindeközben a sportágat féltők a vészharangot kongatták, mondván, a nemzetközi póló jövője veszélyben van. Mit gondol, lehet ezen segíteni, például a beharangozott szabályváltoztatásokkal?
Marketingben sok még a tennivaló világszinten is, hogy még látványosabb és népszerűbb legyen a sportág. Világszerte sok helyen játsszák a pólót, és tudom, hogy sokan azt mondják, a sportág öt országra korlátozódik, de ha megnézzük, labdarúgásban is ugyanaz az öt-hat ország nyeri meg a nagy tornákat.  A pólóban az olaszoknak, a spanyoloknak, majd nekünk volt, most pedig a szerbeknek van egy nagy korszakuk – attól függően, hogy melyik országnak volt tehetségesebb az adott generációja. Ez a többi sportban is így van.

Játékosként háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok, szövetségi kapitányként világbajnok, Eb-ezüst- és bronzérmes

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ami a szabályváltoztatásokat illeti, nem tudok véleményt alkotni, mert még nem próbálták ki őket, de kíváncsian várom a fejleményeket. Egy biztos, minél gyorsabban alkalmazkodnunk kell majd hozzájuk. Nem vagyok ellene a játék gyorsításának, hiszen a sokmozgásos, dinamikus vízilabda a szép, és nem jó, ha azon múlik minden, hogy van-e egy erős centered, vagy nincsen. A sokmozgásos játék kiemeli az egyéniségeket, és ez nagyon fontos, hogy legyenek sztárok a sportágban. Én nem látom rosszabbnak a sportágunkat, mint korábban. Ami biztos, hogy a nézőszámot növelni kell, és ez minden klubnak a felelőssége.

Annak mi az oka, hogy a kétezres években több sztárja volt a magyar pólónak, mint a mostani évtizedben? Lehet-e sztárokat tudatosan kinevelni?
Tehetséges játékosok mindig voltak, most is vannak, később is lesznek. Ami nagy előny volt, hogy egyszerre játszott sok tehetség, volt egy szerencsés generáció. A futballban volt egy Aranycsapat, a pólóban ez az 1998-tól 2008-ig tartó időszak válogatottját jelenti.  Remélhetőleg lesz majd még ilyen, de ezt garantálni nem lehet. Ennek a titka, hogy milyen bázissal indul el egy sportág, mennyi gyerek van, hogyan tudjuk őket menedzselni, milyen klubban játszanak, és rengeteg szerencsére is szükség van.

Lehet-e látni, hogy most vannak-e Benedekek, Kásások a magyar gyerekek között?
Benedekek vannak, Kásások talán kevesebben. Én nagyon nagy játékos voltam, de amit én tudtam, kis szerencsével bárki meg tudja csinálni. Ezért vagyok én jó példa, mert Kásásnak születni kell két méterrel és ilyen csuklóval, de egy Benedek-szintet el lehet érni irdatlan sok munkával is.  De ahhoz kell az ember akarata is, hogy ezt a munkát megcsinálja, és én úgy látom, még a szülő sem tudja a gyereket szorgalmassá tenni. Ha egy 16 éves nem akar sportolni, akkor nem fog. A gyerekben benne kell, hogy legyen ez az érzés, hogy ezt akarja. Nekem nem volt olyan edzőm, aki azt mondta volna, hogy dolgozzak többet, mert én magam akartam többet dolgozni. Ha én nem akarom, bárki mondhatta volna, én akkor sem csináltam volna meg.

Az UVSE reggeli edzésére kötelező járniuk a fiatal pólósoknak?
Nem kötelezhetem őket arra, hogy 6-tól 7-ig ott legyenek, de ajánlott. Két-három hónap alatt kiderül, hogy ki az, aki mindig ott van reggel hat órakor. Van olyan, aki kezdetben még lelkes, de egy hónap után azt mondja, inkább alszom.

Négyszer (1992, 1993, 1994, 2002) volt az év vízilabdázója

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mikor jön el az az idő, amikor majd azt mondhatjuk, hogy az UVSE-nél történt valami, kijöttek tehetségek, és ebben személy szerint Benedek Tibornak is benne van a keze?
Én türelmes vagyok magammal szemben, de nagyon örülök, amikor egy gyerek lejön a hatórás edzésre, és ahogyan kifordul, már látom, hogy ezt úgy teszi, ahogyan én tanítottam neki. Részeredmény az is, ha kérem az edzőktől, hogy valamit miképp tanítsanak meg, aztán egy mérkőzésen ezt már viszontlátom. 

Szövetségi kapitányként tudott, vagy az UVSE szakmai igazgatójaként tud-e többet tenni a magyar vízilabdáért?
Néhányszor volt olyan kritikám felnőttkapitányként, hogy a játékosok nem tudnak még valamit, mondjuk bemenni második centerbe vagy bekkelni. Most az a dolgom, hogy ilyen kritika ne érje az utánpótlást, de az UVSE-ben szereplő játékosokat semmiképp. Az nagyon jó lenne, ha egy utánpótlás- vagy egy felnőttszövetségi kapitány meghatározná, mi az a szakmai elvárás, amit a klubok felé támaszt, hogy mi az, amit a játékosoknak a válogatottban tudniuk kell. Én tudom, hogy ezek mik, és mi e szerint igyekszünk képezni a játékosainkat, mert szeretnénk, ha a válogatott edzőjének nem az lenne a feladata, hogy bekkelni vagy centerezni tanítja a játékosokat. Figyeljen csak a csapat egységességére és a taktikára, ne pedig a technikai tudásra.

A magyarok vérében benne van-e a póló, vagy ha egy ország – sok pénzzel, energiával – eldöntené, hogy vízilabda-nagyhatalom lesz, akkor el tudná érni ugyanazt, mint amit mi?
Mi mindenképp előnyben vagyunk. A sportágnak a kultúrája benne van a gyerek fejében, és beleivódik, ahogyan felnő, és követi a vízilabdát. Ettől nem lehet elvonatkoztatni. De! Németországban van 30 ezer vízilabdázó, Magyarországon hétezer. Ha a német állam egy óriási összeget fektetne abba, hogy az ottani vízilabdát felhozza, akkor – a 30 ezer sportoló miatt – fel is tudná hozni. Nálunk most minden adott, a taotámogatások miatt az utánpótlásban is minden feltétel megvan ahhoz, hogy dolgozzunk, és emellett megvan a sportág tradíciója is. Ha azonban nem képezzük tovább magunkat, és nem akarunk jobbak lenni, akkor egy idő után kevés lesz, hogy valaki olimpiai bajnokként a kispadon ül.