Risztov Éva: Itt nem teszik rám a terhet

Risztov Éva a múlt hét végén négy év szünet után indult újra versenyen, 800 méteren bronzérmes lett a  rövid pályás ob-n, ám ez a táv most már csak kirándulás volt a számára, hiszen a nyílt vízi versenyekre készül. Az évtized első felének legeredményesebb magyar úszónője úgy érzi, Debrecenben újjászületett, és élvezi, hogy nincs rajta győzelmi kényszer. Fő célja a londoni olimpia, de úgy gondolja, hogy akár még Rio de Janeiróban is ott lehet.

- Mikor versenyeztél legutóbb medencében?
- Elég régen, 2005 augusztusában, a montreali világbajnokságon. Nem tagadom, volt is bennem némi drukk Százhalombattán.

- A bronzéremmel elégedett vagy?
- Igen, az vagyok, nem számítottam rá. Már el is jöttem az uszodából, később tudtam meg telefonon, hogy harmadik lettem. Mivel nem volt nevezési időm, a délelőtti, lassabb futamba osztottak be, és ebben sajnos csak hárman voltunk. Igazából azért akartam indulni, hogy versenyezzek, de ez nem jött össze, mert a nyolcszáz méteren a második helyezettre is száz métert vertem.

- Az időeredményedhez, a 8:48,58-hoz mit szólsz?
- Hat éve 8:14-et is úsztam, és hiszem, hogy idővel ennyit újra tudni fogok. Fél éve tértem vissza, és ahogy mondani szokás, jó úton járok. Ami pedig az időeredmények közötti különbséget illeti, nem mindegy, hogy valaki ötven mellen tér vissza, vagy nyolcszáz gyorson.

- Márciusban mi adta a lökést a visszatéréshez?
- A Magyar Úszószövetségtől megkerestek, érdeklődtek, hogy lenne-e kedvem hozzá. A medencés úszásba egyáltalán nem vágytam vissza, azt a részét tényleg lezártam az életemnek, de kiderült, hogy nem is erről lenne szó, mert eleve a hosszútávúszást nézték ki a számomra. Vázolták a lehetőséget, hogy Vajda Tamással készülhetnék együtt, akit természetesen ismertem, s amikor eljöttem Debrecenbe tárgyalni a konkrétumokról, csak pozitív hatás ért. Arra jutottam, hogy ebbe érdemes lesz belevágnom, ami aztán be is igazolódott.

- Amennyiben?
- Eleve mindenki roppant kedvesen fogadott, és napok múltán már úgy éreztem magam, mintha ide születtem volna. Nagy köszönettel tartozom a városnak, a klubomnak, a Debreceni SC-SI-nek és az edzőmnek, hogy újra megtaláltam önmagamat.

Risztov Éva és Vajda Tamás eredményes párost alkot

- Ha jól tudom, tanulsz is.
- A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi karán, az igazgatásszervezői szakon vagyok elsőéves, nappali tagozaton. Nem mondom, elég zsúfoltak a napjaim, mert délelőttönként tíz órától háromnegyed kettőig óráim vannak, és este hattól nyolcig is. Így edzésre reggel hattól tízig, délután pedig háromtól hatig járok. Este kilenckor rendszerint bedőlök az ágyba, és alszom. De egyelőre bírom a tempót, most nagyon jól érzem magam.

- Miután kiszálltál az úszásból, belekóstoltál a vízilabdázásba, a labdarúgásba és a terepmotorozásba is. Melyik állt hozzád a legközelebb?
- Úgy voltam vele, hogy ha az úszást abbahagytam is, sportolni mindenképpen akarok, mert a sport a lételemem. Amit kipróbáltam, mind tetszett, de azért legjobban a motorozás. Nyertem futamokat is, a magyar bajnokságon pedig dobogós voltam.

- Viszont, ha jól emlékszem, egyszer volt egy komoly baleseted is.
- Igen, de nem motorral, hanem síelés közben jártam meg. Mindkét térdemben elszakadt a keresztszalag.

- Annak idején az úszást azért hagytad abba, mert megcsömörlöttél?
- Mondjuk azt, hogy abban az időszakban nagyon sok minden összejött az életemben. Ám most sem bánom, hogy akkor kiszálltam, mert különben most nem lennék itt Debrecenben. Azzal foglalkozhatom, amihez értek, amit szeretek, és teljesen más, abszolút nyugodt körülmények között. Itt nem teszik rám a terhet, hogy márpedig nekem nyernem kell, de érzem a bizalmat, hogy hisznek bennem. Szóval, itt teljesen más hozzáállást tapasztaltam meg, mint annak idején.

- Rövid pályán hatszoros Európa-bajnok vagy, de nagy szívfájdalmad volt, hogy az ötvenméteres medencében felnőtt világversenyen nem jött össze az arany. A 2003-as barcelonai vb-n három ezüstérmet nyertél, az Európa-bajnokságon öt ezüstöt, és ezek között kevés van, amelynek igazán tudtál örülni. Az idő azért megszépíti a múltat?
- Nézd, én mindig győzni akartam, és soha nem második lenni. És ebben nem változtam semmit, ez most is így van.

- Vagyis ez áll a 10 kilométeres nyílt vízi úszásra is?
- Abszolút.

- Mondhatjuk, hogy az idő neked dolgozik, hiszen a hosszútávúszás nem a tinédzserek versenyszáma. Vajda Tamás korábbi neves tanítványa, az Európa-bajnok Kovács Rita még harminchét évesen is a világ legjobbjai közé tartozott. Te most vagy huszonnégy, így akár a Rio de Janeiró-i olimpiára is ráhajthatsz.
- Ezt a lehetőséget magam sem zárom ki, de egyelőre egy közelebbi hármas cél lebeg előttem. Jövőre éppen Magyarországon lesz az úszó-Eb, 2011-ben világbajnokságot rendeznek, egy évvel később pedig jön a londoni olimpia, ami természetesen a fő cél. Majd utána elgondolkozom a hogyan továbbról.

- A hosszútávúszásban a nyílt vízen be kell kalkulálni a hullámokat, bóját kell kerülni, és figyelni arra, hogy a test test elleni küzdelemből jól jöjjél ki. Mert itt könnyen oldalba könyökölhetnek, és nem is feltétlenül véletlenül.
- Ez mind igaz, ezért jövőre szeretnék minél több versenyen elindulni, hogy az ilyen szituációkat megtanuljam kezelni. Mert az természetesen nem segít, ha a csapattársaim az edzésen elkezdenek ütni. Ahhoz, hogy a legjobb lehessek, rengeteget kell éles szituációkban versenyeznem, Világkupákon, Európa-kupákon.

- Legközelebb hol méreted meg magad?
- Most a hét végén újra medencében, Hódmezővásárhelyen. Mindenképpen el kell indulnom egy-két medencés versenyen is, hogy az edzőmmel felmérjük, hol tartok az egyes úszásnemekben. Januárban a szinteket majd ez alapján állapítjuk meg, de a hangsúly a fokozatosságon van.