Székely Évát köszöntötték 75. születésnapján

Székely Éva olimpiai bajnokot, a helsinki versenyek 200 méteres mellúszószámának aranyérmesét hetvenötödik születésnapja alkalmából szerdán köszöntötték az úszószövetség vezetői, valamint Deutsch Tamás sportminiszter.

Pályafutását végigkísérte a küzdelem, ami egy versenyző esetében akár természetes is lehet. Neki azonban nem csak az ellenfelekkel kellett harcolnia. Gyerekként először csak az uszodából tiltották ki, az egyik versenyen a rajtkőről szállították le, meg kellett várnia, míg a versenybíróság eldönti, hogy a "nem fajtiszta" származásúak is indulhatnak-e. Később az élete is veszélyben forgott, a nyilasoktól megszökött, és csontsoványra fogyva egy Pozsonyi úti védett svájci házban - amelynek lakói közül azért többet a Dunába lőttek - élte át az ostromot. De éjszakánként a lépcsőn szaladgált föl-le öt emeletet, hogy erősítse a lábát, mert olimpiai bajnok akart lenni, amióta csak hallotta a Csik Ferenc berlini győzelméről szóló rádiós közvetítést. A háború után a politikai vonulatba nem illett bele, mert az édesapja nagykereskedő volt. Igaz, akkor már valamelyest védte a tehetsége, negyvenöt augusztusában a Margitszigeten ő állította fel az első országos csúcsot.

Következett egy olyan korszak, amikor versenyeznie kellett Sztálin születésnapján, nyitott teherautón utaztatták vidéki versenyre május elsején, a váltóban pedig kötelező volt világcsúcsot úsznia a tanácsi választások tiszteletére. London, 1948 még nem az ő olimpiája, súlyos betegségből lábadozva csak a negyedik hely jutott neki. Helsinki - akárcsak az egész magyar sportnak - Székely Évának is a csúcsot jelentette, a 200 méteres mellúszásban olimpiai bajnok lett. A világ nem csak az eredményeiért csodálta: ő volt az első, aki pillangózva úszta végig versenyen a kétszáz métert. Akkoriban még a bátrabbak is hosszanként váltogatták a mell- és a pillangótempót.

Négy évvel később Melbourne-ben még nyert egy ezüstöt, de azon az olimpián főként az foglalkoztatta, hogy minél előbb túl legyen rajta. A gondolatai a verseny közben is itthon jártak, kétéves lánya, Gyarmati Andrea ugyanis Budapesten volt 1956 novemberében. Később edző lett, megtanított úszni több ezer gyereket, Andreából Európa-bajnok, világcsúcstartó és - közös bánatukra - olimpiai ezüstérmes lett. Székely Éva pedig megküzdött a betegségekkel, szemműtétekkel, aztán írt két önéletrajzi könyvet irodalmi igényességgel. Az egyikben ő maga készített leltárt sportolói pályafutásáról: 117 világ-, Európa- és magyar csúcs, 68 olimpiai, főiskolai világbajnoki és magyar bajnoki első hely. Azzal pedig, hogy stílust teremtett, megmaradt örök fiatalnak, Pillangókisasszonyként ismeri a világ.

Lépesfalvi Zoltán

Korábban:

Az olimpiai dobogósok is kapnak járadékot (1999.05.12.)