Akik miatt szabadságot vesznek ki Jamaicában - Budapesten versenyeznek a sprintkirálynők

A férfi 100 méteres síkfutás mellett a női 200 méter ígéri a legtöbb izgalmat a szombati Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon, mivel a szám kétszeres világbajnoka, a jamaicai Veronica Campbell-Brown a négyszázon szintén kétszer a világ legjobbjának bizonyult amerikai Sanya Richards-Ross-szal méri össze erejét. Az [origo] exkluzív beszélgetés keretében kérdezte a két klasszist.

Veronica Campbell-Brown nem tudott dönteni Bolt és Powell között

Veronica Campbell-Brown annyi érmet nyert a vébéken és olimpiákon, hogy azt feltételezhetnénk, már nem mindig veti bele magát ugyanazzal a lendülettel az atlétikába, de gyorsan jelzi, szó sincs arról, hogy elkényelmesedett volna.

"100 méteren még nem nyertem olimpiát, és a kétszázas vb-arany is hiányzik a kollekciómból, úgyhogy van még, ami motivál. Az is a szemem előtt lebeg, hogy én legyek az első, aki egymás után háromszor nyeri meg a 200 métert az olimpián, de nem csak eredményekben gondolkodom, az a célom, hogy kihozzam magamból a maximumot. Amikor majd visszavonulok, úgy akarok visszatekinteni a pályafutásomra, hogy ne legyen hiányérzetem, azt érezzem, megtettem mindent, kihasználtam a tehetségem" - mondta az [origo]-nak a 29 éves sprinter.

Jamaica régóta ontja a jobbnál jobb futókat, de Campbell-Brown szerint nem kell súlyos titkok után nyomozni, az olyan sztárok, mint Merlene Ottey remek példaképként szolgáltak a fiatalok számára, és Jamaicában amúgy is az atlétika számít a krikett mellett a legnépszerűbb sportnak, érthető, hogy sokan választják. Hogy az atlétika a mindennapok részévé vált a jamaicai emberek számára, azt jelzi, hogy Campbell-Brown szerint a vébé alatt sokan szabadságot vesznek majd ki, hogy nézni tudják a dél-koreai Teguban rendezendő eseményt.

Pekingben 100 méteren három jamaicai állhatott a dobogóra a nőknél, de a férfi szakág is bivalyerős, Usain Bolt és Asafa Powell is tagja lehetne a minden idők legjobb sprintereit tömörítő társaságnak. Amikor megkérdeztük Campbell-Brownt, melyikük a jobb, előbb ravaszul visszakérdezett, hogy mi hogyan vélekedünk a kérdésben, majd diplomatikusan annyit jegyzett meg, mindketten remek atléták, óriási versenyeket vívnak egymás ellen, de nem akar jósolni, mi lesz a vébén.

A futónő férjet is az atlétika világából választott, párja, Omar Brown a Gyulai-emlékversenyen is rajthoz áll majd, úgyhogy otthon is állandó témát jelent a sport, néha már soknak is érzi. "Van azért normális, sporton kívüli életünk is, szeretünk eljárni moziba, vásárolni, bowlingozni, de nem tagadom, szinte folyamatosan az atlétika körül forognak a gondolataim."

12 éves koráig Sanya Richards-Ross is Jamaicában élt, majd szüleivel az Egyesült Államokba költözött, és legnagyobb sikereit - két olimpiai bajnoki cím a 4x400-as váltóval, valamint két vb-arany 400 méteren - már amerikai színekben érte el.

"Szokták kérdezni, hogy jamaicainak vagy amerikainak érzem magam, de én mindkettőt az otthonomnak tekintem. Szeretem Jamaicát, büszke vagyok, mikor látom Boltot és a többi remek atlétát versenyezni, de már egy ideje Amerikában élek, és nem tudok, de nem is akarok egyik javára sem dönteni" - nyilatkozta az [origo]-nak Richards-Ross, aki összesen 41 alkalommal futotta 50 másodpercen belül a 400 métert, ami rekordnak számít.

Sanya Richards-Rossnak a budapesti lesz az utolsó előtti versenye a vb előtt

A 26 éves atlétának a budapesti az utolsó előtti versenye a vb előtt, de mivel a női 400 méter nem szerepel a programban, így 200 méteren indul, amelyen nagy csatára számít majd Campbell-Brownnal. "Régebben sokat futottam kétszázat, ez most inkább csak amolyan gyakorlás, megpróbálok egy jó időt futni, és aztán ugyanezt átmenteni majd a vébére. Azért nem kell rettegnie a kétszázas mezőnynek, továbbra is az a célom, hogy négyszázon legyek a legjobb"- mondja egy nagy mosoly kíséretében.

Mivel az olimpiákon eddig csak váltóban jött össze az arany, felvetjük, mit adna azért, hogy Londonban meghallgathassa az amerikai himnuszt a 400 méter döntője után, mire azt mondja, ha az kell hozzá, akkor inkább ne nyerjen a vébén. Richards-Ross nemcsak futásban, éneklésben is erős, azt mondja, ez abból adódik, hogy szeret a középpontban lenni, és ha nem az atlétika mellett kötött volna ki, akkor valószínűleg zenészként, táncosként vagy színészként próbált volna szerencsét.

Richards 2010 februárja óta viseli vezetéknevében a Ross szót is, ekkor ment feleségül Aaron Rosshoz, az NFL-ben szereplő New York Giants játékosához. Bár cornerbackként (a védekező egység egyik szélső tagja, akinek az elkapókat kell felügyelnie) Rossnak is a gyorsaság az egyik fő fegyvere, Sanya azt mondja, férje maximum száz méterig bírna a versenyfutást, utána nem lenne kérdés, ki nyerne. "Egy edzésen egyszer versenyeztünk négyszázon egymás ellen, de inkább nem mondom el, milyen időt futott, ciki lenne neki"- mesélte az amerikai klasszis, aki szombaton 19.30-kor áll rajthoz a Puskás-stadionban a Gyulai-emlékversenyen.