Társoldalunk:

Igazságot Szalai Ádámnak!

2016.06.01. 11:58

Miközben tombol az eufória a magyar válogatott körül az Eb-kvalifikáció miatt, van egy játékos a kezdőnkben, aki nemrég odáig jutott, hogy hazai pályán fütyülték ki a szurkolók. Szalai Ádám játékát, illetve a csapatban elfoglalt szerepét sokan a képernyők előtt ülve ítélik meg, pedig az általa végzett munka igazából csak élőben tűnik fel.

Nem először derült ki, hogy a magyar fociválogatott szurkolói nem nagyon kedvelik Szalai Ádámot. A keretszűkítés napján írt felvezetésünkbe bekerült egy szavazás is, amelyben az Origo olvasói arról voksolhattak, ha a kapitány egy csatárt itthon hagyna az ötből, melyikük legyen az. Szalai a szavazatok 68 százalékát kapta, elsöprő fölénnyel rakták ki olvasóink az Eb-keretből.

Bernd Storck viszont úgy döntött, mind az öt támadónkat elviszi Franciaországba. Szalai tehát utazik, sőt a szurkolók dohogása ellenére biztosak lehetünk benne, hogy ő lesz az első számú centere a válogatottnak. Megpróbáljuk megvédeni a sokat, bár nem feltétlenül minden ok nélkül támadott csatárt: nem azért van ott folyamatosan a válogatottban, mert minden kapitányról kompromittáló fényképei vannak.

Kirobbanthatatlan

Szalai Ádám zsinórban a harmadik szövetségi kapitánynál képtelen kikerülni a válogatottból. Egervári Sándorral összeveszett ugyan, de mivel a hollandok elleni földrengésszerű vereségbe belebukott a kapitány, már nem volt jelentősége sem annak, hogy kihagyta Szalait Hollandia ellen, sem annak, hogy a csatár azóta sokat idézett kirohanásában hordta le a komplett magyar labdarúgást.

Sok ilyet látunk majd: Szalai a kapunak háttal küzd a védőkkelFotó: Marton Szilvia - Origo


Szalai Pintér Attila rövid, ám igen viharos uralkodása után visszatért a csapatba, Dárdai Pálnál újra alapember lett, és két meccset leszámítva Bernd Storck is számított a Mainz–Schalke–Hoffenheim–Hannover útvonalon végigbucskázó csatárra.

Pedig az idei szezonban összesen 16 meccsen játszott, és csak egy gólpasszra futotta tőle, tavaly pedig 27 meccsen ötször talált be. Közben sértődötten reagált, ha viccelődtek rajta, vagy egyszerűen "negatív" kérdést merészeltek feltenni neki, amivel szintén nem lopta be magát a drukkerek szívébe: Mindez abban csúcsosodott ki, hogy Horvátország, majd Elefántcsontpart ellen kifütyülte a Groupama Aréna közönsége, amikor labdához ért, illetve amikor Storck lecserélte. A horvátok elleni mérkőzés után panaszkodott is a fogadtatásra.

A tévéből nem lehet megítélni

A magyar szurkoló gyorsan és gyakran igazságtalanul ítél. Főleg, mert sokan úgy ítélik meg a játékát, hogy csak a tévében látják a magyar válogatott meccseit. Így pedig, különösen a magyar válogatott csatárának esetében, eleve lehetetlen megítélni, mennyit tesz hozzá a csapat játékához.

Dárdai Pál Szalai Ádámról
"Ádámot sokan kritizálták – jogtalanul. Bosszantott az állandó »szalaizás«. Aláírom, nem volt látványos a játéka, de mindent alárendelt a csapatérdeknek. A védekezésünk vele indult, az ő játékintelligenciája szükségeltetett ahhoz, hogy a visszatámadásnak köszönhetően sokszor már a középpályán labdát szerezzünk. Márpedig egy erős csapat ellen rengeteget kell dolgozni a labdaszerzésért! Felhánytorgatták neki, hogy birkózott a védőkkel. Naná, hogy birkózott! Nemegyszer egyedül csatázott két-három »medvével«, de csak kifárasztotta őket annyira, hogy a hajrában már ne tudjanak annyira koncentrálni, mint az elején. A finnek ellen mindkétszer a végén nyertünk, és a görögök ellen is ott volt Nikolics ziccere nem sokkal a lefújás előtt, igaz?
Ha Bukarestben megadják Ádám szabályos gólját, még ma is ő az isten... Feröeren ugyanakkor három pontot ért a gólja, ezt senki ne feledje" – mondja Dárdai a napokban megjelent önéletrajzi könyvében.

Értelemszerűen akkor kerül képernyőre, ha nála van vagy felé megy a labda. Mivel elég ritka, hogy a mieinknél van többet a labda, még ritkábban uralják a játékot, és szinte soha nem szorítják be ellenfelüket, elég hálátlan dolog csatárt játszani a csapatban. Ráadásul Szalai valóban nem egy labdazsonglőr, nem sokszor láttuk tőle, hogy az emberét lerázva, becsapva, kicselezve kapura fordul.

Szalai szadizza a védőjétForrás: AFP/Isza Ferenc


De mielőtt elővesszük ezért, mutassunk rá azokra a magyar csatárokra, akik képesek erre az európai mezőny védői ellen.

Ami csak élőben látszik

Szalai két dolog miatt játszik. Egyrészt, mint Dárdai Páltól tudjuk, taktikailag felkészült, intelligens játékos, akivel könnyen meg lehet értetni, mit vár tőle az edző. Másrészt Szalainak, ha a labdát nem is bűvöli mesteri szinten, van jelenléte a pályán: folyamatosan verekszik a védőkkel, fárasztja őket, szabálytalanságokat harcol ki, és a labdást saját térfelén letámadva segíti a védekezést.

Ez persze egyrészt nem különösebben látványos (nehéz megmagyarázni a szurkolóknak, hogy "a gól másodlagos"), másrészt az általa szerzett előnyöket gyakran más aratja le: a helyére beálló, általában gyors, mozgékony csatár, aki a Szalai által megdolgozott, kifárasztott védők között már könnyebben boldogul.

Szalai a finnek ellenForrás: MTI/Szigetváry Zsolt


Aki Szalai teljesítményét reálisan szeretné megítélni, szenteljen különös figyelmet a csatárnak egy élőben megtekintett mérkőzésen. Amikor jó formában van, egyébként is a legjobb magyar centerek között van, de amikor nem is megy neki annyira a góllövés, akkor is tud hasznosan játszani.

Jó példa erre az oslói pótselejtező. Az után a meccs után sokat bírálták, pedig kifejezetten hasznos volt, többször megtartotta a labdákat elöl, és folyamatosan nyomás alatt tartotta a védőket. A "csatárt a góljai minősítik" mondás azért közhely, mert igaz, mivel azonban Bernd Storcknak nincs olyan centere, aki megbízhatóan szállítaná a gólokat, mint minden mást, a csatárposztot is a csapatjátéknak rendelte alá.

De akkor ki fog gólt lőni?

A kérdésre maga Storck adja meg a választ. Már az első meccsein is próbálkozott vele, de az utóbbi időben már állandó taktikai fegyverként használja a tükörszélsők (inverted winger) alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a bal oldalon jobblábas (legutóbb Gyurcsó Ádám), a jobb oldalon ballábas (Dzsudzsák Balázs) játszik, azaz a két szélső elsődleges feladata nem a beadás, hanem a kapu felé törve a lövőhelyzetbe kerülés.

Az elgondolás nagy előnye, hogy ha nem működik, egyetlen cserével hagyományos rendszerre állítható át a teljes támadójáték: mindkét szélső visszamegy az eredeti helyére, Szalai helyére pedig jönnek az érkező típusú gólvadászok, akiket beadásokkal lehet megtalálni.

Szalai Ádám Feröeren betaláltForrás: MTI/Illyés Tibor


Nem állítjuk, hogy Szalai ne lenne alkalmas akár erre a szerepre is, de erre Storcknak megvannak az emberei. Őt más tartja a csapatban, és ha végignézünk a többi csatáron, megállapíthatjuk, hogy a Szalainak szánt feladatra tényleg ő a legalkalmasabb.

Nikolics maga ismerte be, hogy a kapunak háttal állva nem tud olyan hasznos lenni, Böde az alkatával aligha bírná végig a hatékony brusztolást, Priskin pedig inkább főszereplőtípus: a góllövés élteti, a mezőnyben hajlamos el-eltűnni. Más stílusban, de Németh Krisztián is alkalmas lehet a védők terrorizálására, de neki más szerepet szán a kapitány.