<P>Knapek Edina: Védés után visszavágás </P>

Februárban Knapek Edina csak annak örülhetett, hogy egyáltalán újra tőrt tud venni a kezébe, májusban annak, hogy az utolsó esélyt megragadva bekerült a vb- és Eb-csapatba, múlt héten a koblenzi Európa-bajnokságon viszont már egy 2. és 3. helynek is.

A 2000-es esztendő Sajtófotó-pályázatán díjnyertes sorozaton Knapek Edina zokogott a sydneyi olimpián, és a Honvéd-LNX 24 éves vívónőjének 2001 sem kezdődött éppen vidáman. - Rá lehetne venni még egyszer egy focimeccsre? - Semmi pénzért, sőt ha messziről meglátok egy labdát, most már azt is nagy ívben elkerülöm. Tavaly december 29-én a Csata utcai általános iskolában, ahova annak idején én is jártam, a Csata-napokon beálltam a kapuba. A harmadik lövésig nem is volt semmi baj, azt is kivédtem, de olyan szerencsétlenül nyúltam bele, hogy eltörött a jobb kezem hüvelykujja. Még aznap este megműtöttek, és két nap múlva úgy éreztem magam, mintha robot-kézzel szilvesztereznék. Az persze sokkal érzékenyebben érintett, hogy a baleset miatt két hónap kiesett a felkészülésemből. Mert bár balkezes vagyok, jobb kézzel vívok. - Hogyhogy? - Amikor elkezdtem vívni, az edzőm nem kérdezte meg, hogy jobb- vagy balkezes vagyok-e, én meg nem mondtam. Így természetesnek vette, hogy jobbkezes vagyok. Két-három év múlva, amikor aztán előtte aláírtam egy papírt, komoly meglepetést okoztam. - Mint ahogy most Koblenzben is. Számítani lehetett arra, hogy így alakulnak a dolgok? - Egyéniben már azzal is beértem volna, ha bekerülök a nyolc közé. S mivel itt a legjobbkor visszavágtam az orosz Bojkónak, aki ellen még mindig negatív a mérlegem, a bronzéremnek rettentően örülök. Picit jobban is, mint a csapatezüstnek, mert itt mindenképpen esélyesek voltunk a négy közé jutásra, ahol pedig már bármi megeshet. - Ám az is megeshetett volna, hogy elúszik az Eb-részvétel. - Így igaz, de ebbe inkább nem gondolok bele. Tény, hogy az athéni Világkupán hiába végeztem a 6. helyen, ez nem volt válogató. Az utolsó lehetőséget a bukaresti Vk jelentette, itt is be kellett jutnom a nyolcba, különben a világ- és az Európa-bajnokságra sem mehetek. Szerencsére elcsíptem a hetedik helyet, így a hazai ranglistán felkapaszkodtam a negyedik helyre. - A sydneyi olimpián olyan nagy tragédia volt a csapat hatodik helye? A fotók miatt kérdezem. - Hát igen, mindjárt gondoltam. Eleinte nagyon furcsa volt látni azokat a képeket, amelyeken sírok, de azóta már túltettem magam a történteken. Az az olimpia egyébként nemcsak engem, gyakorlatilag az egész csapatot összetörte. Titi (Nagy Tímea - a szerk.) aranyérme nagyon szép eredmény, de mivel nem lett több érem, ez kevés volt. - 2004-ben több lesz? - Ez nem is kérdés! Ami a női tőrt illeti, egyelőre még az olaszok a legjobbak, de a nagy csapatuk már kiöregedőben van. Ám Athénban nemcsak ezért jöhet el a mi időnk.

Fábik Tibor

(SZTÁR Sport)