"Korábban elmondtuk, nyitottak vagyunk az egyezkedésre a többi érintettel is, akár a Nemzetközi Olimpia Bizottsággal, a Nemzetközi Jégkorongszövetséggel, vagy az NHL Játékosok Szakszervezetével. Azonban több oldalról nem kaptunk semmilyen visszajelzést, míg a NOB annyit közölt: csak akkor vehet részt az NHL a 2022-es pekingi téli játékokon, ha a 2018-as pjongcsangira is elmegy.
Így kénytelenek vagyunk lezárni az ügyet azzal, hogy mivel nem zajlott le eredményes párbeszéd, ezért a 2017-2018-as szezon menetrendje úgy fog elkészülni, hogy az NHL nem áll le az olimpia idejére.
- áll Gary Bettman komisszár április 4-i nyilatkozatában.
Az NHL-ben - mint minden más sportágban - a játékosok legfőbb célja a végső győzelem, vagyis a Stanley Kupa elhódítása. E mögött az óhaj mögött szorosan ott van az olimpiai bajnoki cím megszerzésének lehetősége, amely két okból is jóval értékesebb, mint egy világbajnoki cím. Az olimpiát négyévente rendezik meg, míg a jégkorongvébét minden év májusban megtartják. Ráadásul utóbbin nem is a legerősebb csapatok és játékosok képviseltetik magukat, hiszen ekkor a legjobbak még javában az NHL rájátszásában küzdenek.
Az olimpiák alkalmával viszont erre nem kellett gondolniuk a válogatottak szakmai stábjainak, hiszen az összes szupersztár rendelkezésre állt, mivel a téli játékok idejére az NHL szünetet rendelt el.
A játékosok is örömmel húzták fel hazájuk mezét a tornán, miközben az aktuális vb-t sztárok sora szokta lemondani sérülés, fáradtság, nyaralás miatt. Természetesen az olimpián induló országok is a legerősebb csapatokat szokták kiállítani erre a két hétre. Akkor mégis mi a baj?
Az, hogy a játékosok - legyenek bármekkora sztárok - csak alkalmazottak,
főnökeik pedig a klubtulajdonosok. Ráadásul a tulajokból álló bizottság, a Board of Governors az NHL legfőbb döntéshozó szerve. Nekik pedig két okból sem éri meg az olimpia miatti leállás.
a négy amerikai topliga közül (NHL, NFL, MLB, NBA) kettő áll,
hiszen az NFL-nek már pont vége van, a baseballosok pedig még csak készülnek az MLB-rajtra. Magyarul csak az NBA és az NHL küzdelmei zajlanak ilyenkor, ergo többen nézik ezt a két ligát februárban. Az NHL az összes liga közül egyértelműen a legkisebb. Bevétel és piaci részesedés szempontjából, egy leállás, ami számukra az egyik csúcsidőszakban történne, megengedhetetlen.
egyetlen tulajdonos sem szereti, ha az alkalmazottja egy kéthetes "szabadság" (illetve olimpia) után úgy jön haza, hogy hónapokig harcképtelen,
főleg az NHL-ben, ahol a munkavégzés nem folyamatos, hanem szezonális.
Néhány példa a második pontra: a legutóbbi, 2014-es szocsi olimpián a következő NHL-játékosok szenvedtek olyan sérülést, ami miatt az egész szezonra kidőltek:
John Tavares (kanadai, New York Islanders), Henrik Zetterberg (svéd, Detroit Red Wings), Aleksander Barkov (finn, Florida Panthers), Tomas Kopecky (szlovák, Florida Panthers).
Az akkor 23 éves Tavares élete legjobb formájában volt, az Islandersben 59 meccsen 66 pontnál járt, amikor Szocsiban elszakadt a keresztszalagja. Sérülése után csapata minden esélyét elvesztette a rájátszásra.
A rutinos Zetterberg szintén kiváló szezont futott, 45 mérkőzésen 48 pontot gyűjtött. Krónikus hátsérülése az olimpián kiújult, emiatt kés alá kellett feküdnie és be is fejezte az idényt. A Red Wings nélküle is beevickélt a playoffba, de ott már rögtön az első körben kiesett.
Az akkor 18 esztendős Barkov újonc volt a ligában (ekkor már ő volt minden idők legfiatalabb gólszerzője az NHL-ben), amikor megsérült. Kopecky sosem volt sztárjátékos, ellenben rutinos és hasznos kiegészítő szerepe ugyanúgy hiányzott a Panthersnek, mint Barkov jelenléte. Természetesen nem is jutottak rájátszásba a floridaiak.
Ennek a rendeletnek a legnagyobb vesztese egyértelműen Kanada és az Egyesült Államok lehet. Rajtuk kívül még a svéd válogatottban szoktak kizárólag NHL-játékosok hokizni. Európában is játszanak olyanok, akiket el lehet vinni egy ekkora megmérettetésre. Kanada és az USA viszont más tészta. Európában és a KHL-ben (az oroszok NHL-riválisnak szánt bajnoksága, a Kontinentális Hokiliga) csak olyanok kergetik a pakkot, akik vagy nem férnek be az NHL-be, vagy már kiöregedtek onnan.
Példának álljon itt két kanadai csapat: az egyik egy februári jóslat Pierre LeBruntól, amikor még nem tudtuk, mi lesz a döntés. A másik már egy frissebb, az európai légiósokból.
Zárójelben az NHL-ben az elmúlt két teljes évben megszerzett alapszakaszpontok (gól+gólpassz), kapusoknál pedig az NHL-ben megnyert mérkőzések száma. Az Európában játszóknál (második csapat) a hokisok egész NHL-pályafutására vonatkozó számok tűnnek fel.
Csatárok: Brad Marchand (145), Sidney Crosby (174), Patrice Bergeron (145), Jamie Benn (158), Connor McDavid (148), Steven Stamkos (136), John Tavares (136), Jonathan Toews (116), Jeff Carter (128), Matt Duchene (100), Mark Scheifele (143), Nathan MacKinnon (105)
Védők: Duncan Keith (96), Drew Doughty (95), Marc-Eduard Vlasic (67), Brent Burns (151), Kris Letang (121), Shea Weber (93)
Kapusok: Carey Price (81), Braden Holtby (90), Devan Dubnyk (72)
És akkor a másik csapat, amelyik a bő keret alapján szerintem a legközelebb áll az ötkarikás kerethez. Emlékeztetőül, itt zárójelben mindenkinek az
egész NHL-pályafutása során elért pontok/győzelmek fognak szerepelni:
Csatárok: Justin Azevedo (0), Andrew Ebbett (71), Cory Emmerton (21), Taylor Beck (23), Ryan Garbutt (87), Gilbert Brulé (95), Daniel Paille (172), Mason Raymond (251), Rob Klinkhammer (43), Maxime Talbot (204), Brandon Kozun (4), Wojtek Wolski (267)
Védők: Maxime Noreau (0), Kevin Klein (154), Stefan Elliott (24), Marc-André Gragnani (18), Cam Barker (96), Karl Stollery (3)
Kapusok: Kevin Poulin (18), Ben Scrivens (47), Justin Peters (25)
Láthatjuk, hogy a két névsor köszönőviszonyban sincs egymással. Valószínűleg az amerikaiaknál is hasonló lesz a helyzet, ám ott még bő keret sincs Pjongcsangba.
A klubtulajdonosokról már volt szó, de rajtuk kívül maga az NHL is nyerhet a döntéssel. Ők szervezik ugyanis a jégkorong világkupát, amelyet 2016-ban harmadszor rendeztek meg, 2004 és 1996 után. A torna szeptemberben zajlott, így az NHL-t sem zavarta, ráadásul a játékosok számára is fontos volt a felkészülés szempontjából. Ez már az előszele volt a liga áprilisi döntésének, hiszen nem titkolt szándékuk az olimpia "lecserélése" a világkupára.
Ezzel nemhogy bevételtől esnének el, hanem pluszhoz is jutnának, mindezt egy saját szervezésű viadallal.
Nyertesek között említhetjük még az oroszokat, legfőképpen a KHL-t. Ugyan a nemzeti csapatuk krémje még így is a tengerentúlon keresi a kenyerét, de a saját bajnokságukban szintén kiváló hokisok közül válogathatnak. Ráadásul már az idei nyártól kezdve még egy ütőkártyát is kapott a kezébe a KHL az NHL-től.
Ugyanis ha egy játékosnak lejár Észak-Amerikában a szerződése, akkor Oroszországból két dologgal is tudják őket csábítani: adómentesség és olimpiai szereplés.
Ezen a nyáron a KHL-be igazolt Lars Johansson, Mihail Grigorenko, Nyikita Nyesztyerov és Roman Ljubimov is, valamint többen vacillálnak továbbra is, mint például a Colorado Avalanche fiatal bekkje, Nyikita Zadorov. Rajtuk kívül Ilja Kovalcsuk az olimpia miatt marad még egy évet Oroszországban. Pedig Kovalcsuk a nyár elején nagyon szeretett volna visszatérni az NHL-be.
Jól járhatnak azok a válogatottak is, amelyek nem az NHL-ből építkeznek, mert így esetleg meg tudják szorítani azokat a hoki-nagyhatalmakat, amelyek a hiányzók miatt csak árnyékaik lesznek ömaguknak.
Az észak-amerikai profik távolmaradása az olimpiától nem újkeletű dolog. Először 1998-ban, Naganóban szerepelhettek ők is a téli játékokon, amelyet végül Csehország csapata nyerte meg, köszönhetően a világ valaha volt egyik legjobb kapusának, Dominik Háseknek. 2002-ben, Salt Lake City-ben Kanada végre felért a csúcsra, négy évvel később a svédek ünnepelhettek, majd 2010-es és 2014-es olimpia is kanadai sikert hozott.
Az viszont biztos, hogy a hokiolimpiák két legemlékezetesebb jelenete azokra az időkre tehető, amikor még nem játszottak NHL-esek.
Az első az 1980-as "Csoda a jégen" (amelyet filmben is feldolgoztak), amikor az amerikaiak egyetemistákból verbuvált válogatottja Lake Placidben megverte azt a szovjet csapatot, amely az azt megelőző húsz évben 29 meccséből 27-et megnyert, és a világ akkori legjobb játékosai alkották. A második pedig az alábbi videón látható, azóta legendássá vált gól az akkor húszéves Peter Forsbergtől, amely aranyat ért a svédeknek 1994-ben Lillehammerben:
Természetesen a játékosok körében nem aratott osztatlan sikert a döntés. Több szupersztár is nemtetszését fejezte ki, hiszen ki ne szeretné olimpián képviselni hazáját, attól függetlenül, hogy nyert-e már aranyat, vagy sem. A legnagyobb visszhangot Alekszandr Ovecskinnek, az elmúlt tizenkét év egyik legnagyszerűbb játékosának reakciója váltotta ki:
Nem érdekel, ha nem áll meg az NHL az olimpia idejére, én akkor is ott leszek. Ez az országomról szól, és szerintem mindenki szeretne játszani. Szóval, ha bárki is azt mondja nekem, hogy ne menjek, nem fog érdekelni.
"Ovi" frusztrációja érthető, hiszen 2006 óta játszik az orosz válogatott színeiben olimpiákon, de még érmet sem sikerült szereznie, legutóbb is csúnyán lebőgtek hazai pályán, amikor már a negyeddöntőben fejet kellett hajtaniuk a finnek előtt. Csapata, a Washington Capitals tulajdonosa, Ted Leonsis egyébként úgy nyilatkozott, hogy ő szívesen elengedi a sztárjait a játékok idejére (ami minimum 7-8 játékos elveszítését jelentené egyidejűleg).
Más kérdés, hogy jelen állás szerint a liga kőkeményen megbüntetné a játékosokat (eltiltás és/vagy pénzbírság) és a csapatokat is (pénzbírság, draftjogok elvétele), amennyiben tényleg így cselekednének.
Ovecskin azóta kicsit enyhített álláspontján, inkább már csak reménykedik: "Reméljük, hogy engedik a részvételünket. Az esély mindig megvan."
Connor McDavid, a liga új arca is hangot adott csalódottságának: "Természetesen mindenkinek álma, hogy hazáját a legmagasabb szinten képviselhesse. Elkeserít tudat, hogy az elkövetkezendő legalább négy évben nem tehetem meg. Már ha csak négy év, és nem több..."
Nagy a nyomás tehát az NHL-en, hiszen ha összefognak a játékosok, akár sztrájk is lehet a vége, bár ez nem túl valószínű.
A hokisok folyamatosan arról beszélnek, hogy ők profik, ez pedig egy üzlet, és ezt nekik tudomásul kell venniük. Nos, itt a következő erőpróba, hogy mindezt megmutassák. Az biztos, hogy az NHL nélkül jelentősen esni fog az olimpiai torna színvonala, a kombinatív játék helyett inkább a "favágás" dominálhat majd, bár az oroszoktól még így is remélhetünk némi varázslatot.
De persze őket is fel lehet paprikázni, ahogyan ez két nappal ezelőtt sikerült is, pont a kanadaiaknak:
Habár a nemzetközi meccseken nem szokás verekedni, lehet, hogy a juharleveles válogatottnak pont ez a játékstílus hozhatja meg a sikert - bár erre ne nagyon fogadjanak.
