Orrvérzésig taktikázhat az angol válogatott

Közel három hónapos várakozás után eldőlt, hogy az angol válogatottat Roy Hodgson irányítja a nyári Európa-bajnokságon, ami meglepetésként hatott, hiszen a közvélemény Harry Redknappet tartotta favoritnak. A West Bromwich Albion edzőjének kinevezése mellett ugyanakkor számos érvet lehet találni.

A Liverpool szurkolók már 2010 decemberében látták a jövőt. Akkor a Wolverhampton Wanderers elleni hazai bajnokin azt skandálták: "Hodgson for England", azaz szabad fordításban "Hodgsont az angol válogatotthoz".

Más kérdés, hogy Hodgson akkor éppen a Liverpool edzője volt, és a szurkolók mindezt iróninának szánták, hiszen azt szerették volna, hogy távozzon. Ez nem sokkal később meg is történt, Hodgson hamarosan a West Bromwich Albion menedzsere lett, most pedig kinevezték a válogatott kispadjára.

Középszerűség vagy rutin?

Amikor februárban Fabio Capello lemondott, a brit sajtó nagy része biztos volt abban, hogy az utódja Harry Redknapp lesz. Ebben volt is ráció, hiszen az FA jó előre tisztázta, hogy angol szakembert keres a posztra, és közülük a jelenleg a Tottenham Hotspurt irányító edző tűnt a legjobb választásnak, miután élcsapatot faragott a londoniakból. A Spurs akkor éppen a harmadik helyen állt, tíz ponttal megelőzve az Arsenalt.

A szövetség ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem fogja elkapkodni a döntést, és majd' két hónap telt el, amíg az FA megnevezte, hogy kivel kezdi meg a tárgyalásokat. A kiszemelt azonban nem Redknapp volt, hanem a WBA-t irányító Hodgson, akivel villámgyorsan sikerült is megegyezni. Gera Zoltán klubedzője négy évre írt alá, ami azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akkor nemcsak a 2012-es Eb-n, hanem a 2014-es vébén és a 2016-os Európa-bajnokságon is ő vezetheti majd a válogatottat.

A döntés sokakat meglepett, mivel Hodgsont alapvetően úgy tartották számon, mint olyan szakembert, aki a középcsapatoknál képes a legjobb eredményre. Mindezt elsősorban a Liverpoolnál eltöltött időszakára alapozták, és való igaz, hogy a Vörösöknél nem szerepelt valami jól, azonban utólag visszatekintve egyáltalán nem biztos, hogy benne volt a hiba. A patinás klub jelenleg is csak nyolcadik a Premier League-ben, pedig az élő legenda Kenny Dalglish irányítja. Ugyanakkor Hodgson korábban a Fulhammel bejutott az Európa Liga döntőjébe, és a West Brommal is stabilan ott van a bajnokság középmezőnyében.

Az új szakvezető ingyen jött

Hodgson gyakorlatilag az egyetlen még aktív angol edző, aki rendelkezik kiemelkedő nemzetközi eredményekkel, nemcsak klubszinten, hanem szövetségi kapitányként is. A svájci válogatottat kivezette az 1994-es világbajnokságra, majd az 1996-os Európa-bajnokságra is, rövid ideig volt az Arab Emírségek nemzeti csapatának az edzője is, majd a finn válogatottat irányította, amellyel még az utolsó selejtező előtt is volt esélye arra, hogy kijusson a 2008-as Európa-bajnokságra. Mindemellett hosszú karrierje során dolgozott Svédországban, Olaszországban, Dániában és Norvégiában is, míg Redknapp edzőként sohasem hagyta el Angliát. Egy másik, sokkal praktikusabb érv is Hodgson kinevezését tette ésszerűvé: neki lejárt a szerződése az idény végén a klubjánál, míg Redknappé nem, vagyis érte a szövetségnek milliós nagyságrendű kompenzációt kellett volna fizetnie.

Az FA döntéshozói számára azonban alighanem a szakmai szempontok voltak a legfontosabbak, mind rövid, mind hosszú távon. Utóbbi tekintetében kulcsfontosságú a szövetség új edzőközpontja, a Nemzeti Futballközpont, hivatalos nevén St. George's Park, amelyet az ősszel avatnak, és onnantól kezdve az összes válogatott ott készül majd, a felnőttektől kezdve az utánpótlás-csapatokon keresztül egészen a női együttesig. Az FA egyik igazgatója, Adrian Bevington (aki a szövetségi kapitányt kiválasztó testületben is ott van) még februárban így fogalmazott: "Amikor a válogatottak a St. George's Parkban készülnek, akkor teljesen reális elvárás a nagycsapat szakvezetőjétől, hogy körbejárjon, beszéljen az utánpótláscsapat tagjaival, a többi edzővel." Redknapp erre aligha lett volna alkalmas, hiszen ő a klasszikus angol típusú menedzserek közé tartozik, akik nem annyira a taktikai képzettségükkel emelkednek ki (arra ott vannak az asszisztensek), hanem elsősorban a csapat motiválásában erősek.

Akinek a taktika is fontos

Mindez a rövid távú szempontokat figyelembe véve is döntő lehetett Hodgson mellett, ő és Redknapp ugyanis két teljesen különböző típusú tréner. A Tottenham mestere maga sem titkolta, hogy nem tartja olyan fontosnak a taktikai felállást, inkább a játékosok egyéni képességét tekinti döntőnek. "Legyen 4-4-2, 4-2-3-1 vagy 4-3-3, nem a számok teszi széppé a focit. Az eredményekben a taktika tíz százalékot jelent, a többi kilencvenet a focisták adják" - jelentette ki. A Spurs holland játékosa, Rafael van der Vaart pedig így fogalmazott: "A Spursnél nincsenek hosszú unalmas taktikai értekezletek, mint a Real Madridnál voltak. Van egy mágnestábla az öltözőben, de Harry nem szokott rá írni. Nem mondom, hogy egyáltalán nem foglalkozunk a taktikával, de majdnem ez a helyzet."

Hodgson teljesen az ellenkezője, nem véletlenül tagja évek óta az UEFA és a FIFA technikai bizottságának, amely rendszeresen elemzi a nagy nemzetközi tornák eseményeit. Míg Redknapp ritkán tart személyesen edzéseket, addig Hodgson mindig tréningruhát húz, és maga irányítja csapata foglalkozásait, amelyeken rendkívüli részletességgel és alapossággal foglalkozik a taktikai felállással, és az orrvérzésig gyakoroltatja labdarúgóival, hogy kinek miként kell helyezkednie.

"Mindennap ezen dolgozunk, megvannak a megfelelő gyakorlatok a védekezéshez és a támadáshoz. Nincsenek diagramok, mindent a pályán gyakorlunk be labdával, ellenfél nélkül" - mesélte a Fulham Európa Liga-menetelésekor a csapat walesi középpályása, Simon Davies.

Mindez nagyon jól jöhet a válogatott számára, és Hodgson kinevezésével az FA gyakorlatilag elismerte, hogy az angol nemzeti csapat játékosai egyéni képességeit nézve elmarad Európa legjobbjaitól, csak igazi csapatként működve lehet eredményes.

www.global-soccer.eu