Társoldalunk:

Kajak-kenu: a megbízható magyar sikersportág

A magyar kajak-kenu sport őrzi trónját, s még úgy is képes a világ élén maradni, s minden riválisát megelőzni, hogy akadnak hiányosságai. Ez lehet a legfontosabb megállapítás a sevillai vb után, természetesen a részletes értékelés csak ezután következhet.

Mindennél többet mond a fenti tétel igazságáról, hogy az Angyal Zoltán szövetségi kapitány vezette csapat folytatta az elmúlt években már megszokott "tányérgyűjtést", tudniillik díszes ezüsttál jár mind az összetett, mind pedig a szakágankénti pontverseny éllovasának, a trófeákkal már tele egy fal a szövetségben. Nos, az semmi meglepetést nem okozott senkinek, hogy a Nemzetek Nagydíja Magyarországnak jutott, s ugyanez az elismerés illette a nőket is.

Az már annál inkább, hogy a férfi kajakosok is műfajuk legjobbjainak bizonyultak a speciális Waxholm-pontszámítás alapján (minden döntős kap pontot, a győzelemért 10, a 9. helyért egy jár). Ez csak úgy történhetett meg - elemezték a helyzetet a szakértők -, hogy nagyon kiegyenlítődtek az erőviszonyok, sok ország kajakosai szerepeltek a döntőkben, de csak a magyarok voltak érdekeltek valamennyiben. Ez a másik nagy "felfedezése" a vb-nek: az erők kiegyenlítődése. Régi, sikeres országok tüntek el (például Olaszország), s újak jelentkeztek akár aranyért is (hosszú szünet után, többek között, Ausztrália). De nyert érmet üzbég, litván, argentín, fehérorosz, izraeli versenyző is.

A magyarok a három szakágnak hozzávetőlegesen a felében értek el olyan eredményeket, amelyek maximállis elismerést érdemelnek. A nők "mindenek felett" produkáltak, a kenusok közepes teljesítményt nyújtottak, a férfi kajakosok nem ütötték meg a saját színvonalukat. A hat arany önmagáért beszél, s minimum megfelelő minősítést kaphat az, hogy ebből három olimpiai számban (a három női 500-as döntőben) születtett. Ilyesmire emberemlékezet óta nem volt példa.

Ezzel szemben a mindig mértékadó olimpiai pontszámítás nem ad okot a maradéktalan elégedettségre, a kritika nélküli értékelésre. Tudniillik az elmúlt három évben (2000-ben olimpia, 2001-ben és idén világbajnokság) feltűnően hullámzó a teljesítmény, bizonyos szempontból csökkenést mutat.

Íme a statisztika:
2000, Sydney:  48 pont, 4 arany, 2 ezüst, 1 bronz
2001, Poznan: 52 pont, 3 arany, 3 ezüst, 2 bronz
2002, Sevilla: 37 pont, 3 arany, 1 ezüst, 2 bronz

Jövőre különleges esztendő következik: hosszú lesz a szezon, a világbajnokságot csak szeptemberben rendezik az atlantai olimpián megismert gainesville-i Lanier-tavon. Nem tartanak Európa-bajnokságot, vagyis könnyen lehet koncentrálni az erőket és a figyelmet kizárólag az olimpiai főpróbának számító vb-re. Van min és mit javítani, a magyar kajak-kenu szerencséje, hogy ezt olyan eredménnyekkel a háta mögött teheti, mint amilyenek Sevilla után magáénak mondhat.

Serényi Péter

KAPCSOLÓDÓ CIKK