Társoldalunk:

Tönkreteszi-e a világ legerősebb bajnoksága a magyar válogatottat?

2018.12.15. 06:28

Miközben a Magyarországon játszó külföldi vízilabdázók egyöntetűen elismerik, hogy jelenleg a magyar bajnokság a legerősebb a világon, és az ő személyes fejlődésükhöz jelentősen hozzájárul, hogy egy ilyen ligában szerepelhetnek, vannak, akik szerint a klubonként engedélyezett négy légiós sok, és az ittlétük nem a sportág érdekeit szolgálja. Lesz-e korlátozás, és ha igen, hogyan tudják ezt lenyomni az ellenérdekelt hazai klubok torkán? 

Több hazai csapatsportágban folyik a vita arról, vajon jót tesz-e a magyar bajnokságnak, illetve a válogatottnak a külföldi légiósok magas száma. A labdarúgó NB I kapcsán ez már hosszabb ideje téma, de példaként említhetnénk a férfi és a női kézilabdát vagy a kosárlabdát is.

A vízilabdázóknál különösen az elmúlt 5-6 évben történtek komoly változások, és mivel a férfiválogatott teljesítménye – bár a három olimpiai elsőséget bezsebelő aranygeneráció után bizonyos mértékig törvényszerű volt a visszaesés – ebben az időszakban meglehetősen hullámzó volt (2013-ban világbajnoki cím, aztán Eb-érmek, de idén csak 8. hely a kontinensviadalon, egy Világkupa-arany és egy Világliga-ezüst mellett), sokan felteszik a kérdést: mennyiben biztosítja fiatal tehetségeink fejlődését a jelenlegi szisztéma az itthoni bajnokságban?

„Azt gondolom, a mostani rendszer egy kicsit túlzó – mondta el véleményét őszintén Faragó Tamás olimpiai bajnok. 

A klubok négy légióst alkalmazhatnak, és ezt a számot én túl magasnak tartom. Nonszensz, hogy alig egy-két olyan csapatot látunk, ahol saját nevelésű ifijátékosok is szerepelnek. Üdítő kivételként megemlíthetjük mondjuk az UVSE-t vagy a KSI-t, ahol nincs eredménykényszer, de a tehetősebb együttesek érdeke az, hogy minél előrébb végezzenek, minél több trófeát szerezzenek.

Faragó Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó túl soknak tartja a légiósok számát MagyarországonForrás: MTI/Illyés Tibor

Ez a saját szempontjukból érthető is, más kérdés, hogy a válogatottnak ez nem annyira ideális" – tette hozzá Faragó, aki a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja és a hazai utánpótlásképzés egyik vezéralakja is egyben.

Nem meglepő módon más szemüvegen keresztül látja a folyamatokat Braniszlav Mitrovics. A nyár óta az OSC-ben védő kapus az egyik legrégebb óta Magyarországon pólózó idegenlégiós, 2010 óta szerepelt a Ferencvárosban, a Debrecenben és az Egerben is.

„Amikor én idejöttem, még teljesen más volt a helyzet – szögezte le az olimpiai, világ- és Európa-bajnok szerb klasszis. – Akkoriban csak két igazán erős gárdája volt a magyar bajnokságnak, a Vasas és az Eger, és hatalmas különbség volt az egyes csapatok között.

Mára az OB I egyértelműen a világ legjobb pontvadászata lett, több bombaerős és sok-sok jó együttessel. Ne felejtsük ugyanis el, hogy a Szolnok-Ferencváros-Eger-OSC négyes mellett ott van a Miskolc, a BVSC és a Honvéd is, melyek bármire képesek lehetnek, főleg hazai medencében."

Braniszlav Mitrovics, a szerb válogatott kapusa 2010 óta pólózik MagyarországonForrás: NurPhoto/Joan Valls/NurPhoto/Joan Valls

Mitrovics nem tagadja, hogy személy szerint neki nagyon hasznosak voltak az itt eltöltött évek.

„Nyugodtan mondhatom, hogy az egész pályafutásomat meghatározta, hogy ide kerültem.

Otthon, a Partizanban tehetséges második számú kapusnak tartottak, ha ott maradok, nem lett volna esélyem arra, hogy bekerüljek a szerb válogatottba. A Fradiban, majd a Debrecenben és az Egerben aztán egyre inkább felépítettem magam, és ez a nemzeti csapatban nyújtott produkciómra is pozitív hatással volt."

Kijelenthetjük tehát, hogy a szerb válogatott kapujában nemegyszer a magyar támadókat (is) megbolondító, „Mitro" becenévre hallgató hálóőrt az OB I „nevelte ki", illetve emelte arra a szintre, amellyel trófeák egész sorához segítette déli szomszédainkat.

Angelosz Vlahopulosz 2017-ben érkezett Magyarországra, az olasz Posillipotól igazolt Egerbe, amit remek döntésnek tart a mai napig.

Mi sem jellemzi jobban, milyen magas színvonalú a magyar bajnokság, mint hogy az úgymond gyengébb, a tabella hátsó régiójában tanyázó csapatok is egyre erősebbek, senki nem mehet ellenük biztosra. Ebben pedig nagy szerepük van a légiósoknak, hiszen ha több a jó együttes, több a jó meccs is, ennek pedig egyértelműen csak hasznát láthatja a magyar vízilabda" – mondta a görög válogatott egyik kulcsembere.

Angelosz Vlahopulosz (a labdával) és Varga Dénes csatája a 2017-es FINA világbajnokságon BudapestenForrás: NurPhoto/Foto Olimpik/NurPhoto/Foto Olimpik

„A görög bajnokságban például ott van Európa egyik legjobbja, a BL-címvédő Olympiakosz, de a többi csapat meg sem közelíti az ő szintjüket, így rengeteg az unalmas mérkőzés. A külföldiek véleményem szerint mindig valami pluszt hoznak az adott ország vízilabda-kultúrájába, ahol a fiatalok igenis sokat tanulhatnak tőlük. Emlékszem, amikor még otthon játszottam, több légiós is szerepelt a görög ligában, és volt mit ellesni tőlük, hasznosítani tudtam, amit tőlük láttam."

Még élesebben fogalmaz Aaron Younger, aki Mitrovicshoz hasonlóan 2010-ben igazolt először Magyarországra. Négy, Szegeden eltöltött szezont egy év horvátországi kitérő (Jug Dubrovnik) követett, majd három szolnoki idényt követően szerződött a Ferencvároshoz.

Óriási butaság és szűklátókörűség azt gondolni, hogy a magyar válogatott néhány gyengébb eredménye az elmúlt években a sok légiós miatt csúszott be  jelentette ki határozottan az ausztrál játékos. – A magyar vízilabdázók számára hatalmas lehetőség, hogy egy ilyen erős ligában szerepelhetnek, és nemcsak magukra a meccsekre, hanem az edzésekre is gondolok.

Az ausztrál Aaron Younger (zöld sapkában) szerint butaság azt gondolni, hogy a magyar válogatott a légiósok miatt produkál gyengébb eredményeketForrás: AFP/Mark Ralston

Nálunk például Mezei Tamás vagy a még mindig fiatalnak számító Német Toni a világ egyik legjobb centerétől, Szlobodan Nikicstől tanulhat testközelből, de ugyanez elmondható mondjuk a szolnoki Bátori Bencéről, aki mellett egy Andrija Prlainovics pólózik, és még lehetne tovább sorolni. Amennyiben esetleg csökkentenék a légiósok számát, az totális zsákutca lenne, hiszen azzal, hogy a magyarok helyzetét megkönnyítik, a versenyt számukra csökkentik, nem lehet klasszisokat kinevelni. Egy jó játékos ismérve ugyanis az, hogy a nála jobbaktól képes tanulni, hogy egyszer majd ő legyen a jobb."

A helyzet márpedig az, hogy a sportág hazai vezetésében igenis témát jelent a légiósok számának esetleges korlátozása. Faragó Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy jövőre két fontos kérdés is napirendre kerülhet, melyekről elnökségi döntések születhetnek. Egyrészt könnyen elképzelhető, hogy csökkentik az élvonal csapatainak létszámát, hiszen sokan úgy gondolják, bármennyire is nőtt az erősebb együttesek száma, nincs 16 ütőképes, az OB I-re jogosult klub idehaza.

„Másrészt pedig érdemes megvizsgálni a külföldi kvótát – mondta Faragó Tamás. 

Még véletlenül sem mondom azt, hogy légiósellenes lennék, én valahol középen helyezkedem el a véleményemmel. Hiszem azt, hogy létezik valamilyen kompromisszum, ami minden szempontból megfelel a magyar vízilabda érdekeinek, de ehhez az egyébként eredménycentrikus gazdálkodást folytató kluboknak is engedniük kellene. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a csapatonként négy légiós soknak mondható, és ez nemcsak a férfi, hanem a női bajnokságot is érinti, ráadásul olyan is előfordul, hogy egyes csapatoknál honosított légiósok is szerepelnek, vagyis a gyakorlatban ők további helyeket vesznek el a magyar fiataloktól."

A magyar férfi vízilabda-bajnokságban jövőre nagy változások lehetnekFotó: Polyák Attila - Origo

Montreal olimpiai bajnoka a spanyol, német és olasz példát hozta fel, ahol korábban hemzsegtek a külföldiek az első osztályban, ám miután a válogatottak eredményei látványosan visszaestek, drasztikusan korlátozták a létszámukat, általában klubonként két játékosban. Erre a leggazdagabbnak számító olasz csapat, a Pro Recco nagy hatalmú ura, Gabriele Volpi úgy reagált, hogy a légiósok jelentősebb részét csak a Bajnokok Ligájában alkalmazta (ahol a nemzeti szövetségek rendelkezései nem érvényesek). Jövőbeni hazai szigorítás esetén a tehetősebb magyar klubok számára esetleg ez jelenthet megoldást a problémára, de ebben az esetben be kell vállalniuk, hogy egyes értékes külföldi játékosaik – miközben nyilván nem két fillérért lesznek itt – a szezon egy jelentős részében, olykor hosszú hetekig nem játszanak tétmérkőzéseket.