Vágólapra másolva!
Július 25. és augusztus 4. között Berlinben rendezik az úszó, műúszó és szinkronúszó Európa-bajnokságot. Magyarország bombaerős csapattal utazik az egyesített Németország fővárosába, amit aligha gondoltunk volna a sydneyi olimpiát követő őrségváltás után. Ám tévedtek azok, akik azt jósolták, most egy darabig egyszemélyes (Kovács Ágnes) csapat lesz a magyar. A múlt heti magyar bajnokság parádés eredményei azt mutatják: a női mellúszáson kívül férfi mellben, vegyesen, a gyorsúszó sprintszámokban is vannak dobogós, sőt, aranyérmes esélyeink. S akkor még nem is beszéltünk egy 16 éves hölgyről, akit sok ország komplett úszócsapatként is megirigyelhetne. A neve: Risztov Éva.

Forrás: SZTÁR Sport

A fáradhatatlan
Fotó: SZTÁRsport


- Legutóbb Egerszegi Krisztina nyert négy aranyérmet Magyarországnak, még 1993-ban, a sheffieldi Eb-n. Készülhetünk az ismétlésre?
- Ilyesmiről ne is beszéljünk, mert az lehet, hogy kifelé magabiztosnak látszom, de befelé tele vagyok kétségekkel. Maradjunk annyiban, hogy valamennyi számban szeretném megjavítani egyéni csúcsomat, s ha ez sikerül, akkor a helyezéstől függetlenül elégedett leszek.

- Ebben is hasonlítasz példaképedre, "Egérre": a helyezéssel ő sem foglalkozott, csak az időeredménynyel. Más kérdés, hogy az öt olimpiai bajnoki aranyéremhez volt elegendő.
- Először hároméves koromban, a szöuli olimpia után találkoztam vele, amikor Kiss Lászlóval lejött Hódmezővásárhelyre élménybeszámolót tartani. Azt mondják, megfogtam a kezét, és el sem akartam engedni. Különben magam is emlékszem erre, jóllehet alig tudtam még járni.

- Ma viszont már te vagy a Kőér utcai úszópalánták példaképe. Hogyan tudtál megbarátkozni a nagyvárosi környezettel, hiszen pár éve még azt mondtad, semmi pénzért nem mennél fel Budapestre?
- Úgy alakult az életem. Megromlott a viszonyom edzőmmel, Bán Sándorral, aki a Hód SE-ben volt a mesterem. Igazából nem is értem az egészet, nem is én haragszom rá, hanem ő rám, sokszor nem is fogadja a köszönésem. Szerencsére a Spartacusban otthonra találtam.

- Egyedül laksz Budapesten?
- Nem, az édesanyám is velem jött, együtt lakunk egy albérletben. Én a Csík Ferenc Gimnáziumban most kezdem a harmadikat, az anyu is kapott állást Pesten, magyart tanít.

- Az edződ, Turi György azt mondta, ő még nem találkozott olyan úszóval - beleértve Egerszegit is -, aki annyira fáradhatatlan lenne az edzésen, mint te. Állítólag a fiúkkal is tartod a lépést.
- Valóban, eddig még egyetlen edzés után sem voltam fáradt, pontosabban úgy nem voltam fáradt, hogy másnap annak bármilyen nyomát éreztem volna.

- Kik a legnagyobb ellenfeleid a jó számaidban?
Az Eb-n az olimpiai bajnok ukrán Klocskova 400 vegyesen és gyorson -, a dán Mette Jacobsen és a német Melmann a pillangón. De mindenkivel számolni kell.

- Mi foglalkoztat az úszáson kívül?
A futball! Ronaldo a kedvencem, illetve általában a brazilok. Van egy egyéves vizsla kutyám, Mili a "hivatalos" neve, de én Ronaldónak is hívom. A világbajnokság alatt végig lázban égtem, jobban örültem a brazilok aranyérmének, mintha én nyertem volna világbajnokságot.

- S mi van azokkal a hobbikkal, amelyek egy tizenhat éves lányt lekötnek? Mozi, zene, olvasás?
- A Britney Spears-filmet láttam a minap, nagyon élveztem, ő a kedvenc énekesem. S a film alapján készült könyvet is olvastam.

- És a suli hogy megy?
- Valahogy az is megy. Nekem az az elvem, hogy tanulni felnőtt fejjel, az úszás befejezése után is lehet, fordított sorrendben viszont képtelenség.

Ch. Gáll András