Bronzérem egy nyert meccsel, aztán 44 évig semmi

Bene Ferenc foci

Három hét sincs a labdarúgó-Eb-ig. Ötvenkét éve voltunk bronzérmesek, nyolc évvel később negyedikek, de az utóbbi 44 évben ki se jutottunk. Egyszer közel álltunk ugyan a bravúrhoz, de emlékezhetünk izlandi és máltai vereségre, sőt egy liechtensteini 0-0-ra is. Tudta, hogy a legelső Eb-meccset éppen a mi futballválogatottunk játszotta, még 1958-ban? Eb-történelem magyar szemmel.

Óriási sikerként könyvelte el a hazai jégkorongsport, hogy a magyar válogatott 1939 után újra meccset nyert az A csoportos világbajnokságon. De akkor mit szóljon a fociválogatott, amely története során mindössze egy meccset tudott megnyerni az Európai-bajnoki döntőkben? Igaz, az mindjárt bronzérmet ért.

Bernd Storck szövetségi kapitány korábban azt nyilatkozta, az idei Eb-n szeretné a válogatottat továbbjuttatni a csoportból – ehhez Ausztria, Izland és Portugália közül egy ellenfelet le kellene győzni. A torna kevesebb mint három hét múlva kezdődik, a magyar válogatott június 14-én játszik először.

Gera Zoltánra és Böde Dánielre nagy feladat vár az Eb-n Forrás: MTI/Illyés Tibor

Kedvcsinálóként idézzük fel a nagy magyar sikereket és az 1972 óta tartó gyenge évtizedeket!

1960 – nyolcaddöntő

Az Henri Delaunay által kitalált Európai Nemzetek Kupáját 1960-ban rendezték meg először, és hogy a magyaroknak is jusson némi dicsőség, a Baróti Lajos irányította válogatott játszotta az egész sorozat első mérkőzését: 1958. szeptember 28-án 3-1-re kikapott Moszkvában a szovjetektől. A legelső Eb-gólt a 4. percben Anatolij Iljin szerezte.

Miután az egy évvel későbbi visszavágót is a Szovjetunió nyerte, a magyarok már a nyolcaddöntőben elbúcsúztak. Gavriil Kacsalin csapata viszont meg sem állt az aranyéremig, az 1960-as párizsi döntőben Metreveli és Ponyegyelnyik góljaival hosszabbításban 2-1-re verte Jugoszláviát.

1964 – bronzérem

Négy évvel később a lebonyolítás semmit sem változott, maradt a négyes döntő, illetve előtte a 29 nevező csapat számára három kör a kijutásért. Baróti Lajos együttese az első fordulóban Wales ellen jutott tovább (3-1, 1-1), aztán az NDK (2-1, 3-3) és Franciaország (3-1, 2-1) sem tudta megállítani a

Tichy Lajos, Bene Ferenc és Albert Flórián nevével fémjelzett csapatot.

A spanyolországi négyes döntőben sem vallottunk kudarcot, az elődöntőben Szentmihályi Antal fantasztikusan védett, Bene a 85. percben hosszabbításra mentette a mérkőzést, végül azonban Amancio góljával a hazaiak nyertek 2-1-re.

A bronzmeccsen Dánia következhetett egy újabb hosszabbításos csatában, ahol Bene mellett a ráadásban Novák Dezső két gólt szerzett. A magyar válogatott története egyetlen Eb-döntős győzelmével bronzérmet nyert. Az aranyat a spanyolok szerezték meg, 2-1-re verték a szovjeteket.

1968 – negyeddöntő

Miután a sorozat hivatalosan is megkapta az Európa-bajnokság nevet, a kvalifikáció is kisebb ráncfelvarráson esett át. A 31 csapat csoportkörben döntött a továbbjutásról, a magyarok ezt ki is használták, és Illovszky Rudolf vezetésével úgy lettek elsők, hogy

Hollandiát oda-vissza, az NDK-t és Dániát pedig Budapesten legyőzték,

a dániai 2-2 mellett pedig még a lipcsei 1-0-s vereség is belefért.

A negyeddöntőben aztán ismét a Szovjetunió következett, a távozó Illovszky helyére kinevezett Sós Károly egy győztes meccsel mutatkozott be (Farkas és Göröcs góljaival 2-0-ra nyertünk), de a szovjetek a visszavágón 3–0-val visszavágtak, és ismét ők jutottak be a négyes döntőbe.

Az aranyat azonban az olaszok szerezték meg – először és mindeddig utoljára: a jugoszlávok elleni hosszabbításos 1-1 után két nappal, a megismételt mérkőzésen Riva, valamint Anastasi gólja döntött (2-0).

1972 – 4. hely

Nem kezdte jól a selejtezőket a magyar válogatott, Hoffer József csapata az első három mérkőzés után még ötvenszázalékos mérleggel állt (főleg a bulgáriai 3-0-s zakó mutatott rosszul), de aztán Illovszky Rudolf visszavette az irányítást, és a maradék három mérkőzésen 8-0-s gólkülönbséggel 6 pontot szerzett (Bulgária 2-0, Franciaország 2-0, Norvégia 4-0), így csoportelső lett.

A negyeddöntőben Románia keményen ellenállt.

A itthoni 1-1 után Bukarestben 2-2 lett a vége (Kocsis Lajos büntetőt rontott), jöhetett a harmadik mérkőzés. Belgrádban a 87. percig szintén döntetlenre álltak a felek, végül Szőke István gólja döntött (2-1).

A négyes döntőben aztán Konykov góljával a szovjetek 1-0-ra győztek. Volt ugyan esély az egyenlítésre, de Zámbó Sándor tizenegyesét Rudakov kivédte. A bronzmeccsen Belgium 2-1-re győzött, Raoul Lambert és Paul van Himst góljára Kű Lajos válaszolt büntetőből. 1972. június 17-e óta ez az utolsó magyar gól Európa-bajnokság döntőjében.

Az aranyérmet a nyugatnémetek nyerték, a döntőben 3-0-ra verték Szovjetuniót.

1976 – selejtezőcsoport, 2. hely

Ahhoz képest, hogy négy évvel korábban még Európa 4. legjobb válogatottja volt a magyar, ezúttal a csoportból való továbbjutás sem sikerült. Akkor még hihettük, hogy ez csak egyszeri kisiklás, de ez volt az első olyan selejtezőtorna, ahol

a kapitánycserék megbosszulták magukat.

A sorozatot Moór Ede irányításával kezdte a csapat, a luxemburgi 4-2-es győzelem után azonban egy 2-0-s walesi vereség, majd egy ausztriai 0-0 következett. Egy mérkőzésre Szőcs János ugrott be, vele itthon is kikaptunk Walestől 2-1-re, így mit sem ért Baróti Lajos visszatérése és Ausztria (2-1), illetve Luxemburg (8-1) legyőzése.

Az Eb-t végül Csehszlovákia nyerte 2-2 után büntetőkkel 5-3-ra az NSZK ellen – ki ne hallott már volna Antonin Panenka panenkázásáról? Ez volt az első olyan komoly torna, ahol a megismételt mérkőzések helyett tizenegyesek döntöttek.

1980 – selejtezőcsoport, 2. hely

Ismét nem sikerült. Pedig az a tény, hogy az 1978-as világbajnokságra sikerült kijutni, reménykedéssel töltötte el a szurkolókat is. Azonban Baróti Lajos lemondott, Kovács Ferenccel pedig hiába sikerült veretlenül kijönni a szovjetek elleni meccsekből (2-0, 2-2), a finnországi 2-1-es, majd a görögországi 4-1-es vereség mindent eldöntött.

A csoportból végül Görögország jutott tovább, de az első ízben nyolccsapatosra bővített tornáról nyeretlenül esett ki. A végső győzelmet az NSZK szerezte meg, Horst Hrubesch duplája a belgák ellen (2-1) a nyugatnémetek második Európa-bajnoki aranyát jelentette.

1984 – selejtezőcsoport, 4. hely

Az Eb-történet addigi mélypontját produkálta a válogatott, bár azt legalább elmondhatta, hogy ugyanúgy a csoportja 4. helyén zárt, mint az 1982-ben világbajnok olaszok.

Mészöly Kálmán együttese Luxemburgot kétszer is 6-2-re verte, majd Angliától 2-0-ra, Görögországtól 3-2-re, Dániától pedig 3-1-re kikapott, ezzel ki is szállt a versengésből. A kapitányi poszton Mezey György következett, de Anglia a Népstadionban is nyert 3-0-ra, aztán Dánia 1-0-s legyőzését követően egy görögök elleni 2-2-vel búcsúztunk.

Az Európa-bajnokságot a házigazda franciák nyerték, a döntőben Platini és Bellone góljaival 2-0-ra verték a spanyolokat.

1988 – selejtezőcsoport, 3. hely

Az 1985-ben még a világ legjobb válogatottjának tartott magyar csapat a mexikói égés után visszazuhant a szürkeségbe. A selejtezőt Komora Imrével kezdte a csapat, itthon Hollandiától (0-1), idegenben Görögországtól kapott ki (1-2), ezzel el is szálltak az esélyek.

Verebes Józseffel Ciprust (1-0) és Lengyelországot (5-3) sikerült legyőzni (utóbbi mérkőzésen született Détári Lajos emlékezetes, alapvonal közeléből szerzett szabadrúgásgólja), de Hollandiában újabb zakó következett (0-2), végül az utolsó három selejtezőt már Garami Józseffel kellett megvívni. A vége négy győzelem, négy vereség, nyolc pont és csoportharmadik hely.

Az Eb-t a Marco van Basten vezette Hollandia nyerte, a döntőben 2-0-ra verve a Szovjetuniót.

1992 – selejtezőcsoport, 4. hely

A svédországi Európa-bajnokságon volt utoljára nyolccsapatos döntő. A magyar válogatott nagyon távolt állt attól, hogy kvalifikálja magát a szovjetek és az olaszok mellől. Bár a Mészöly Kálmán vezette csapat egy négymérkőzéses veretlenségi sorozattal kezdett (Norvégia 0-0, Olaszország 1-1, Ciprus 4-2, 2-0), a Szovjetunió elleni hazai 0-1, majd a salernói 3-1-es vereség eloszlatta a hiú reményeket.

A csapat csoportnegyedikként zárt, az Európa-bajnok pedig végül az a Dánia lett, amely Jugoszlávia kizárása miatt az utolsó pillanatban ugrott be.

1996 – selejtezőcsoport, 4. hely

Mészöly Kálmán irányításával ismét a selejtezőcsoport 4. helyén végzett a magyar válogatott: az egyetlen ötfős csoportban szerény teljesítménnyel csak Izlandot sikerült megelőzni, úgy, hogy

Reykjavíkban 2-1-re kikaptunk.

A csapat a törökök és a svájciak ellen is 2-0-ról játszott 2-2-t itthon, de legalább Halmai Gábor találatával legyőztük Svédországot 1-0-ra, és elmondhattuk, hogy egy komoly válogatott ellen nyertünk tétmeccset.

Az Európa-bajnok Németország lett, a döntőben Oliver Bierhoff aranygóljával verte Csehországot 2-1-re.

2000 – selejtezőcsoport, 4. hely

Bicskei Bertalan második kapitánysága nem indult rosszul, de négy győzelem és egy döntetlen után az első tétmérkőzésen becsúszott a vereség, Portugália (1-3, itthon). Sokkal nehezebben viselte a közvélemény, hogy a Románia és a Szlovákia elleni párharcokból egyet sem tudott megnyerni a válogatott. A mélypont a liechtensteini 0-0 volt, a csoport 4. helye hűen tükrözte az erőviszonyokat.

Az Európa-bajnok ezúttal Franciaország lett, David Trezeguet aranygólja az olaszokat szomorította el (2-1).

2004 – selejtezőcsoport, 4. hely

A 2004-es Eb-selejtezőkön rég nem látott lehetőség kínálkozott, Gellei Imre csapata két körrel a vége előtt még esélyes volt a kijutásra. Hat forduló alatt csak Svédország tudott nyerni ellenünk (Budapesten, 2-1-re), és ha Rigában kicsit taktikusabbak vagyunk, akkor a második helyen várhattuk volna a lengyelek elleni utolsó meccset.

Ehhez képest kivont karddal nekirohantunk a lett falnak, Verpakovskisék kíméletlenül lekontráztak bennünket, a 3-1-es vereséggel pedig saját magunkat ejtettük ki, és végül a lengyelektől is kikaptunk itthon 2-1-re.

Az Eb-t óriási meglepetésre Görögország nyerte, a döntőben 1-0-ra verte a házigazda Portugáliát.

2008 – selejtezőcsoport, 5. hely

Az abszolút mélypont: csoportjában csak az 5. helyen zárt a válogatott, még Moldova is megelőzte, a tökutolsó Málta otthonában pedig 2-1-es vereséget szenvedett. Se a Bozsik Péter, Détári Lajos kettős, se Várhidi Péter nem váltotta meg a világot, innen csak felfelé vezethetett az út.

Az Eb-t Spanyolország nyerte, a németek elleni finálét Fernando Torres gólja döntötte el.

2012 – selejtezőcsoport, 3. hely

Erwin Koeman kétéves regnálása után 2010 júliusában Egervári Sándor kapott megbízást, és egy Anglia ellen idegenben 2-1-re elvesztett meccsel mutatkozott be. A második fellépésén pedig már Stockholmban, a svédek ellen kellett volna bizonyítania.

A válogatott azonban 2-0-ra kikapott, és bár utána Moldova (2-1), San Marino (8-0) és Finnország ellen (2-1) összeszedte mind a kilenc pontot, a hollandok elleni oda-vissza vágó (0-4, 3-5) eldöntötte, hogy csoportelsők már nem leszünk.

Sajnos a svédek nem tették meg azt a szívességet, hogy pontokat veszítsenek, így hiába nyertünk itthon 2-1-re ellenük, végül 24 ponttal odaértek a továbbjutást jelentő 2. helyre. Magyarország 19 ponttal a harmadik lett, hosszú idő után végre nem játszott alárendelt szerepet, de ez még kevés volt a továbbjutáshoz.

Az Eb-t végül ismét Spanyolország nyerte, Torres ismét betalált, rajta kívül még hárman voltak eredményesek az olaszok elleni 4-0-s KO alkalmával.