Vágólapra másolva!
A június 24-én induló wimbledoni tenisztorna immáron 125 éves történelmének két legnagyobb ásza, és legendája egyaránt részt vesz a füves pályás bajnokságon. Az amerikai Martina Navratilova, aki kilenc egyéni sikerrel büszkélkedhet, évek óta csak párosban és vegyes párosban indul, ám Pete Sampras, aki kilenc év alatt hét elsőséget szerzett még mindig a torna egyik titkos favoritja.

Fotó: EPA
Fotó: EPA
Martina Navratilova kilenc egyéni győzelmével abszolút csúcstartó Wimbledonban

A századfordulón, 1900 körül Wimbledon nemzetközi tornává nőtte ki magát. Az első "idegen" győztest 1905-ben a hölgyek ünnepelhették: az amerikai May Sutton személyében. Sutton 1907-ben is nyert, akkor, amikor a férfiaknál először az ausztrál Norman Brookes győzött. Ettől kezdve gyakorlatilag megszűnt a brit fölény, a férfiaknál csupán Arthur Gore és Fred Perry tudott nyerni az All England Clubon. A jelenlegi hagyományok kiindulópontja 1907-re tehető, akkor vált a klub elnökévé a walesi herceg, ezáltal megteremtve a királyi ház állandó jelenlétét a viadalon.

1920-ban a pályát áthelyezték a Church Roadra, ahol 1922-re tizennégyezer férőhelyes stadiont emeltek. A torna soha sem látott népszerűségnek indult. A '20-as években a franciák uralták a bajnokságot, a hölgyeknél Suzanne Lenglen, a férfiaknál a négy muskétásként becézett Davis-kupa csapat, Jean Borotra, Jacques Brugnon, Henri Cochet, illetve Rene Lacoste kápráztatta el a szurkolókat. 1930-ben Bill Tilden harmincnyolc évesen szerezte harmadik elsőségét, egy évvel később Cilly Aussem révén Németország is feliratkozott a győztesek közé. 1932-ben a torna összesen 200 ezer nézőt mondott.

A '30-as évek a brit teniszezők aranykorát hozták, amikor tizenegy elsőséget is a hazaiak értek el, köztük Fred Perry sorozatban háromszor, Dorothy Round pedig kétszer.

A második világháború után a légi közlekedés ugrásszerű fejlődésével még több külföldi sztár jelent meg Wimbledonban, az 1970-es évekig gyakorlatilag csak az ausztrálok győztek Lew Hoad, Neale Fraser, Rod Laver, Roy Emerson és John Newcombe révén. A hölgyeknél is megszűnt a hazai fölény, a '60-as években Angela Mortimer és Ann Jones kivételével főleg amerikai és ausztrál versenyzők vihették haza a salátástálat.

A verseny új korszakát a Lawn Tennis Association 1967-e határozata hozott változást, ennek következében 1968-tól már profik is indulhattak a korábban csupán amatőrök számára elérhető viadalon. A professzionális éra első bajnoka Rod Laver és Billie Jean King lett.

1980-ben a svéd Björn Borg tudta megközelíteni a századforduló környékén Renshaw rekordját és 1976-80 között zsinórban öt alkalommal győzött. Ezt azóta sem tudta beállítani senki, Pete Sampras lehett volna az első - ha tavaly megnyeri a viadalt. (Persze Pete rekordja így is rendkívüli: az utóbbi kilenc alkalomból hétszer ő végzett az első helyen.)

Újkori rekordok

- 1980-ban a svéd Björn Borg lett az első olyan teniszező, aki William Renshaw óta sorozatban ötödször is nyerni tudott.

- 1985-ben a német Boris Becker tizenhét évesen, több rekordot is elértt. Ő lett a legfiatalabb győztes, az első, aki nem kiemeltként érte el a sikert, mellesleg az első német, aki győzni tudott férfi egyesben.

- 1987-ben Martina Navratilova lett az első hölgy, aki egyéniben egymást követően hatszor is győzött. Három évvel később, egyedülálló rekordként kilencedik sikerét is begyűjtötte.

- 1996-ban a svájci Martina Hingis lett minden idők legfiatalabb wimbledoni bajnoka, miután női párosban a cseh Helena Sukova 15 évesen és 282 naposan diadalmaskodott.

- 2000-ban az amerikai Pete Sampras sorozatban negyedszer, összességében hetedszer emelhette magasba a győztes serleget - beállítva ezzel William Renshaw megközelíthetetlennek hitt rekordját.

- 2001-ben a horvát Goran Ivanisevic lett a torna első, szabadkártyával induló győztese.

Ajánlat:

A wimbledoni torna hivalatos honlapja

Korábban: