Társoldalunk:

Ötven éves az első magyar olimpiai öttusa-arany

Jubileumi év az idei a magyar öttusában: hetvenöt éve rendezték az első hazai versenyt, és ötven éve nyerte első olimpiai aranyát Helsinkiben a válogatott. Pécsi Gábornak, a szövetség főtitkárának főleg az utóbbi évtized sikereiben volt része, az edzői pályáját viszont harminc éve kezdte el az egykori csepeli öttusázó.

Pécsi Gábor ma délután háromkor előveszi a sípját, és belefúj egyet. Csak úgy, nosztalgiázásból. Pontosan harminc éve történt ugyanis, február elsején, hogy egy sípszóval megkezdődött az edzői pályafutása. Akkor a Rudas uszodában újpesti gyerekeknek tartott edzést, '59-es születésűeknek. Ők 19-en voltak, a következő évjárat tagjai 18-an, a '61-esek viszont csak hárman, de éppen abban a csoportban talált egy gyémántot, Mizsér Attilát.

"Boldog idők voltak" - mondja Pécsi Gábor, aki a ma a szövetség főtitkára és technikai igazgatója ", hiszen akkor csak a sporttal, az edzésekkel kellett foglalkoznom. A háttér megvolt, nem arra ment el az energia, hogy honnan szerezzünk pénz."

Az öttusa változott, az 1972-es hullámhegy után - akkor nyert olimpiát Balczó András - hullámvölgyek is következtek, ami itthon azt jelenti, hogy be kellett érni olimpiai ezüstökkel. Az ötnapos öttusát idővel felváltotta az egynapos, és addigra Pécsi Gábor már pontosan tudta, hogy az üzemmérnöki oklevelét soha nem fogja használni, mert az irodák helyett egy szabadabb életet választott.

Először akkor gondolt arra, hogy akár sikerei is lehetnek, amikor a versenyzői már mind az öt számban edzettek. A kéttusától jutott el addig, hogy olimpia és világbajnokok edzője, a budapesti aranyesős vb sikerkapitánya lehetett. A magyar öttusa olyan gazdag, hogy a versenyeken feltétlenül egykori világklasszisokba botlik az ember, ő viszont versenyzőkorából csak egy junior csapatbajnoki aranyat tud felmutatni. Edzőként idővel mégis tekintélye lett, az igazi menők is elfogadták, de soha nem engedte meg magának, hogy nagyképű legyen. Óriási egyéniségek mellett nőtt fel, és ez pedig beleneveli az emberbe a szerénységet és az alázatot.

"Az 1963-as világbajnoki közvetítést a csepeli vívóteremben hallgattuk a rádióban. Megtudtuk, hogy Balczó Bandi első lett, és a következő pillanatban már hallottuk is a vezényszót: vívóállás. Aztán Balczó hazajött, megjelent az első edzésen, fogadta a gratulációkat, vagyis mondott egy halk köszönömöt, és folytattuk a vívást. Szóval, a sportágban már akkor ennyi ideig tartott az ünneplés."

Tavaly megint olyan kiváló eredményeket ért el a magyar öttusa, világ- és Európa-bajnoki aranyakat szerzett, hogy a szövetség vezetői hátradőlhetnek, egy ideig világverő csapatuk van. A Balogh Gábor, Horváth Viktor, Fülep Sándor trióból az utóbbi a legidősebb, 1975-ös születésű. A főtitkár azzal egyetért, hogy kitűnő a csapat, azzal viszont nem, hogy lazítani lehetne. "A magyar öttusával szemben olyan magasak az elvárások, hogy kiengedni egy pillanatig sem szabad, inkább állandó bizonyítási kényszert érzünk. Balogh Gabi jó példa, ő tavaly úgy kezdte az évet, hogy egy kicsit könnyebben veszi az öttusázást, volt korábban elég baja, fárasztó, hosszú idényen volt túl. Aztán menet közben mégiscsak felszívta magát, mert rájött, hogy a kihagyást nem engedheti meg magának, és egyéniben is újra világbajnok lett."

Az eredményekre a sportág fenntartása miatt is szükség van. "A MOB támogatási elvei a sikereket értékelik. Ha nem jönnek az eredmények, akkor pénzt veszítünk, és könnyen belekerülhetünk egy lefelé tartó spirálba."

Egyelőre ilyen veszély nincs, a főtitkár dicséri a szakembergárdát, jönnek föl a fiatalok. Pécsi Gábor nem felejti el, hogy hol kezdte a szakmát, szerinte az elsős tanító szerepe legalább olyan fontos, mint az egyetemi tanáré. A megbecsüléssel még bajok vannak, és nemcsak az edzőkével. Nem is olyan régen még az egyik mostani világbajnok is azon gondolkodott, hogy befejezi az öttusázást, mert nem tud megélni belőle. "Azóta javult a helyzet, az 1999-es budapesti vb nemcsak óriási sportbeli sikert hozott, hanem fordulatot az öttusa megítélésében. Stabil lett az anyagi háttér, jönnek a szponzorok, akad olyan is, amelyiket nem is nekünk kell felhajtanunk, hanem ő keres bennünket."

A vb lendülete tart, tavaly 28 Eb- és vb-éremmel csúcsot javítottak, az idén pedig azt mondják az öttusázók, hogy megint nem adhatják alább. A felkészülést novemberben elkezdték, vasárnaptól két hétig Barcelona mellett, a jól bevált színhelyen, San Cugatban edzőtáboroznak. Tizenöt versenyző utazik, csupa olyan, aki a nemzetközi élvonal tagja, vagy oda pályázik. A hazatérés után kezdődik a fedett pályás idény, aztán Európa-bajnokság Csehországban, világbajnokság San Franciscóban. A főtitkárnak az utóbbiról nem az jut eszébe, hogy csodálatos hely, hanem az, hogy hű de drága lesz, ráadásul a junior vb-t Ausztrália kapta. El kell utazni a Világkupa-sorozatra is, mert a VK-döntőt augusztusban Budapest rendezheti, és az a legkevesebb, hogy három-három magyar férfi és női versenyző legyen a mezőnyben, a győztes ugyanis olimpiai kvalifikációt szerez.

A főtitkár ma elutazik Spanyolországba szálláscsinálónak, de a jövő hét közepén már itthon lesz dolga. A szövetség vezetői szakítottak elveikkel, és az idén ünnepelnek egy kicsit. Illetve inkább a múltra emlékeznek, arra, hogy hetvenöt éve rendezték az első hazai versenyt, és ötven éve nyerte a magyar válogatott az első olimpiai aranyat. Pécsi Gábor meg ma délután egy sípszóval megünnepli a saját kerek évfordulóját.

Korábban:

Lépesfalvi Zoltán