Sebestyén Júlia: A pontozók mindig megtalálják a kiskapukat

"Magyar bíró nem lesz, a pontozás kiszámíthatatlan, így helyezésekben nem érdemes gondolkodni" - mondja az utolsó előtti versenyére, egyben negyedik olimpiájára készülő Sebestyén Júlia, aki a magyar csapat zászlóvivője lesz a vancouveri játékok pénteki megnyitóján. Az Európa-bajnok műkorcsolyázó szerint diplomáciai háttértámogatás nélkül nagyon nehéz odaérni a dobogóra, ő azonban a pályafutása végén már felszabadultan futhat ki a jégre.

- A bő két héttel ezelőtti tallinni Eb-n elért hatodik helyét hogyan értékeli?
- Úgy gondolom, hogy a teljesítményemmel elégedett lehetek, hiszen szép rövid programot futottam, és a kűröm is jól sikerült. Az már nem rajtam múlt, hogy így is csak hatodik lettem, miközben olyanok is dobogóra kerülhettek, akik rontottak. A pontozók a hibátlan rövid programom után is csak a hatodik helyre soroltak, s mivel az új lebonyolítás szerint másnap a kűrben már nem hat-, hanem ötfős csoportok voltak, én nem lehettem ott az utolsóban, ahol a pontozók mindig könnyebb szívvel adnak magasabb pontszámokat. Szóval, ha az első napon megkapom azt, amit megérdemeltem volna, akkor máshogy is alakulhatott volna a végeredmény. Megjegyzem, a zsűriben nem volt magyar pontozó, ez sem jött jól nekem.

- A pontozással való elégedetlenség örök probléma a sportágban.
- Háttér-támogatottság nélkül komoly versenyen nagyon nehéz odaérni a dobogóra, és nem lehet nem észrevenni, hogy egyes versenyzőknek roppant erős a diplomáciai hátterük. A műkorcsolya szubjektív műfaj, és a bírók, ha akarják, mindig megtalálják a kiskapukat. De ezzel együtt kell élni, én sem panaszkodom, inkább csak a tényeket mondtam.

- Az Eb előtt vagy alatt eszébe jutott, hogy ez az utolsó Európa-bajnoksága?
- Nem igazán foglalkoztam vele. Mindig az előttem álló feladatra koncentrálok, ez teljesen leköti a figyelmemet. Mint ahogy most is már csak az olimpia lebeg a szemem előtt, pontosabban február 23-a és 25-e, vagyis azok a napok, amikor versenyzem.

- Ez lesz az utolsó megméretése, vagy még láthatjuk a torinói világbajnokságon is?
- Úgy döntöttem, hogy még elindulok a vb-n is. Csak három héttel lesz az olimpia után, ez még belefér a versenyzői pályafutásomba. Ám a vb után még nem akasztom szögre a korcsolyámat, továbbra is edzésben maradok. Nem lehet leállni az egyik pillanatról a másikra, s különben is, gálákon még szeretnék fellépni.

- Már az 1998-as naganói olimpián is ott volt, a 15. helyen végzett. Milyen emlékek ugranak be?
- Két magyar versenyző indulhatott, és Czakó Krisztina biztos utazó volt. A másik helyre válogatót írtak ki, ami három versenyből állt, és mind a hármat megnyertem Póth Diána és Maros Barbara ellenében. Bözsi, azaz Czakó Krisztina már kint Naganóban, az egyik edzésen bokasérülést szenvedett, kénytelen volt visszalépni, így én lettem az egyedüli magyar induló. Azzal, hogy sikerült kijutnom az olimpiára, nagyon mély gödörből jöttem vissza. Már 1995-ben ott voltam az Eb-n, de a következő évben kétszer is eltört a lábam. Az 1996-os és az 1997-es is szezont ki kellett hagynom, ami iszonyatosan hosszú idő volt. Mégis talpra álltam, és úgy mentem ki az olimpiára, hogy előtte még vb-n sem indultam. Naganóban aztán teljesen magával ragadott a játékok forgataga, és egyik ámulatból a másikba estem, amikor találkoztam Michelle Kwannal, Ilja Kulikkal vagy Elvis Stojkóval, az akkori legnagyobb sztárokkal. Kwannal nagyon szerettem volna egy közös fotót, és rettenetesen örültem, amikor ez összejött.

- Négy év múlva aztán Salt Lake Cityben már az utolsó csoportban, a legjobbak között együtt korcsolyázhatott Kwannal, és végül nyolcadikként zárt.
- Amikor a rövid programban megláttam az eredményt, hogy a hatodik helyen állok, majdnem elsírtam magam örömömben. Ehhez hozzátartozik, hogy pár nappal korábban a nézőtérről, a tribün tetejéről néztem a fiúk kűrjét, és amikor az utolsó csoport hat versenyzője bekorcsolyázott a melegítésre, valóságos hangrobbanás tört ki, vakuk százai villogtak, és elképesztő hangulat uralkodott a teljesen megtelt csarnokban.  Pár nap múlva mindezt úgy élhettem át újra, hogy én is ott voltam a jégen. Elmondhatatlan érzés, miként az is, hogy a záróünnepségen, mint a csapat legeredményesebbje, én vihettem a magyar zászlót. Mondanom sem kell, ez minden tekintetben felejthetetlen olimpia számomra.

- Újabb nagy ugrás: 2006-ban, Torinóban csak 18. lett, pedig két évvel korábban megnyerte a budapesti Eb-t.
- A 2006-ban sajnos hullámvölgybe kerültem, és a formaidőzítésem sem sikerült. Emellett talán túlságosan is az járt a fejemben, hogy jól kell szerepelnem. Ebből a görcsös akarásból csak olyan eredmény sült ki, amilyen. De egy olimpiára már kijutni is nagy dolog, így azt mondom, hogy a torinói részvétel is élmény volt.

- Negyedik nekifutásra már jöhet egy felszabadult örömkorcsolyázás? Vagy most is van tétje a versenynek, mert nem mindegy, hogy milyen lesz a búcsú?
- Megpróbálok ugyanolyan mentalitással versenyezni, mint idáig a szezonban. Úgy voltam vele, hogy bármit érek el, az már csak ráadás. Magyarországon a nők között egyedül én nyertem Európa-bajnokságot és Grand Prix-versenyt, még csak nekem sikerült bejutnom GP-döntőbe, és a Skate Americán is elsőként álltam dobogón. Nem is régen, tavaly novemberben lettem bronzérmes Lake Placidben, ahol sorban jöttek oda hozzám a televíziós társaságok, és gratuláltak ahhoz is, hogy kijutottam a negyedik olimpiámra. Ott tudtam meg, hogy a műkorcsolyázónők közül ez eddig csak a legendás Sonja Henie-nek jött össze. Szóval, most már tényleg felszabadultan megyek ki a jégre, és ennek is köszönhető, hogy versenyről versenyre egyre jobb programokat mutattam be.

- Vancouverben mi a célkitűzése?
- Magyar bíró nem lesz, a pontozás kiszámíthatatlan, így helyezésekben nem érdemes gondolkodni. Teljesítményekben viszont lehet, és most is azt mondom, amit szoktam: két szép programot szeretnék futni, és ha ez sikerül, akkor elégedett leszek. De az már biztos, hogy ez az olimpia is felejthetetlen lesz számomra, mert most a megnyitóünnepségen vihetem a magyar zászlót, ami még nagyobb dolog, és megnyitón még nem is voltam.

- Mit tippel, a műkorcsolyázásban kik lesznek az aranyérmesek?
- Nehéz kérdés, mert ha megnézzük az utóbbi olimpiákat, a lányoknál mindig olyasvalaki nyert, akire senki sem számított, és ez most is előfordulhat. De mégis úgy gondolom, hogy a győztes az esélyesek, azaz a koreai Ju Na Kim, a japán Mao Aszada és Miki Ando, esetleg a kanadai Joannie Rochette közül kerül ki. A fiúknál a nagy visszatérő címvédő, az orosz Jevgenyij Pljuscsenko lett kikiáltva favoritnak, de szerintem nyerhet a svájci Stephane Lambiel, a francia Brian Joubert, a japán Takahasi Dajszuke, az amerikai Evan Lysacek és a kanadai Patrick Chan is. Nagy verseny lesz, az biztos.