Dobóatlétáink sikeredzője a háttérben marad

Vida József kalapácsvetésben, 1984-ben érte el a legjobb eredményét, 79,06 métert, ami még most sem számít rossznak, akkor pedig kimondottan jó volt. A szombathelyi atléta, aki a szöuli olimpián nem jutott túl a selejtezőn, mégis úgy jellemzi versenyzői pályafutását: "nem alkottam maradandót". Azóta edzőként viszont annál inkább, hiszen a hónap elején két tanítványa, a diszkoszvető Fazekas Róbert és a kalapácsvető Annus Adrián is Európa-bajnok lett.

- Bevallom, azt hittem, hogy az Eb után sorban jelennek majd meg önről a cikkek, és becipelik a tévéstúdiókba, hogy nyilatkozzon. Én maradtam le ezekről, vagy ezek az érdeklődések maradtak el?- kérdeztük a Haladás VSE edzőjét.
- Az a helyzet, hogy nem nagyon kerestek az újságírók.

- Háttérbe húzódó típus?
- Nem is tudom. Az edzők között a magam 39 évével a fiatalabbak közé tartozom, s eddig szerintem nem volt semmi meglepő abban, hogy nem kerültem középpontba.

- De két Eb-arany után most ott lehetne. Mit gondol, az év edzője választáson ott lesz az élmezőnyben?
- Fogalmam sincs, hiszen Magyarországon rengeteg kiváló edző van, a választás pedig teljesen szubjektív. Éppen a kajak-kenu vb előtt vagyunk, s szerintem ez is nagyon jó magyar szereplést hoz majd. Abban azért bízom, hogy az év végi gálára Fazekas Robit és Adrián is meghívják, és gondolom, engem is. Az mindenesetre javítaná az esélyeinket, ha mindketten megnyernék még a Világkupát is. S mivel a kalapácsvetés idén ráadásul Grand Prix-szám, Adriánnak a GP-döntőben is lesz még lehetősége nagyot alakítani. Az óriási dolog lenne, ha az év három fő versenyét megnyerné, atlétikában ez olyan, mintha egy teniszező adott évben az összes Grand Slam-tornán diadalmaskodna. Ez 1998-ban Gécsek Tibinek összejött.

- Akkor ezek szerint Annus és Fazekas az Eb után sem kapott pihenőt.
- Természetesen nem. S tartják a formájukat, amit mutat, hogy a múlt hét végén Nyitrán "Fazék" szél nélkül 69,53-at, Adrián pedig kora délután 81,95-öt dobott, s mindketten nyertek. Az Eb-arany után is éhesek a sikerre.

- Beszéljünk önről is. A versenyzői pályafutásából mit emelne ki?
- Az egyéni csúcsom 79,06 méter, amit még 1984-ben értem el. Indultam a szöuli olimpián, és 1990-ben ott lehettem az Eb-n is, de egyik versenyen sem éltem túl a selejtezőt. Az szoktam mondani, hogy versenyzőként nem alkottam maradandót.

- Edzőként viszont már igen, s már tavaly is, hiszen az ifjúsági világbajnok Horváth József is önnél készült fel a vb-re. Most pedig már van két felnőtt Európa-bajnoka, s ugyancsak Haladás-versenyző a súlylökés országos csúcstartója, Kiss Szilárd. Mi a műhely titka?
- Nincs semmi különös titkunk. Szombathelyen mindig hozzá voltak szokva a versenyzők a komoly munkához, errefelé az a divat, hogy nem beszélnek, hanem edzenek.

- Ha már azt mondta, "nem beszélnek": ez igaz arra is, hogy a város másik műhelyével, a Dobó SE-vel sem állnak szóba? Azzal a klubbal, amelyikben Annusék korábban készültek, Németh Pál vezetésével.
- Az egyáltalán nem fedi a valóságot, hogy nagyon elmérgesedett a viszony a két klub között, bár sajnos akadnak, akik szeretnék, ha így lenne. Annak idején nekem is Pali bácsi volt az edzőm, mint ahogyan a sydneyi olimpia előtt Robinak és Adriánnak is; így a mostani sikereinkben kétségkívül az ő munkája is benne van. A volt versenyzői köszönő, én beszélő viszonyban vagyok Pali bácsival, aki egyébként az Eb után gratulált nekem. Ellenségeskedésről tehát egyáltalán nincs szó.

- Volt viszont másról, még kellemetlenebb témáról szó a Sport plusz újság számában közvetlenül az Eb előtt. Nevezetesen, egy névtelen olvasói levél írója doppingolással vádolta meg a versenyzőit.
- Most erre mit mondjak? Rosszakarók és irigyek mindig voltak és lesznek, akik alaptalanul vádaskodnak. Szombaton utaztunk az Eb-re, de még előtte szerdán, teljesen váratlanul betoppantak hozzánk a WADA, a nemzetközi doppingügynökség munkatársai. Az IAAF, a nemzetközi atlétikai szövetség doppingellenőrei ezt megelőzően kétszer jöttek hozzánk, természetesen ők is bejelentés nélkül. Azt mondanom sem kell, hogy az országos csúcsoknál is mindig van doppingvizsgálat. Szóval nem hiszem, hogy nekünk most nagyon magyarázkodnunk kellene. Jó lett volna, ha az újságban az illető névvel és címmel vállalja a levelét. Persze neki nem lett volna jó, mert akkor a gatyáját is leszedtük volna róla.

Fábik Tibor