Üres kézzel távozott a Las Vegas-maraton megnyerése után Erdélyi Zsófia

A fáradtsággal és a hideggel dacolva teljesítette az utolsó tíz kilométert a Las Vegas-maratonon Erdélyi Zsófia. A győztesnek járó ezer dollárt nem kaphatta meg, mert nem profi, de egyelőre még egy oklevele sincs, mert annyira fáradtan ért célba, hogy nem várta meg a díjátadást.

"Négy és fél éve jöttem Amerikába, francia nyelvet és irodalmat tanulok" - mondta az [origo]-nak a Los Angelesben élő Erdélyi Zsófia, gyorsan megjegyezve, hogy hat éves kora óta fut, igazából tehát a futás miatt ment ki, franciául pedig már itthon, a gimnáziumban is tanult.

A 23 éves atléta szerint a Las Vegas-maraton elég nagy versenynek számít, de a győzelme hírét nem kapták fel kint, mint Magyarországon: "Itt csak a sulim írt róla, hogy megnyertem. Ebben az is benne lehetett, hogy a verseny után menekültem vissza a hotelszobámba, mert elég rossz állapotban voltam."

A versenyt éjszaka rendezték, mikor eldördült a startpisztoly, csak nyolc Celsius-fok volt, és a levegő fokozatosan hűlt tovább.

"Úgy indultam neki, hogy olimpiai szintet akarok futni. Meg is volt minden, tartottam a tempót 29 kilométerig, de aztán elkezdett szúrni az oldalam. Ekkor mondtam valamit, amit nem hiszem, hogy az újságban le kellene írni, de nekem erőt adott. Három kilométeren át legalábbis jól ment, aztán viszont csak kínlódtam. Azt szokták mondani, hogy harminc kilométernél van egy fal, és ez igaz is: egyre rosszabb lett minden, feladta a testem, a maradék tíz kilométer tiszta szenvedés volt. Ebben a körülmények is szerepet játszhattak" - magyarázta.

A zord körülmények ellenére Erdélyi első magyarként megnyerte élete első maratonját, 44 ezer induló közül. A győztesnek ugyan ezer dollár járt, ám ez csak a profikat illeti meg, a magyar lány viszont egyetemista, ezért nem kaphatta meg. A díjátadással a szervezők megvárták az utolsó célbaérőt is, Erdélyi viszont rettenetesen kikészült, fázott, ezért egy percet sem várt, visszament a szállására, így még egy kupát, vagy oklevelet sem kapott.

"Nem bánom, mert nem ezért indultam. Egyelőre a futás és a suli egyformán fontos, a suliból viszont már csak fél év van hátra, utána folytathatom profiként."

Mivel Erdélyi nem profi, az utazását is maga fizette, a szállást viszont az iskolája állta. Teljesítményét a Magyar Atlétikai Szövetségnél is figyelik, az edzéstervét az UTE szakembere, Csoma Ferenc állítja össze, majd egyeztetik a kinti edzőjével, Tom Walsh-sal.

A korábban elsősorban terep- és mezeifutó versenyeken szereplő Erdélyi októberben a Long Beach-i félmaratonon lett első, a következő terve viszont ismét megpróbálni megfutni az olimpiai szintet maratonon, már februárban vagy márciusban.

Néha, a versenyek előtt kedvenc írója, Paulo Coelho soraira gondol: "Ha valamit nagyon szeretnél elérni, az egész világ segíteni fog. Ezt angolul olvastam, úgyhogy nem biztos, hogy szó szerint így van, de ez a lényege. Most pedig a maraton előtt fél éjszakával néztem maratonos filmeket a Youtube-on, az egyikben a Boston Maratont futották, és a végére már csak ketten maradtak, akik közt eldőlt a verseny - ez most nagyon a fejemben volt az utolsó kilométereken."