Társoldalunk:

Honnan másztak elő a vénségükre befutó Eb-sztárok?

2012.07.01. 17:56

Diamanti, Custódio és Krohn-Dehli is 29 évesen lett világszerte ismert. Akad focista, aki sohasem fut be - fogalmazta meg a három későn érő tehetség mentségét olaszos könnyedséggel Diamanti, akinek az Eb-döntő lehet a negyedik válogatott meccse.

Az angol-olasz negyeddöntő után Andrea Pirlo lába előtt hevert a világ, joggal, mivel fantasztikus játéka mellett a tizenegyespárbajban egy taktikai megfontolásból kapuba küldött panenkázásra is futotta tőle. Az olaszok másik hőse viszont az utolsó büntetőt belövő, eddig ismeretlen Alessandro Diamanti volt, aki mindössze a harmadik válogatott meccsét játszotta 29 évesen.

A negyedosztálytól az Eb-döntőig

A pratói születésű Diamanti 24 éves koráig egyetlen Serie A-mérkőzésen sem lépett pályára, a szülővárosán kívül az Empoliban, a Fucecchióban, a Florentia Violában és az Albinoleffében szerepelt. Már az is hatalmas lépés volt a számára, mikor 2007-ben leigazolta a Livorno, amellyel végre bemutatkozhatott az élvonalban. Ez sem tartott azonban sokáig, hiszen a klub kiesett a Serie A-ból. Diamanti ezután a második vonalban villogott, 16 góllal segítette csapatát a feljutáshoz, de így is hatalmas meglepetést jelentett, hogy 2009 nyarán az angol West Ham United szerződtette, amelynek akkoriban olasz sportigazgatója volt, Gianluca Nani.

Diamanti számára a Premier League öldöklő irama sok volt: nem futballozott ugyan rosszul, kiváló rúgótechnikájának köszönhetően hét gólt szerzett (többségét pontrúgásból), ám egy év után visszatért Olaszországba, a Bresciába, majd egy évvel később a Bolognában kötött ki. Mindig is jellemző volt rá, hogy bármikor képes megvillanni, ugyanakkor egész meccsekre képes eltűnni, ez a megbízhatatlanság pedig megakadályozta, hogy kiteljesedjen a pályafutása. 

Porsche, szerelem, tetoválás

Prandelli azonban bízott benne, ráadásul az általa előnyben részesített 4-3-1-2-es játékrendszerben mindenképpen szüksége volt egy irányítóra, vagy ahogyan az olaszok mondják, fantasistára, csakhogy Olaszországban nem hemzsegnek az ilyen típusú játékosok. Diamanti épp jókor érett meg a feladatra: korábban rengeteget kritizálták, mondván, nem veszi komolyan a futballt, és legalább annyira érdekli a nagyvilági életstílus: tele van tetoválásokkal, legkedvesebb tárgya a Porschéja, felesége, Silvia Heish pedig tajvani származású televíziós műsorvezetőnő.

Az előző szezonbeli hat-hat gólja és gólpassza nem tűnik soknak 26 meccsből, a Gazzetta dello Sport osztályzatai alapján mégis ő volt a második a középpályások között (csak Pirlo előzte meg), góljainak és -passzainak többsége pedig rendkívül látványos volt. A Lazio ellen mintegy harminc méterről kapásból lőtt az üresen maradt kapuba, a Siena ellen pedig sarokkal ugratta ki Marco di Vaiót, aki nem is hibázott.


És már a focit is komolyan veszi. Amikor Prandelli először meghívta a válogatottba - 2010 novemberében, a Románia elleni barátságos mérkőzésre -,  40 fokos lázzal is vállalta a játékot.

"Fiatalon mindenkinek van három-négy éve, amikor túlzásba viszi a dolgokat, és ebben nagyon jó voltam. Egyébként meg a pályán kívül azt csinálok, amit csak akarok" - nyilatkozta a múlt hónapban a Sportweek nevű magazinnak. A válogatott covercianói edzőtáborában így kommentálta az Eb-keret kijelölését: "Jobb későn, mint soha. A futballban vannak, akik 18 éves korukra, akadnak, akik 25 évesen, mások 30 évesen érnek meg, és van, aki soha."

Hat évig légüres térben

Hogy ez mennyire igaz, arról a dán szélső, Michael Krohn-Dehli is sokat tudna mesélni. A szintén 29 éves játékos a torna egyik felfedezettje, a csoportmeccseken két gólt lőtt, és két gólpasszt is adott, miközben a védekezésből is kivette a részét, a dán csapatból ő mutatta be a legtöbb sikeres szerelést. Ugyan 2006 óta már 24 válogatott meccset játszott, ám ebből 2010 márciusáig csak hármat, a 2010-es vébére pedig ki sem vitte Morten Olsen. "Sohasem voltam olyan csalódott az életemben, mint amikor megtudtam, hogy nem utazom a vébére" - jelentette ki később Krohn-Dehli, pedig nem ez volt az első csalódása pályafutása során.

Forrás: AFP/Patrik Stollarz
Krohn-Dehli: Hát itt vagyok!

Tizenéves volt, amikor leigazolta az Ajax a Bröndbytől, 2002-től 2008-ig az amszterdamiak játékosa volt, ám ezalatt csak négy bajnokin szerepelt. Hollandiában nem tudott gyökeret verni, kölcsönadták a Waalwijknak és a Sparta Rotterdamnak is, végül hatévnyi szenvedés után visszatért a Bröndbyhez, ahol lassan, de biztosan formába lendült.

A későn érő futballisták számát gyarapítja az Európa-bajnokságon a portugálok védekező középpályása, Custódio, aki szintén 29 éves korára jutott el odáig, hogy bemutatkozzon a válogatottban. Az Eb-n ugyan csak epizódszerep jutott neki, de ahhoz képest, hogy már a keretbe kerülése is váratlan volt, és csak egy héttel a torna előtt mutatkozott be a válogatottban, ez is hatalmas teljesítmény. Pedig fiatalon rendszeresen szerepelt a korosztályos válogatottakban, alapember volt a lisszaboni Sportingban, ám 2007-ben hozott egy rossz döntést: az orosz Dinamo Moszkvába igazolt. Itt azonban két év alatt csak nyolc bajnokin játszott, és végül a Vitória Guimaraesbe tért vissza - vagyis gyakorlatilag kezdhette elölről építeni a karrierjét.

www.globalsoccerapp.com

KAPCSOLÓDÓ CIKK