Társoldalunk:

Messze az emberektől nyomorog egykori klasszis kézilabdázónk

2017.06.14. 18:26

1986-ban a magyar férfi kézilabda-válogatott világbajnoki ezüstérmet nyert Svájcban. Ehhez hasonló bravúrt azóta sem ért el a válogatott, amelynek világversenyen mindmáig ez az utolsó érme. Annak az együttesnek az egyik legnagyobb csillaga a szegedi Szabó László, alias Sonka volt. 31 évvel a nagy siker után az egykori klasszis egy isten háta mögötti, Csongrád megyei faluban, Óföldeákon, egy szociális otthonban, kerekesszékbe kényszerülve éli mindennapjait.

Már az is megérne egy külön cikket, hogy mi történt azokkal a játékosokkal, akik 1986-ban ezt a világraszóló sikert elérték. Közülük a legismertebb a később az Évszázad kézilabdázójának választott Kovács Péter most éppen a Vasas női csapatának edzője.  Iváncsik Mihály Győrben, Szilágyi István pedig Dabason dolgozik. Sorolhatnánk még, de ez a történet nem róluk, hanem Szabó Sonka Lászlóról szól.

Kerékpárbaleset után került kerekesszékbe

Az egykor félelmetes fizikai erejéről (is) híres szegedi beálló hazai pályafutását követően Ausztriában és Németországban is sikerrel szerepelt, majd hazatérve számos vállalkozásával nem járt sikerrel. Ahogy az lenni szokott, a baj rendszerint nem járt egyedül.  Szabó családi élete zátonyra futott, miközben a betegségek sem kerülték el őt.  A legnagyobb bajt az okozta, amikor néhány éve kerékpárral elesett, töréseket szenvedett, az operációk sem úgy sikerültek, ahogy optimális esetben történni szokott. Az egykor rettegett beálló végül kerekesszékbe kényszerült, ma pedig egy mindentől távol lévő faluban, Óföldeákon él. Egy szociális otthon lakója. 

Szabó László nem vár már sokat az élettől, de Óföldeákról nagyon szeretne elkerülni

Forrás: Jocha Károly

"Itt éldegélek, ezen a világvégi helyen – mondta Szabó László. 

A legnagyobb bajom az, hogy jóformán senkivel nem tudok egy egyenes mondatot sem váltani, annyira szerény a lakótársak szellemi igényessége. A személyzet pedig külön szám. Rendkívül hivatalos a hangvétel, mindenkit szigorúan magázni kell. Az évek során sokat írtak rólam, de ezzel azután be is fejeződött az érdeklődés. A jelenlegi sorsom már sokkal kevesebbeket érdekel, azt pedig csak végképp nagyon kevesekről mondhatom el, hogy valamit is segíteni akartak volna rajtam. A kevés kivétel közé tartozik a szegedi Kővári Árpád (a Szeged egykori edzője és a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya), akivel mindig is jó volt a kapcsolatom, és akinek a tanácsait leginkább csak utólag fogadtam el."

Az 1986-os férfi kézilabda vb döntőjét a jugoszlávok nyerték meg a magyarok ellen

Forrás: youtube

A csodálatos képességekkel megáldott Szabó 1974-ben érettségizett Makón. Az atlétából kézilabdázóvá lett klasszis 1975 márciusában kapta meg az első igazolásáról szóló papírt, ezek után vette kezdetét az a nagyszerű karrier, amely a világbajnoki ezüstéremben és két olimpiai negyedik helyezésben (1980-ban Moszkvában és 1988-ban Szöulban) csúcsosodott ki. Az élsport mellett Szabó elvégezte a szegedi tanárképzőt - földrajz-testnevelés szakon szerzett diplomát. Korábban a Testnevelési Főiskolára nem vették fel.

1977-ben került be a válogatottba

Amikor az 1976-os montreali olimpián a magyar válogatott a hatodik helyen végzett, a szövetségi kapitány, Faludi Mihály új csapatot épített. Ekkor került be a nemzeti együttesbe a szegedi Szabó László, aki szerint Faludi amolyan félkatonai módszerekkel vezette a társaságot.

"Ráadásul Faludi mindig bent sétafikált a konyhában. Mit tudom én, mibe mit kevert bele? Nála még olyan szert is kaptunk, amire az volt írva, hogy »vitaminkészítmény, csak kísérleti célra«. Na, én erre azt mondtam, ha ezzel jobbak nálam, egyék, én nem veszem be" - emlékezett vissza Szabó László. Aki azt is elmondta, hogy az 1986-os svájci vb-ezüstérmes csapat szövetségi kapitányát, Mocsai Lajost tartja a legjobb magyar edzőnek. 

Mocsai emberileg és szakmailag is megfelelő módon állt hozzám. Nekem a sok jó és rossz tulajdonságom között volt egy olyan is, amely révén akár a csillagokat is lehoztam volna. Ehhez az kellett, hogy emberszámba vegyenek, szép szóval igyekezzenek irányítani. Na, ezért a Mocsai Lajos nálam megmarad a lista elején."

Szabó László Mocsai Lajost tartja a legjobb magyar edzőnek

Forrás: AFP/Javier Soriano

Szabó László kilenc világversenyen - közte két olimpián - szerepelt a magyar válogatottal. "Az 1978-as, dániai vébén a románoktól időn túli góllal elvesztett meccs máig bennem maradt - mondta. - 

Ott az IHF magyar tagjának, Madarász Istvánnak eszébe sem jutott, hogy megóvjuk a történteket. (Az óvást végül Szőnyi János tévériporter nyújtotta be, de azt elutasították.) A moszkvai olimpián összejött egy negyedik hely, igaz, némi szerencsével. Az 1982-es világbajnokságon megint alulteljesítettünk. Ott két másodperccel a vége előtt úszott el a legjobb négy közé kerülésünk. A jugoszlávok szabaddobását Elezovics értékesítette, amihez kapusunk, Bartalos Béla is kellett. 1983-ban megnyertük Hollandiában a B-világbajnokságot a németek elleni döntetlennel (12-12), mehettünk volna Los Angelesbe, de itthon kellett maradnunk.

Szabó László és kislánya egy két évtizeddel ezelőtti képen

Forrás: Jocha Károly

Az 1986-os vb-re úgy utaztunk ki, hogy már a legjobb nyolc közé kerülés is jó eredmény lesz. Azután mentünk a nyolcból a négybe, majd onnan a döntőbe. 

Szerintem a csapat jelentős része már magában kiegyezett a második hellyel.  Aki így gondolta, az elfelejtette, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. Így nem is lehetett más az eredmény, mint a döntőben szoros vereség a jugoszlávok ellen."

Az 1986-os magyar-jugoszláv vb-döntő:

A civil életben romlott el minden

Az 1986-os világbajnokság után Szabó először Ausztriában, majd Németországban játszott. Ezek után - ki tudja miért? - hazatért. Kálváriája ekkor kezdődött.

"Sok mindent másképp kellett volna csinálnom, ez tény. Taníthattam volna napi négy órát, s mellette még legalább 40 éves koromig játszhattam is volna. Közben szépen kiépült volna a kapcsolati rendszerem, de mindez nem így történt. 

Ennyi eszem nem volt – sajnos.  Inkább elkezdtem vállalkozni – voltam kft.-tag, bt.-ben, magánvállalkozó, ami lehetett, minden voltam. Majd vagy 15 évig dolgoztam bejelentés nélkül, ezért kapok ma csak 48 ezer forint nyugdíjat. Hiába volt négyféle végzettségem, a földrajz-testnevelő tanári diplomától a vagyonőri képesítésig, mert egyiket sem tudtam használni. A legtöbb helyen gyakorlati időt kértek, ami nem volt. Máshol pedig nemegyszer túliskolázottnak minősítettek. Hogy én miben hibáztam? Egyszerű a válasz: mindenben. Egy könyvet simán meg lehetne tölteni a ballépéseimmel, a történeteimmel. Nem is a pályán, hanem elsősorban a civil életben követtem el egymás után a kisebb-nagyobb hülyeségeket. Egy szegedi újságíró, a Bagaméry László akart is ezzel foglalkozni, de sikerült lebeszélnem őt róla.

Szabó László (b) az egykori szegedi edzővel és szövetségi kapitánnyal, Kővári Árpáddal

Forrás: Jocha Károly

Szabónak csupán egyetlen vágya maradt: szeretne minél előbb elkerülni az óföldeáki szociális otthonból.

"Megmondom őszintén, nem sokat várok a hátralévő időszaktól. Az egyik lábam használhatatlan, a másik is gyengül, érzem. Talán megpróbálom a jobbikat egy kicsit felerősíteni. Amit viszont nagyon szeretnék: elkerülni ebből a világ végi, kis faluból oda, ahol nagyobb a nyüzsgés, ahol lehet emberekkel szót váltani. Van reményem arra, hogy átkerülök Makóra, az mégis csak egy huszonötezres város, ahol eleve sok embert ismerek. Abban is bízom, hogy sikerül szereznem egy akkumulátoros rokkantkocsit, azzal is egészen másként tudnék mozogni.

Az óföldeáki szociális otthon, ahol Szabó László él

Forrás: google

Ez az itteni, ingerszegény környezet szinte rám telepszik – nagyon remélem, hogy ha bekerülök Makóra, azért ennél jobb lesz a hangulatom!" - fejezte be az egykori világklasszis kézilabdázó, Szabó László.