Polyák Imre hetvenéves

Polyák Imre olimpiai és világbajnok birkózót Schmitt Pál és Aján Tamás, a MOB elnöke és főtitkára táviratban köszöntötte hetvenedik születésnapján.

A tokiói olimpia döntője előtt az egyik japán lap címoldalára került. Azt írták róla, hogy aki negyedszer megy el vizsgázni, az nem bukhat meg. Azon a versenyen, 1964-ben végre célba ért Polyák Imre, az övé lett az olimpiai aranyérem. Három ezüst, Helsinki, Melbourne és Róma után.

A küzdőképesség, a kitartás mintaképeként szokták emlegetni. Gutman József, aki tíz évig volt társa a válogatottban, azt mondja róla, a legcéltudatosabb birkózó volt mindannyiuk között, a végtelenségig küzdött azért edzésen és versenyen, amit maga elé tűzött. Soha nem fogott semmit a külső körülményekre, amikor - már évtizedek távlatából - a második helyekről kérdezték, mindig magában találta meg a hibát, arról beszélt, hogy hol rontotta el. Negyedszerre már semmit sem bízott a véletlenre, minden mozdulatát megtervezte, kiszámította; mint mondta, "azt a versenyt logarléccel birkóztam végig".

Tizenhárom magyar bajnoki aranya van, három világbajnokságon lett első, de pályája az olimpiai győzelemmel vált teljessé. A többi már csak ráadás: 1958-ban, amikor Magyarországon először választották meg az év sportolóit, a férfiak között ő kapta a legtöbb szavazatot, aztán négy évvel később újra. Neki ítélték a huszadik század legjobb hazai birkózója címet, később pedig beválasztották a magyar sport halhatatlanjai közé.

Visszavonulását a világverő szovjetek is megünnepelték, tudták, hogy utána már az övék lesz a súlycsoport aranya. Voltak olyan versenyek, amelyeken hét kategóriában ők győztek, a nyolcadikban Polyák Imre. A birkózók között szállóigévé lett mondása is a nagy riválishoz kapcsolódik. Amikor az egyik versenyen társai azt számolgatták, hány orosz indul súlycsoportjukban, megnyugtatta őket: egyszerre csak egy megy föl a szőnyegre. Könnyen beszélt, mert ő rendre megverte azt az egyet, aki szemben állt vele.

Lépesfalvi Zoltán