Vágólapra másolva!
Egy Eb-bronzérem, egy nemzetközi kupadöntő és bravúros olimpiai negyedik hely - ennyiben lehet megvonni a magyar kézilabdasport 2004-es mérlegét. Sok nemzet elfogadná ezt az eredménysort, azonban a várakozások ennél szebb reményekre jogosítottak fel mindenkit év elején. A női válogatott azonban csupán ötödik lett Athénban, a hazai, decemberi Eb-n mindössze bronzig jutott...

Sport 2004 - mindet megnézem!

A férfi és női Európa-bajnokságok mellett természetesen az olimpia jelentette a legrangosabb kézilabda-csúcseseményt a 2004-es esztendőben. Utoljára 1980-ban fordult elő, hogy a magyar férfi- és nőikézilabda-válogatott is szerepelhetett az ötkarikás játékokon. A sorsolás ismeretében a hölgyek számítottak esélyesebbnek, ennek ellenére a férfiak végeztek előkelőbb helyen.

Mocsai Lajos tanítványai a csoportmeccsek során Kínát, Görögországot és Brazíliát simán verték, ám az utolsó meccsen, Ukrajna ellen váratlan, 23-22-es vereséget szenvedtek. A negyeddöntőben következhetett a világbajnok Franciaország, a 25-23-as vereség az éremálmoktól fosztotta meg Radulovicsékat.

A helyosztókon már nem okozott problémát sem Brazília, sem Spanyolország, a csalódást jelentő 5. hely azonban Mocsai állásába került. Az aranyérmet - zsinórban harmadik alkalommal - Dánia szerezte meg, amely pazar mérkőzésen, kétszeri hosszabbítás után, büntetőkkel verte Koreát.

A férfiak ezzel szemben esélytelenebbül érkeztek Athénba, a kötelező Egyiptom és Brazília elleni siker után jött is a vereség Franciaországtól. Ám az Európa-bajnok németek elleni siker már bravúr volt a javából. A negyeddöntőben Korea sem jelentett akadályt Mezeiéknek, az elődöntőben azonban a későbbi bajnok Horvátország (33-31), majd a bronzmeccsen Oroszország is kettő góllal győzött (28-26). Maradt a dicsőséges negyedik hely, egy olyan szereplés, amely minden várakozást felülmúlt.

Visszatérve a kontinensviadalokra, január végén, február elején Szlovéniában randevúztak Európa legjobb férfi válogatottjai - köztük Magyarország is.Skaliczki László együttese veretlenül vette az akadályt a celjei C csoportban, Csehországot 30-25-re, Izlandot 32-29-re verte, míg Szlovénia ellen 29-29-et ért el.

A ljubljanai középdöntőben már nehezebb ellenfelek következtek, s bár Szerbia-Montenegró ellen a 29-29-es döntetlen bravúrnak számított, a franciáktól (29-21) és a németektől elszenvedett vereségek (28-23) a kiesést jelentették. Az Eb-t végül Németország nyerte a házigazda Szlovénia ellen 30-25-re.

Férfi csapatunknak a nyár sem sikerült, Norvégia ellen ugyanis nem tudta kiharcolni a világbajnoki szereplést, így egy esztendőre kiesett a nemzetközi vérkeringésből. Az együttes életét tragédia is beárnyékolta, november végén pamplonai lakásában holtan találták Vladimir Rivero Hernándezt, a spanyol Portland San Antonio kézilabdacsapatának 33 éves, kubai származású, de magyar állampolgársággal is rendelkező kapusát.

Női együttesünk Eb-arannyal szerette volna zárni az esztendőt, ám ez nem sikerült. A kudarc oka sokkal összetettebb annál, semmint egy ilyen összegző anyagban kitérhessünk rá, mindenesetre tény, Kiss Szilárd tűzoltómunkája, a Dunaferre épített válogatott nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Pedig a szurkolók évek óta arról álmodtak, egyszer a szakvezetés is felvállalja célként az aranyérem megszerzését. Ez meg is történt, sajnos azonban egy bombaformában érkező, atomkézilabdát játszó Norvégia ellen esély sem lehetett.

Az együttes a könnyed csoportmeccsek után a debreceni középdöntőben már bukdácsolt: a románok elleni sima győzelem mellett Németországtól majdnem kikapott (mínusz hétről sikerült felállni s eggyel nyerni), Dánia ellen pedig plusz hatról bukta el a meccset.

Az elődöntőben következett a szászázalékos Norvégia és a 44-29-es vereség - ekkora különbséggel még nem kapott ki magyar női válogatott története során. A 3. helyért Oroszország ellen már sikerült felállni a padlóról, a bronzérem a nagy várakozás miatt azonban mégsem csilloghat olyan szépen.

Az aranyérem természetesen Norvégiába került, Marit Breivik tanítványai - a csodaszép, mellesleg az Eb MVP-jének választott Gro Hammerseng vezetésével - 27-25-re verték Dániát a fináléban.

Ami az esztendő (pontosabban a 2003-2004-es évad) nemzetközi kupaszereplését illeti, a Dunaferr a Bajnokok Ligájában az elődöntőig menetelt, ott viszont a későbbi győztes Slagelse megálljt parancsolt Kiss Szilárd együttesének. Hazai pályán már 29-19-re is vezetett az együttes, végül be kellett érnie a 34-29-es sikerrel. A visszavágón a dán szupercsapat 32-22-re győzött, s jutott fináléba, ahol a Krim Ljubljana legyőzésével elnyerte a legrangosabb trófeát.

A Győri Graboplast ETO története során harmadszor került be az EHF-kupa döntőjébe, korábban 1999-ben és 2002-ben játszott finálét, mindkétszer dán rivális ellen maradt alul: először a Viborgtól (24-21, 21-28), majd az Ikast Bordingtól (30-25, 23-36) kapott ki úgy, hogy az első, hazai összecsapást nyerte az együttes.

Ezúttal még ez sem sikerült, a Viborg elleni hazai 27-27-et követően Dániában súlyos, 37-21-es zakó következett.

A férfiaknál a negyeddöntőig jutott el három csapatunk is. A Bajnokok Ligájában a Pick Szeged a német SC Magdeburgtól szenvedett kettős vereséget, s esett ki, míg a Fotex Veszprém a spanyol Ciudad Realtól kapott alapos leckét mindkét összecsapáson. Nem járt jobban a Dunaferr sem, amely az EHF-kupa negyeddöntőjében az orosz Lukoil-Dinamo Asztrahány ellen képtelen volt meccset nyerni.

A hazai bajnokságban nem történt meglepetés: a férfiaknál a Fotex Veszprém, a hölgyeknél a Dunaferr SE együttese lett az első.