Társoldalunk:

Nem volt kérdés, hogy Nagy László mindent megtesz Magyarországért

2019.01.23. 05:57

Nagy László, a Telekom Veszprém 38 éves klasszisa a tavalyi világbajnoki selejtezőre reaktiválta magát, majd csatlakozott a dán-német közös rendezésű olimpiai kvalifikációs vébén szereplő csapathoz is. Mint azt az Origónak Herningben, a középdöntő helyszínén elmondta, elhatározásában elsősorban a tét nagysága játszott szerepet, és ugyan a nem várt körülmények miatt a tervezetnél többet játszik, nem bánta meg, hogy újra felvette a válogatott mezét.

Nem bánta meg, hogy igent mondott, amikor visszahívták a válogatottba?
Miért kellett volna megbánnom?

Azért, mert 38 évesen akár pihenhetne otthon is, a veszprémi kihívásokra koncentrálva, ehelyett vébémeccseken kell játszania, nem is keveset.
Ez a kézilabdázás része. Persze, igaz, hogy egyszer már lemondtam a válogatottságot egy évvel ezelőtt, de ez most más szituáció. Óriási a tét, nemcsak a magyar kézilabda, hanem a magyar sport szempontjából is, jelesül a következő olimpia, ennek fényében vállaltam el a szereplést.

A tét nagysága szerepelt az első helyen, amikor mérlegre tette a szereplés mellett szóló érveket?
Nyilvánvalóan ez volt az egyik része a dolognak, a másik pedig az, hogy egyelőre még aktív játékos vagyok.

Nagy László jött, mert tudta, hogy fontos szerep várhat rá a vébénForrás: MTI/Illyés Tibor

A jövő már más kérdés, amikor már a pályán kívül szeretném elképzelni magam, itt a Veszprém, de ugyanígy a szövetség is képbe kerülhet, valahol ezt is szem előtt tartottam.

Az számított, hogy milyen most a csapat összetétele, akár a keretet nézve, akár a szakmai vezetésre gondolva?
Nem ez döntött. Úgy beszéltük meg, hogy ha egy nagy sérüléshullám sújtja a válogatottat, akkor jövök a világbajnokságra. Gyakorlatilag végül nem is ez lett az első számú „probléma", hanem az, hogy három játékosunk párja, felesége is gyermekáldás elé nézett a torna ideje alatt, és ez már olyan nyomós ok volt, ami miatt biztossá vált, hogy itt lesz a helyem. Emellett aztán a meccsek során jöttek azok a sérülések, melyek végül még inkább indokolttá tették a részvételemet.

A vébé előtt általános találgatás ment, mennyit fog a pályán tölteni. A szövetségi kapitányok azt mondták, ha nagy lesz a baj, akkor fog pályára lépni Nagy Laci. Ehhez képest jóval többet kell vállalnia támadásban és védekezésben is.
Ennyi játékpercre én sem gondoltam előzetesen, de a kapitányok elsősorban, természetesen, a magyar válogatott érdekét és eredményességét tartották szem előtt. Ehhez képest, hogy Nagy Laci többet vagy kevesebbet kell-e, hogy a pályán legyen, az másodlagos dolog. Én pedig igyekeztem legjobb tudásom szerint játszani, és a védekezéshez talán hozzá is tudtam tenni annyit, amivel sikerült egy kicsit előre lépnünk. Látszott, hogy, amikor az előre megbeszélt dolgokat hajtjuk végre, akkor tudunk igazán hatékonyak lenni.

Nagy Lászlónak is köszönhető, hogy rendben van a magyar csapat védekezéseForrás: MTI/Illyés Tibor

Támadásban nem érzem azt, hogy különösebb problémánk lenne. Csapatként is nagyon jól funkcionáltunk, és egyéni képességek terén is vannak kiemelkedő játékosaink. Nem mondom, valóban voltak olyan meccsek, amikor kimaradtak tiszta helyzetek, de meg kell nézni a többi meccset, jól látszik, hogy nemcsak mi hagytunk ki ziccereket, hanem valamennyi csapat. De ez a sport része, nekünk továbbra is arra kell koncentrálnunk, hogy egy masszív védekezést tudjunk a pályára tenni, és akkor bármelyik csapattal fel tudjuk venni a versenyt.

Volt már olyan világverseny, amin úgy vett részt, hogy a csapattól külön, egyénileg készült?
Nem, ez volt az első ilyen alkalom, de eleve így vágtunk neki a vébének, a csapaton belül pedig ez nem szült semmilyen problémát, jól működött így a dolog.

Amikor az elutazás előtt ez szóba került, jelesül, hogy hogy tudja így a taktikai elemeket elsajátítani, Csoknyai István azt mondta, hogy elég csak egy videofelvételt megmutatni, és ön tudni fogja, hogy mi a dolga. Ez valóban így zajlott?
Érdekes módon a legfontosabb dolog, ami az előnyünkre is válhatott, hogy van természetesen egy alapkoncepciója a csapat játékának, de nem zárjuk be magunkat nagyon szigorú keretek közé. Az alapjátékunk főleg védekezésben van meg, de attól függően, hogy éppen milyen összeállításban voltunk a pályán, az ellenfélnél kik voltak fent, milyen játékerőt képviseltek az aktuális szélsők, lövők vagy beállók, mi ahhoz igazítottuk a védekezésünket. Ezért is van az, hogy az ellenfelek nem tudtak százszázalékosan felkészülni a magyar csapat védekezésére. Mindig igyekeztünk változtatni a struktúrát annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabbak legyünk. A támadásokban pedig nagyon nagy újdonságok nincsenek. Megvannak azok az alapjátékok, amiket mindenki játszik, és arra jönnek az egyéni kvalitások, az, hogy felismerjük, ha egy védekezést máshogy kell átjátszani, mint, amire felkészültünk.

Vladan Matics azt mondta az elutazás előtt, hogy fontos, hogy az ellenfelek lássák, hogy itt van velünk Nagy László. Érez megkülönböztetett figyelmet, amikor pályára lép?
Matke szavai jólestek, persze, de én nem érzem ezt a kitüntető figyelmet az ellenfelek részéről. A pályán eltöltött éveimmel tudom segíteni a válogatottat, ez mások számára is nyilvánvaló, és éppen ez a célunk, de, hogy a többi csapat hogy gondolkodik velem kapcsolatban, azt tőlük kellene megkérdezni.

Egy mérkőzés van még hátra a középdöntőben, Norvégia ellen, ami akár hosszabb távra is meghatározhatja a magyar kézilabda jövőjét.
Ezzel mindenki tisztában van. Szerencsére, mire pályára lépünk (szerdán 18 órakor), már mindenki tudni fogja, hogy mit játszott Egyiptom Tunézia ellen. Nem feltétlenül mi vagyunk az esélyesei a norvégok elleni meccsnek, de közben nyilvánvaló, hogy a legyőzésükkel hatalmas lépést tehetünk a célunk felé. Nem feltartott kézzel fogunk kifutni a pályára, hiszen vasárnap láttuk, hogy Egyiptom milyen szépen „beléjük állt", ha mi is fegyelmezettek leszünk, és nem engedjük, hogy játsszák a rohanós játékukat, akkor biztos, hogy szoros meccset tudunk velük játszani. De ehhez mindenkinek nagyon jó teljesítményt kell nyújtania, elől, hátul, a kapuban, mindenhol.

Minek tudható be, hogy a vártnál több „élet-halál" meccset kellett játszanunk a világbajnokságon?
Látni kell, hogy milyen kiegyensúlyozott lett a nemzetközi kézilabdázás mezőnye. A legjobb afrikai és dél-amerikai csapatok már évek óta európai edzőkkel dolgoznak, és ez a munka most már látszik is rajtuk.

Nagy Lászlóék megizzadtak a spanyol David Davis által irányított egyiptomi válogatott ellenForrás: MTI/Illyés Tibor

Nem kell messzire menni, vasárnap a sokkal esélyesebbnek tartott horvát csapat tulajdonképpen simán kapott ki Brazíliától. Nyilván vannak esélyesebb csapatok a mezőnyben, de lebecsülni már senkit sem lehet.

Lejátszottunk már hét mérkőzést a világbajnokságon. Hogy látja, mennyi maradt még ebben a válogatottban, nemcsak a vébére gondolva, de akár már a következő egy-két évre is előre tekintve?
Ha csak a dán mérkőzést vesszük alapul, és annak is leginkább a második félidejét, amikor olyan fiatalok voltak a pályán, akik ilyen szintű válogatott mérkőzéseket még nem játszottak, és szinte hiba nélkül lehozták, bátran mondhatjuk, hogy lehet rájuk építeni. Jól fest a jövő, amihez persze továbbra is rengeteget kell dolgozniuk, és törekedni kell rá, hogy minél több időt tudjon együtt tölteni ez a válogatott. Szintén fontos, hogy nagyon jó a hangulat a jelenlegi csapatnál. Éppen Domi (Máthé Dominik – a szerk.) ül velem szemben, aki tizenkilenc éves, én meg majd' hússzal vagyok több, de szenzációs a hangulat. Ilyés Ferenccel is azt beszéltük, hogy példaértékű, mennyire együtt van ez a csapat, erre pedig mindenképpen kell alapozni. És biztos vagyok benne, hogy ez a hangulat egy-két plusz gólt is jelent a pályán.

A csapatot sújtó szinte példátlan sérüléshullám még jobban összekovácsolta a keretet?
Szerintem igen. Erre, ugye nem lehet előre felkészülni, három komolyabb sérülésbe, Jamali Imanéba, Bodó Ricsiébe és Balogh Zsoltéba is beleszaladtunk, nem lehet mást tenni, küzdünk egymásért. De, ha szétnézünk, látjuk, hogy a többi csapat is megszenvedi ezt a feszes versenynaptárt.

Balogh Zsolt sérülése szerencsére rendbe jött a középdöntőreForrás: MTI/Illyés Tibor

Tíz nap alatt hét mérkőzést ilyen szinten lejátszani, rettenetesen embert próbáló. Egyelőre nem tudunk ezzel mit tenni, de előbb vagy utóbb talán szóvá kellene tenni a versenyeztető szervnek, hogy ez így nincs feltétlenül rendben. Azt tudjuk tenni, hogy ezt valóban szóvá tesszük, másrészt pedig kézilabdázunk, ahogy eddig is.

Ahány fiatal magyar átlövőt megkérdezünk, akár csak itt a vébén Máthé Dominikot vagy Szita Zoltánt, mindegyikük azt mondja, hogy ön a példaképe. Illetve utóbbi egyfajta mentorszerepet is említett az idősebb játékosok részéről.
Jó ezt hallani. Az ember persze elsősorban a saját sikereiért dolgozik, de ha valóban sikeres lesz, az nyilván példaértékű lehet a fiatalok számára. Csak azt tudom kívánni, hogy fussanak be olyan, vagy még jobb pályát, mint az enyém. Ehhez persze áldozatos munka és szerencse is kell, de a kezükben van a saját sorsuk. Ami pedig a támogatást illeti, az természetes. A saját példámból kiindulva, Barcelonában vagy akár a magyar válogatottban, én is a legjobbaktól kaptam a biztató, pozitív szavakat.

Máthé Dominik (j) szenzációs játékkal debütált a világbajnokságonForrás: MTI/Illyés Tibor

Ha meg kiengednek, akkor kemény kézzel kell reagálni, de olyankor rögtön észbe kapnak, beállnak a sorba, és teszik tovább a dolgukat. Nincs mese, mindenkinek azt kell szem előtt tartania, hogy itt a magyar kézilabda sorsáról van szó, és pár év múlva a mai fiatal játékosok lesznek azok, akik nemzetközi szinten kell hogy képviseljék az országot.