Gyurta: Örülök, hogy megjártam a poklot

Az athéni ezüstérem még túl korán jött neki, tizenöt évesen nem tudta feldolgozni a sikert, azt mondja, nem is gödörből, hanem szakadékból kellett kimásznia a 2004-es olimpia után. A péntek este óta világbajnok Gyurta Dánielnek az öccse a példaképe, a nagy álma pedig az olimpiai arany. Szereti, ha egy sportolónak vannak érzelmei, és senkit sem hajlandó doppingolással gyanúsítani. 

- César Cielo Filho, az 50 és 100 gyorson világbajnok brazil fiú Róma kedvence lett, mert mindkét szám eredményhirdetésénél elsírta magát a dobogó tetején. Ön hogyan viselte, hogy kétszáz mellen a világ legjobbja lett?
- A dobogón még úgy-ahogy tartottam magam a Himnusz közben, de a doppingellenőrző-szobában, amikor felhívott az édesanyám, már együtt sírtunk. Erre a hétre szabadásgot vettek ki a szüleim, úgy volt, hogy ki is jönnek Rómába, ha bejutok a döntőbe, de az anyu azt mondta, nem bírná idegekkel, inkább otthon maradnak. Nekem a család a mindenem, amikor az édesanyám hangját meghallottam a vonal túlsó végén, s azt is hallottam, hogy zokog, nekem is elkezdtek hullani a könnyeim. Nem szégyelltem, mert eszembe jutottak Székely Éva szavai: sírni csak a győztesnek szabad.

- Kik a kedvencei ezen a vb-n?
- Cielo és Phelps, szeretem azokat a sportembereket, akiknek vannak érzelmei. A brazilok nagyon tudnak örülni, és ugyanolyan intenzíven szomorkodni is, amit pedig Phelps itt Rómában művelt, az emberfeletti. Helyesebben nagyon is emberi. Simán, mondhatni megalázóan kikapott Biedermanntól kétszáz gyorson, aztán az ósdi biciklisgatyában kivágott egy világcsúcsot kétszáz pillangón, majd százon megtanította kesztyűbe dudálni a kicsit elbizakodott Cavicot egy újabb világcsúccsal, amellyel helyére tette a pekingi döntőt, a sokak által vitatott célba érkezést is. Ahogy tombolt a kötélre mászva, az félelmetes volt. Huszonegyszeres világbajnok, amellett, hogy tizennégyszeres olimpiai bajnok is, és még mindig mennyire szeret úszni!

- És ön?
- Nekem az úszás az életem. Mindent ennek rendelek alá, van egy nagy álmom, hogy egyszer majd ott állok az olimpiai dobogó tetején. Úgy érzem, pénteken tettem egy nagy lépést ennek megvalósulása felé.

- Pedig volt egy olyan időszak az életében, amikor mintha lett volna fontosabb is az úszásnál.
- Volt, az athéni olimpia után. Teljesen egyértelmű, hogy a sikert nehezebb feldolgozni, mint a kudarcot - legalábbis nálam ez bizonyosodott be -, ami Athén után történt velem, az törvényszerű volt. Az az olimpiai ezüstérem túl korán jött - ez persze nem jelenti azt, hogy bármi pénzért is hajlandó lennék kidobni az ablakon. Ha ma kérdez, akkor azt kell mondanom, nagyon örülök annak, hogy megjártam a poklokat is, azok a negatív élmények nagyon megerősítettek, azokból lehet tanulni a legtöbbet. És az, hogy én abból a gödörből, vagy nem is gödörből, hanem szakadékból ki tudtam mászni, az hat embernek köszönhető. A szüleimnek, Gege - azaz Gergely - öcsémnek, no meg az edzőimnek: Széles Sándornak, Kovácshegyi Ferencnek és Virth Balázsnak. Feri bá például saját pénzén eljött velem az egyik külföldi edzőtáborba, nem tudom, van-e még ilyen edző a világon, aki ezt megtenné.

- Nem először beszélgetünk, tudom, hogy a család kitüntetett helyet foglal el az életében.
- Amit a szüleim megtettek az én karrierem érdekében, az leírhatatlan, Amikor egyértelművé vált, hogy mindent az úszásra teszek fel, és ennek már jó tíz éve, anyu minden reggel négy órakor kelt fel, hogy elkészítse a reggelimet, az apu pedig öt órakor indította a kocsi motorját. Egyiküktől sem tudtam még olyasmit kérni, amit ne tettek volna meg szó nélkül. Az öcsém, Gege pedig a példaképem. Tudom, furcsám hangzik, és persze az is igaz, hogy neki meg én vagyok az etalon. Nem hiszem, hogy van még két ilyen jó testvér a világon, egymást segítve megyünk előre az úton. A közelmúltban éppen Debrecenben edzőtáboroztam, amikor a medence partján kaptam a telefont, hogy ifjúsági Európa-bajnok lett. Akkor is kibuggyantak a könnyeim.

- Mióta érzi úgy, hogy visszatért a helyes útra?
- 2005 szeptemberétől. A baj csak az volt, hogy azon a télen elcsúsztunk a felkészüléssel, túl későn vettük le a terhelést, ezért nem sikerült 2006 nyarán a budapesti Európa-bajnokság. De én nem voltam elkeseredve, tudtam, hogy ez a probléma kiküszöbölhető. Sanyi bácsi is menet közben tanulja a szakmát, együtt okulunk a tapasztalatokból.

- Öt éve, az athéni olimpia középdöntőjében 2:10.75-öt úszott, pénteken 2:07.64-es Európa-csúcsot. Öt év, három másodperc. Ugyanakkor mások hónapok alatt, a semmiből előbukkanva hat-hét másodpercet javulnak huszonöt éves fejjel. Ez hihető?
- Miért ne lenne hihető? A mellúszó huszonöt évesen érik be, teljesen elképzelhető ebben a korban az ugrásszerű fejlődés, pláne az idén használt szuperdresszek segítségével. Én senkit sem vagyok hajlandó doppingolással gyanúsítani, ebbe az utcába nem megyek be, őszintén hiszek abban, hogy mindenki becsületes eszközökkel éri el azt, amit elér.

- Mit jelent önnek a haza?
- Rengeteget. A döntő előtt több tucatnyi sms-t kaptam, hogy bíznak bennem, hogy meg tudom csinálni. Az emberek szeretete megerősítette a hitemet. Azt, hogy a döntő után hány telefonüzenetetem érkezett, nem is tudtam megszámolni.

- Ismeri személyesen a nagy elődöket, Szabó Joe-t, Rózsát?
- Hogyne. Rózsa egy nappal az elutazás előtt lejött az utolsó edzésemre a Komjádi-uszodába, végignézte a tréninget, majd odalépett hozzám. "Ide figyelj, ugyanabban az uszodában fogsz versenyezni, amelyikben én tizenöt éve világbajnok lettem. Maradjon magyar kézben a kétszáz mell világbajnoki aranyérme!" El sem tudom mondani, milyen sokat jelentett nekem Rózsa Norbi biztatása, nem tudom, anélkül megnyertem volna-e a pénteki döntőt...

- Várja már a nyaralást?
- Persze, hogy várom, az öcsém már mindent megszervezett, riadóztatta a barátokat, a barátnőm is velünk lesz természetesen.

- Adria, Riviéra, esetleg Mauritius?
- Ugyan! Nekem a mindenem a Balaton, Kenesén van egy házunk, ott töltöm a következő egy hónapot. Mert csak ennyit engedélyezek magamnak, nem többet. Az olimpia után két hónap járt, a vb után egy hónap. Aztán kezdem a felkészülést Sanyi bával a decemberi isztambuli rövid pályás Európa-bajnokságra, ahol nagyon jól szeretnék úszni. Van már két aranyérmem a rövid pályás Eb-kről, ezeket nagyon sokra tartom. Roppant hasznos a 25 méteres medencében rendezett verseny, javítja a fordulóimat, óriási hasznát veszem az ötven méteres medencében rendezett viadalokon. Van egy titkos álmom is.

- Szerintem két perc alá akar kerülni huszonötös medencében.
- Nem mondom meg, azért titkos. Ellentétben az olimpiai bajnoki címmel. Most már mindenki tudja, hogy az az álmom.