Vágólapra másolva!
Élete ajándékaként éli meg Kercsó Árpád, hogy a Ferencvárosnál dolgozhat, tavasz óta ő irányítja a zöld-fehérek jégkorong-utánpótlásának szakmai munkáját, ahol nem mindenki örül a drasztikus változásoknak. Az erdélyi születésű, 68 éves edzőlegenda nem először készül a semmiből maradandót alkotni, de nem cserélne el egy ilyen kihívást egy jól működő klub irányítására. Gyerekekről, szülőkről, edzőkről, a magyar jégkorong jelenéről, jövőjéről és pályafutása utolsó nagy dobásáról beszélgettünk.

A kijevi jégkorong-világbajnokságot a helyszínen vagy otthonról követte?
A vb-t otthonról követtem, amennyire tudtam. Február közepe óta dolgozom a Ferencváros utánpótlásában, gyakorlatilag mindennap jégen vagyok, az edzés pedig fontosabb, mint a meccsnézés.

Hogyan értékeli az eredményt?
Egyrészről többet szerettem volna, mint minden magyar hokidrukker. A másik oldalról viszont nem csalódás az eredmény, mert a keretből három-négy meghatározó játékos is hiányzott, a magyar válogatott pedig nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem a legjobb 20-22 játékossal utazik el.

A magyar válogatott áprilisban feljutási reményekkel vágott neki a kijevi divízió I/A-s világbajnokságnak, végül az ötödik helyet szerezte meg Forrás: foto@fenyesgabor.hu/Gabor Fenyes

Ön már a 90-es években megjósolta, hogy A csoportos lesz a magyar válogatott, amikor még a B és C divízió között ment a liftezés. Most is látja a jövőt?
Természetesen látom. A társaságiadókedvezmény-rendszernek (tao) köszönhetően olyan tömegbázis van, és olyan léptékben fejlődik a hoki, hogy minden remény megvan az A csoportos szereplésre. Problémák persze vannak, mert sok egyesületnél a tehetségekkel nem foglalkoznak eleget, sok gyerek pedig feleslegesen jégkorongozik. Az edzőknél is előfordul kontraszelekció, nem versenyeztetik őket a Testnevelési Főiskolán. Én kevesebb, de jobb minőségű edzőt alkalmaznék, mert a tanításnak akkor van értelme, ha később tényleg van miből válogatni.

A tehetségeinket jobban kellene menedzselni, egyetlen gyereket sem lenne szabad veszni hagyni 14-16-18 éves korban.

Átalakításra szorul az edzőképzés?
Én olyak edzőkben bízom, akik tudják, milyen az öltöző hangulata. Én ismertem olyan edzőt, akinek fogalma nem volt arról, hogy mi fán terem egy öltöző.

Kercsó Árpád szerint itthon kevésbé menedzselik jól a sztárokat, mint mondjuk Szlovákiában Fotó: Csudai Sándor - Origo

Milyen 2017-ben a magyar jégkorong élő legendájának lenni?
Én örülök ezeknek a címeknek (elmosolyodik), de leginkább az tesz boldoggá, hogy a Ferencvárosnál dolgozhatok és olyan feladatot kaptam, aminek van jövőképe. Én Karcfalvától Zalaegerszegig mindig motivált voltam, most úgy érzem, még többet, még jobban akarom, közben pedig élvezem, nekem ez a hobbim.

Fantasztikus eredmények vannak ön mögött, számos ifjúsági és felnőtt bajnoki címet is nyert, a legkisebbektől a szövetségi kapitányi posztig mindenhol dolgozott, sokak szemében ön indította el a magyar jégkorongot azon az úton, amelyet most is jár. Egyszer azt mondta magáról, hogy mindenhol nagyot alkotott. Melyik eredményére, vívmányára a legbüszkébb?
Furcsa most ezt kimondanom, de a Fradi legyőzése a BS-ben és a franciák elleni siker a válogatottal életem csúcsa volt, illetve amikor Zalaegerszegen 7 gyerekkel megnyertük az U14-es bajnokságot. Ezek megmaradtak bennem, de

arra vagyok a legbüszkébb, hogy az általam nevelt gyerekekből később a válogatott húzóemberei lettek.

Kercsó Árpád pályafutása röviden

1949-ben született Gyergyószentmiklóson, édesanyja tanítónő, édesapja kőfaragó volt. 28 éves koráig jégkorongozott, karrierje csúcspontját két román bajnoki bronzérem jelentette. A román TF-en szerzett edzői diplomát 1976-ban, egy évvel később már Csomfalva korosztályos csapatait edzette, vadregényes körülmények között: a Maros folyó egyik zsilipjét kinyitva árasztották el a pályát vízzel, ami a hidegben megfagyott.
1985-ben települt át Magyarországra, első munkahelye Dunaújvárosban volt, ahol 16 éven át dolgozott, tehetségeket nevelt, és sikereket ért el, közben a magyar utánpótlás szövetségi kapitánya volt. Ezt követően a fővárosba költözött, edzősködött a Budapest Starsnál, majd Zalaegerszegen és a csíkkarcfalvi HC Felcsíknál, legutóbb pedig a székesfehérvári Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia szakmai igazgatójaként tevékenykedett. Kercsó Árpád a magyar felnőtt jégkorong-válogatott eddigi utolsó magyar szövetségi kapitánya, aki feltette Magyarországot a jégkorong térképére.

Önről kialakult egy nagyon éles és határozott kép, a Kercsó-módszerekről, a szigoráról, keménységéről és vehemenciájáról. Van olyan oldala, amit nem ismerünk, amit nem mutatott meg?
Rólam mondanak ezt, azt, amazt, vannak szülők, akik ferde szemmel néznek rám, de szeretem a gyerekeket, ők is szeretnek, foglalkozom velük, és kötődünk is egymáshoz.

Ha valamelyik hiányzik, annak nem lesz jó vége. Úgy működünk, mint egy család, és ha így is viszonyulunk egymáshoz, az csak jól sülhet el.

Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy kialakuljon az ön által is említett kötődés?
Március elsejétől dolgozom a ferencvárosi gyerekekkel, április 20-tól csak én tartok edzést, nagyjából egy hónap alatt kialakult egy olyan kapcsolat, hogy egymás nélkül nem is létezünk.

Egy korábbi interjúban azt mesélte, Ladányi Balázsékat csak azok közül a gyerekek közül tudta kiválogatni az iskolában, akik nem fociztak vagy kézilabdáztak. A jégkorong népszerűségének növekedésével változott valamit a kiválasztás folyamata?

Ezen próbálunk változtatni a stábommal, hiszen végigjártuk az összes óvodát és első osztályt a IX. kerületben, de nagyon nehéz dolgunk van, mert hiába találunk egy ügyes gyereket, ha azt mondja, én már focizok. Szeptembertől szeretnénk megszerettetni a jeget sok-sok óvodás korú gyermekkel, onnantól nem lesz olyan sportág, amelyik el tudja csábítani, főleg, ha otthon azt mondja az apjának, én hokizni akarok. Ha a legjobb gyerekek nálunk lesznek, elrontani sem lehet már a Ferencvárost.

Ön ma fiatal fejjel feltenné az életét a jégkorongra?
A most kiválogatásra kerülő gyerekek miért lennének gyengébbek a cseheknél, a szlovákoknál vagy a svédeknél? Szlovákiánál már most vannak jobb játékosaink, de náluk több a sztár, mert itthon a sztárokat még kevésbé menedzselik.

A legjobbakra pályáznak, Kercsó és csapata megreformálják a kiválasztás folyamatát Fotó: Csudai Sándor - Origo

Több játékosa is azt mondta, hogy istenként tisztelte, istenként tekintett önre. Ezt érezte? Éreznie kellett?
Régen azért sokkal keményebb voltam. Most is megkövetelek mindent, de halkabban. Engem nem kellett szeretni, engem tisztelni kellett, de mindig mindent megadtam azért, hogy tiszteljenek. Én apjuk helyett is apjuk voltam a gyerekeknek, elvittem őket például Pozsonyba kirándulni, máskor fagyizni, talán még sportszerelést is kaptak, ha szükségük volt rá. Elvittem őket Gyergyóba egy másik szülővel, saját költségen tartottunk edzőtábort tíz gyereknek, édesanyám pedig csinálta a szilvás gombócot.

Ma is meg lehet csináltatni 200 guggolást a buszon?
Ma inkább már jelképes büntetések vannak, pár guggolás és egy bukfenc a jégen, fontos, hogy a gyerek tudja és értse, mi miért csinál.

Mennyire vékony a határvonal a vasszigor és az érzelmi terror között?
A következetesség a lényeg, nálam a harag nem játszik. Rólam azt mondják, nehéz ember vagyok, pedig csak nem hagyom szó nélkül, ha megbeszéltünk valamit. Annak idején

Gyergyóban csak azért nem tettek meg a nagycsapat edzőjének, mert nem bírom elviselni a mismásolást, az ígérünk, de nem fizetünk című történetet.

Ma már halkabbak a hokilegenda edzései, de a fegyelem a régi Fotó: Csudai Sándor - Origo

2007-ben azt mondta, még egyszer nem akar a nulláról kezdeni, most mégis az alapoktól építené újra a Ferencváros utánpótlását.

Én erre úgy tekintek, mint életem ajándékára.

A semmiből fogunk nagyot alkotni, ez számomra talán vonzóbb, mint egy eredményesen működő klubnál munkát vállalni. Itt történelmet írhatunk, az alapoktól építhetjük fel ismét az ország első számú, nemzetközi szintű jégkorongszakosztályát. Ha ez sikerül, senki sem veheti el tőlem.

Fiatal kora óta rajong a Ferencvárosért. Miért kellett negyven évnek eltelnie, hogy élete ajándékát megkapja?
Egyszerű: nem hívtak. És nem is jelentkezhettem, mert nem volt pálya, bár ez korábban sem jelentett gondot. Dunaújvárosban úgy kezdtem el dolgozni, hogy minden a nullán volt. Hülyének néztek, a hoki negyedik kategóriás sportág volt a gyeplabdával és a tollaslabdával együtt. De tudtam, hogy ha lesz eredmény, akkor lesz támogató is.

Edzőként tudatosan kereste a nehéz szituációkat?
Dehogyis, szó sincs ilyenről. Én sehonnan nem mentem el magamtól.

Dunaújvárosban bajnokcsapatot épített. Miért volt szükség a váltásra?
Volt egy nézeteltérésem a klub vezetőjével, onnantól kezdve megváltozott a világ. Májusban az 1988-as korosztállyal megnyertük a Zell am See-i világkupát 31-0-s gólkülönbséggel, júniusban pedig kirúgtak, ezt 6-7 szülő megszavazta. A Budapest Starsnál hihetetlen jó csapattal dolgoztam, jöttek a gyerekek, Bartalis István, Galló Vilmos és a többiek, a Pozsonyt 9-0-ra győztük le egy torna döntőjében.

A vége méltatlan szakítás lett. Szerencsére hívtak Zalaegerszegre, ahol nagyon jól indult minden, néhány gyerekkel korosztályos bajnokságot nyertünk, aztán edzés közben ránk kapcsolták a villanyt. Fehérvárra szakmai igazgatónak mentem az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiára, de kímélés címszóval leépítettek, nehogy bajom történjen. Meg lehet nézni, mennyi bajom van. Én hat csapatot tudok edzeni, felet nem.

Szép lassan felszívódott a fehérvári jégkorongból?
Úgy neveztek ki új szakmai igazgatót, hogy engem nem váltottak le. Semmiről nem kérték ki a véleményemet, nem kérdeztek ellenfélről, játékosról, felnőttcsapatról.

Kercsó Árpád: Mindig közbeszólt valami Fotó: Csudai Sándor - Origo

2015-ben azt mondta, nem dolgozna a Ferencvárosnál, mert mostohák a körülmények.
Én tíz évvel ezelőtt is bíztam volna abban, hogy ha lesz eredmény, akkor lesz pálya is, de mint mondtam, nem hívtak.

Akkor Kercsó Árpádnak köszönhetően fejlődik a ferencvárosi jégkorong infrastrukturális háttere, vagy utóbbinak köszönhetően van a klubnál Kercsó Árpád?
Természetesen a második a helyes. Hudák Gáborral már két évvel ezelőtt leültünk beszélni, abban maradtunk, hogy ha lesz pálya, akkor visszatérünk rá.

Fradi-meccseken szokott szurkolni?
Természetesen szoktam, nézem a focit, de idén hagyott némi kívánnivalót maga után. Én több magyar játékost is kipróbálnék.

Ferencvároson belül hallani hangokat szülői elégedetlenségekről, egyesek szerint káosz és özönvíz előtti állapotok vannak a ferencvárosi jégkorong utánpótlásában. Erre szeretne reagálni?
Nem olvastam, de hallottam róla, kaptam egy e-mailt, amiben az állt, hogy állítsuk meg Kercsót, de nem foglalkozok ezekkel, persze szívesen válaszolok. Hiszek a kemény, becsületes munkában, amit a kollégáimmal végzünk, szeretem a tanítványaimat, tisztelem a szülőket, akik áldozatot hoznak azért, hogy a Fradiban hokizhasson a gyermekük.

Egy helyben toporgott a Ferencváros utánpótlása

"Vannak sértődések természetesen, senki sem örül, én sem örültem, hogy el kellett küldeni olyan kollégákat, akikkel gyerekkorom óta együtt játszottam. Egy vezetőnek néha meg kell hoznia ilyen döntéseket, úgy éreztük, hogy most az előrelépésünket szolgálja a váltás. Vannak olyan szülők, akiknek ez nem tetszik, mert hirtelen és nagyot váltottunk, de ez főleg a munkamorálban észrevehető, egy tavalyi edzést egy mostanival szinte össze sem lehet hasonlítani. Egy helyben toporgott a Ferencváros utánpótlása, valamit lépnünk kellett" - reagált feszült hangokra Hudák Gábor, a Ferencváros jégkorongszakosztályának szakmai igazgatója az Origónak.

A Ferencváros az utolsó munkahelye?
Nagyon remélem! Azt szoktam mondani, hogy addig szeretnék edző lenni, amíg bele tudok fújni a sípba, tehát nem egy-két évre tervezem itt.

El tudná képzelni az életét jégkorong nélkül?
Nem. Amíg a munkámnak van eredménye, addig hülye lennék befejezni, hisz élvezem.

Nem tudja elképzelni az életét jégkorong nélkül Fotó: Csudai Sándor - Origo

Most lát a magyar jégkorongban olyan fiatalokat, akik nemzetközi karriert futhatnak be?
Én nem hiszek abban, hogy egy gyereknek 14 évesen Amerikába kell mennie. Aki oda elment és hazajött, általában semmi nem lett belőle. A jég itt is ugyanaz.

Ahogyan szinte minden sportág, a jégkorong is elképesztő ütemben fejlődik. Hogyan tartja a lépést a szakmával, 68 évesen is képzi magát?
Szinte mindenben képes vagyok megtalálni azt az apróságot, ami az én munkámat segíti, fejleszti, emellett pedig egyre több speciális területet bízok szakemberre.

A külföldi edzők hoztak egy új szemléletet a magyar jégkorongba?
Pat Cortina mentalitása egyértelműen hozott. Én azt vallom, hogy kell a külföldi edző és játékos, de szerintem kevesebb, viszont a legjobbak jöjjenek. Akiktől tényleg lehet tanulni, közben a magyaroknak is lenne helye a csapatban.

Ön a magyar válogatott utolsó magyar szövetségi kapitánya vagy a legutóbbi?
Remélem, hogy lesz még, van legalább két-három magyar edző, akiben látok fantáziát, de nem csak rajtuk múlik. Majoross Gergely munkája például nagyon szimpatikus nekem, őt akár már ma odatenném.