Társoldalunk:

Kálomista Gábor: A megszűnés veszélye is fennállt Veszprémben

2017.11.25. 08:45

Kálomista Gábor december 1-jei hatállyal lemond a Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapatának elnöki tisztéről. A majdnem hat év alatt, amelyet a klub élén töltött, a Veszprém a legszűkebb világelitbe emelkedett. Az elnök sikertörténete most véget ért, ám mint azt a Nemzeti Sportnak elmondta a távozó sportvezető, reményei szerint az együttesé folytatódik. 

Egyszer, másfél éve már majdnem leköszönt, amikor 2016. május 29-én a Veszprém Kölnben kilencgólos vezetés után, hetespárbajban veszítette el a lengyel Kielce elleni BL-döntőt, és ezzel talán soha vissza nem térő esélyt szalasztott el. E mostani, második lemondásának mennyi köze van az elsőhöz?
Remélem, lesz még visszatérő lehetősége a csapatnak. Viszont ez egészen más ügy. Tavaly azért ajánlottam fel a lemondásomat, mert volt egy öt évre szóló elképzelésünk arról, hogyan nyerhetjük meg a Bajnokok Ligáját, s ez 4 év, 364 nap, 23 óra 47 percen át működni látszott, de az utolsó 13 perc mindezt meghiúsította. Ekkor gondoltam azt, hogy változásra van szükség, aminek köszönhetően a csapat talán az utolsó lépést is képes lesz megtenni.

Mi történt most?
Megint útelágazáshoz ért a Veszprém. Amikor 2012-ben társelnök lettem, a klub gazdálkodása finoman szólva sem volt XXI. századi. Ezért hat évvel ezelőtt részvénytársaságot hoztunk létre, látható tulajdonossal. Meggyőződésem, hogy egy város, egy közösség nem tud úgy irányítani egy ilyen szintű sportvállalkozást, mint egy tulajdonos, akinek arca van, aki odaáll a csapat mellé. Mostanra elértük, megvalósítottuk a célunkat, olyan tulajdonost találtunk a részvénytársaság élére, aki szilárdan hisz abban, hogy érdemes ide befektetni, nagyon sokat áldoz a klubra. Természetes, hogy megvannak az elképzelései a jövőről, az irányításról, hozza magával az embereit, ők pedig a saját koncepciójukat. Ami persze sok tekintetben nem az ízlésemnek való, nem feltétlenül és nem mindig értek egyet a döntéseikkel, a módszereikkel, de ezt tudomásul kell venni, el kell fogadni. Most eljött az idő, amikor hátrébb kell lépni, és úgy gondolom, többet segítek azzal, ha távozom, mintha maradnék.

Chris Mattheisen, Nagy László és Kálomista GáborForrás: Telekom

Lemondása bejelentésekor talán korai lenne az elmúlt hat év teljes mérlegét megvonni, de mindenképpen érdemes rögzíteni, honnan hova jutott a Veszprém.
Nagyon nehéz helyzetből indultunk, a megszűnés veszélye is fennállt. Egyszerre kellett a klub jelentős adósságállományát kezelni, tehát a múltat lezárni, és a jövőt, az új csapatot építeni. Egyértelmű célként határoztuk meg, hogy „hófehér" gazdasági vállalkozást hozzunk létre, az addiginál sokkal tisztább, átláthatóbb működéssel, finanszírozási rendszerrel. Csak erről az alapról válhattunk a világ egyik élcsapatává. Ehhez persze olyan szintű játékosok is kellettek, akik erre alkalmasak, és az első, döntő lépés Nagy Laci hazahozatala volt. Mert ő igazi vezéregyéniség, pályán és pályán kívül is köré lehetett szervezni az új csapatot.

A klub itthon egyeduralkodóvá vált, a Szeged 2007-es bajnoki győzelme óta a Veszprém tízszer nyerte meg az aranyérmet.
A Szegedet nagyra tartom, nagyon jó csapat. Legutóbb két fantasztikus, izgalmas kupadöntőt játszottunk vele, de tény, itthon évek óta a Veszprém nyert meg mindent, amit csak lehet. Vitathatatlan, hogy kicsit mindig előbbre jártunk, mint a Szeged.

Kálomista Gábor elnök sikertörténete most véget értFotó: Marton Szilvia

Ennek egyik jeleként, következményeként csupán a Veszprémnek van országos, sőt a határokon is túlnyúló szurkolótábora. Mostantól, exelnökként közéjük tartozik majd?
Harminc éve kötődöm a Veszprémhez, szurkolóként már 1992-ben ott voltam a Milbertshofen elleni győztes KEK-döntőn. A Cozma-gyilkosság tragédiájától a legfelemelőbb sikerekig nagyon sok minden hozott és tartott össze bennünket, ezeket a pillanatokat, emlékeket nyilván nem lehet elfelejteni. Az érzelmi részén túl úgy gondolom, ma a Veszprém kézilabdacsapata a legértékesebb sportmárka Magyarországon, sőt Európa-szerte ismerik, jegyzik, külföldön is alakultak fanklubjai. Tudomásom szerint a BL-döntőt 150 millióan nézték. Létrehoztunk egy értéket, amelyre vigyázni kell, amelyet növelni kell. Nagyon bízom benne, hogy az utódaink ezt ugyanolyan elszántsággal teszik, ahogyan mi tettük.

A teljes interjút itt olvashatja el.