Túlélőversennyé vált a legmelegebb téli olimpia

A hivatalos megnyitó előtti haláleset, a számtalan bukás, a szervezési nehézségek és a városban zajló olimpiaellenes tüntetések árnyékot vetnek a vancouveri játékokra. Minden idők legmelegebb téli olimpiáján eddig még alig-alig esett a hó, néha nem az a kérdés, ki a legjobb, hanem, hogy ki tud a legjobban alkalmazkodni a körülményekhez.

Anja Pärson bukása

Sok sztárt megtréfáltak a speciális időjárási körülmények Vancouverben. A kanadai városban szinte tavasz van, de a hegyekben sem kell zord időjárásra készülni. A Cypress Mountain területén például olyan hóhiány van, hogy a szervezőknek speciális talajt kellett készíteniük a snowboard- és a síakrobatika-versenyek helyszínén, hogy a messziről odaszállított hóréteg ne olvadjon el.

Az alpesisí-, illetve a sífutóviadalokon sem jobb a helyzet, a vizes hó komoly problémát jelent, a végső sikert gyakran az határozta meg, ki hogy találta el a lécek megfelelő vaxolását. A sílövészetben még ennél is durvább helyzet állt elő, a férfiak 10 km-es sprintversenyének rajtját követően napsütéses, gyengén szemerkélő esőben vágtak neki a viadalnak a versenyzők, ám mire a nagyágyúk elindultak volna, hatalmas hózápor kerekedett, ezért a sztárok rengeteget hibáztak a lőállásban. A győztes nagy meglepetésre a francia Vincent Jay lett, aki 20 km-en már csupán a 60. helyen végzett, míg a bronzot nyerő horvát Jakov Fak az 51. helyen zárt.

Esélyegyenlőség kizárva

Noha a lesiklásban eleve a jobb versenyzők indulnak a mezőny első felében, a pálya pedig idővel óhatatlanul romlik, Vancouverben a fériak versenyében az erős napsütés annyira tönkerette a pálya alsó felét, hogy még a sokáig részidőn belül maradó versenyzők is teljesen esélytelenek voltak a jó helyezés elérésére.

A női lesiklás a csodaszép Lindsay Vonn győzelme mellett a bukásokról maradt emlékezetes, a nehéz vonalvezetésű, ugratókkal tarkított pályán heten estek ki, közülük a romániai Miklos Editet mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani, a svéd Anja Pärson pedig 58 méteres repülés után csapódott a pályára.

"Úgy gondolom, hogy a pálya teljesíthető volt, bár tény, hogy nehéz is" - nyilatkozta a kétszeres világbajnok Atle Skaardal, a nők versenyigazgatója, és a szervezők a verseny után könnyítettek is a pályán. Más kérdés, hogy a kiesett sportolók nem a gyengébb képességű versenyzők közül kerültek ki, a megtett szakaszok részideje mind azt mutatta, egy másodperc körüli hátrányban voltak az éllovashoz képest, azaz bukásuk részben annak is tulajdonítható, hogy a siker érdekében kockáztattak, a gyors pálya pedig erre alkalmat is adott. Négy éve a torinói olimpia lesiklószámában négyen estek ki, tehát nem sokkal kevesebben, mint Vancouverben.

Hatalmas eséseket lehetett látni a hódeszkások félcsőversenyében is, igaz, annak inkább emberi, semmint technikai okai voltak. A férfiak mezőnyéből olyan elképesztő fölénnyel emelkedik ki az amerikai Shaun White, hogy a riválisoknak csak akkor maradhat esélye, ha megpróbálják utánozni a kunsztjait, ez pedig a legtöbb esetben csúnya eséssel zárul. Az Állat becenévre hallgató snowboardosnak akadt olyan követője a közelmúltban, aki egy sikertelen kísérletet követően kómába esett. White klasszisára két adat: vancouveri programjában két szabadalmát is bemutatta, s a viadal három legnagyobb pontszáma az ő nevéhez fűződött.

Majdic perelne

Furcsa balesetet szenvedett Petra Majdic szerdán. A szlovén biatlonista a női sprint bemelegítése során egy kanyarban kisodródott, és egy több méter mély árokba zuhant. A szervezők megengedték neki, hogy a selejtezőben ne a számára kisorsolt harmadik helyről, hanem utolsóként induljon, s végül - a láthatóan igen komoly fájdalmak ellenére - a fináléba verekedte magát, majd ott nem kevésbé hősiesen küzdve harmadikként ért célba. A későbbi orvosi vizsgálatok aztán kiderítették, hogy négy bordája eltört, és a mellhártyája is beszakadt, így a továbbiakban már nem versenyezhet Vancouverben.

Primoz Ulaga, a Szlovén Síszövetség elnöke úgy nyilatkozott, hivatalosan tiltakozást nyújtottak be ugyan, amiért a szervezők az ominózus kanyart nem biztosították, de azon is gondolkodnak, bírósági eljárást indítanak a NOB ellen.

"Egy dolgot komolyan figyelembe kell venni. Petra emberfelettit teljesített, büszkék vagyunk rá, de az, hogy Szlovéniában nagy visszhangot kapott teljesítménye, külföldön ez mit sem ér. A szponzorokat csak az olimpiai bajnokok érdeklik, a bronzérmesek nem" - nyilatkozta.

Vancouver 2010: Balsors Játékok

A játékok ostorozásában a brit sajtó jár az élen, elemzők szerint azért, mert a téli olimpián tapasztalt hibák miatt komoly az aggodalom a két év múlva esedékes londoni játékokat illetően is. Azt persze tudják az angol szervezők, hogy szánkópálya-baleset nem lesz a nyári játékokon, de a közlekedési káosz, a tüntetések és a technikai problémák megnehezíthetik a dolgukat.

A Times egyszerűen Balsors Játékoknak (Calamity Games) titulálta az olimpiát, de nemcsak a grúz szánkóversenyző, Nodar Kumaritasvili halála miatt állítja pellengérre a rendezést, elsősorban szerencsétlen és megbocsáthatatlan bűnöket sorol fel tételesen.

Ide sorolta a megnyitóünnepséget, ahol a négy kandeláber közül egy nem nyílt ki, így Wayne Gretzky csak a kezében tarthatta a fáklyát, a láng meggyújtásához semmi köze nem lett.

Szóvá tette a férfi sílövők 12,5 km-es üldözéses versenyén történt bakit, amikor is a versenybírók 30 másodperccel korábban rajtoltatták a francia Jean-Philippe Le Guellecet, aki így sokáig bronzérmes pozícióban haladt, majd a végén levonták a fél percet tőle, edzője pedig joggal dühöngött, miért nem állították meg a versenyt a kapitális hiba miatt.

De megemlítette a gyorskorcsolya-versenyeket is, ahol a jégfelújító gépek hibája miatt körülbelül másfél óráig állt a férfiak 500 méteres versenye.

John Furlong, a vancouveri játékok főszervezője azonban hangsúlyozta, nem ért egyet a bírálókkal, ha ugyanis valami hiba jelentkezik, azt gyorsan kijavítják, és ami a legfontosabb: a versenyzők, a szurkolók és a házigazda kanadaiak nagyon jól érzik magukat, szinte euforikus hangulatban vannak. Craig Reedie brit NOB-tag úgy véli: a brit média túl messzire ment, amikor támadta a vancouveri játékokat, és kicsit túlreagálta a történteket.

Mark Adams, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kommunikációs igazgatója szerint a NOB tökéletesen elégedett a szervezéssel. "Ha ismét döntenünk kellene a helyszínt illetően, ismét Vancouverre szavaznánk" - mondta.

Hét ok a vészjelzésre

A Times hét pontban foglalta össze azokat a gondokat, amelyek az első hét tapasztalatai alapján szorongatják a téli olimpiai szervezőit.

• Nodar Kumaritasvili halála
• Az olimpiai láng meggyűjtásának technikai problémája
• Tüntetések az olimpia ellen Vancouver-szerte
• Hóhiány a Cypress Mountain területén, ami nemcsak a snowboard és a síakrobatika lebonyolítását veszélyeztette, de a szervezőknek már 28 ezer jegy árát kellett visszatérítenie a nézőknek, akiknek nem jutott hely a pálya körül.
• Közlekedés: a halasztások és a kezdeti problémák miatt 100 új buszt kellett forgalomba állítani.
• A túl enyhe időjárás.
• Hibák a versenyek során.

Egy százalék veszteség belefér

A kritikák egyik sarkalatos pontjaként azt vetik a szervezők szemére, hogy a pályákat nem tesztelték eleget, illetve nem adtak elég edzési lehetőségeket a sportolóknak. Arról már Kumaritasvili édesapja is beszámolt, hogy fia félt a végül végzetét okozó kanyartól, de állítólag egy novemberi tesztelés során bukott venezuelai szánkós is hivatalos levélben jelezte a nemzetközi szövetség illetékeseinek, túl veszélyes a pálya.

A hivatalos statisztikák azonban azt mutatják, a Whistler-pályát az olimpiát megelőzően alaposan tesztelték. A szánkósok, bobosok és szkeletonosok összesen 30 477 lecsúszást végeztek, ezek közül 340 végződött balesettel. Az egyszázalékos arány pedig nem rossz egy ennyire balesetveszélyes sportág esetében, állítják.

A statisztikát persze rontja, hogy az olimpia során a tragikus haláleset mellett számtalan baleset is történt, csak a szerda esti edzésen 11 bobos vesztette el uralmát járműve felett, beleértve a svájci Beat Heftit, a világ egyik legjobb, háromszoros olimpiai bronzérmes, világbajnok sportolóját.

Szintén nem a hibátlan tervezésről tanúskodnak a sebtében megmagasított falak és a módosított rajthelyek.  "Egy évvel korábban kellett volna odafigyelni a biztonságra, nem megvárni, amíg valaki meghal. Most már túl késő" - mondta a szánkó egyéniben bronzot nyerő német Natalie Geisenberger (képünkön).

A negatívumokkal ellentétben a kanadai bobos, Lyndon Rush kifejezetten dühös, amiért leszólják a pályát. "Dehogy ez a legveszélyesebb! Lake Placid és Altenberg sokkal rosszabb, mert nehezebb. Ez csak gyors" - állítja

A tragédia árnyékában elfelejtődött az is, hogy a torinói pálya hasonlóan veszélyes volt. Egy évvel a játékok előtt, 2005 februárjában az első tesztversenyen 14 sportoló bukott, 9-et kórházba is kellett szállítani. Akkor az olasz szánkócsapat technikai igazgatója, Marco Andreata azt mondta, ezek a balesetek csupán másodvonalbeli szánkózók hibái miatt történtek - megbántva ezzel alaposan a brazil, a Virgin-szigeteki, a román és a lett sportembereket. A torinói szervezők azonban megijedtek, javítottak a pályán, így a játékokon nem történt tragédia.

Szánkószövetség: Mint a Forma-1 negyven éve?

A Times a szánkósport baleseteit párhuzamba állította a Forma-1-es autósport baleseteivel, s megszólaltatta Max Mosley-t, a FIA korábbi elnökét, és az egykori világbajnok Sir Jackie Stewartot. A lap arra a kérdésre kereste a választ, ha az autósportban drasztikus döntésekkel és a biztonság magas szintre emelésével ki lehetett küszöbölni a halálos baleseteket, akkor mi lehet a megoldás a szánkózás esetében.

"A Nemzetközi Szánkószövetség ott tart, ahol a Forma-1 úgy negyven évvel ezelőtt. Az egész beállítás rossz. Ahelyett, hogy megkeresnék a bűnöst, versenyzői hibára akarják fogni az egészet, noha annak az esélye, hogy egy versenyző hibája halálos balesethez vezessen, igen csekély" - véli Max Mosley.

Hozzá hasonlóan nyilatkozott a háromszoros világbajnok Sir Jackie Stewart is, aki szerint a szánkósport szerencséje, hogy eddig nem veszített el még több sportolót.

A skót fáradhatatlan harcosként küzdött a motorsport biztonságának tökéletesítéséért, és nagyon meglepte, hogy a pálya tervezői szinte nem is mérlegelték az ilyen tragédia lehetőségét. "Számomra világos, hogy aki tervezte a pályát, az nem kalkulálta bele a sporteszköz 90 km/órás száguldását, azt, hogy a szán vagy a sportoló kirepülhet a pályáról.

Stewart szerint, ha a pálya azon kanyarjában, ahol Nodar Kumaritasvili bukott, nem oszlopok vannak, hanem valamilyen kerítés, akkor a grúz versenyző ugyan súlyos sérülést szenved, de jó esélye maradt volna a túlélésre.