Lékó négy világbajnokot előzött meg Linaresben |
- Az ellenfélre történő konkrét készülésnél miként határozzák meg a követendő taktikát?
- Kezdetben enyém volt a döntő szó, hiszen ellenfeleimet korábbi versenyeimről, az egymás elleni csatákból jobban ismertem, de Arshak villámgyorsan feltérképezte riválisaimat. Most már együtt döntünk, több évtizedes tapasztalata, a sakkvilág legjobbjai mellett eltöltött sikeres edzői munkája során hihetetlen rutinra tett szert.
- A játszmák végén kié a kezdeményező szerep, ön magyarázza a parti menetét, vagy inkább Arshak kérdez?
- Vegyesen, természetesen sok mondanivalóm van a játszmáról. A lépés-jelöltekről, hogy miért tűnődtem annyit, vagy miért léptem mást, sokszor olyat, ami a kívülálló számára kevésbé érthető. Átbeszéljük a játszmát, a kritikus állásokat alaposan elemezzük.
- A parti után először az ellenféllel együtt elemeznek. Milyen hangulatban, mennyire akarják egymást győzködni?
- Semmi értelme azoknak az elemzéseknek, ahol a győztes azt bizonygatja, hogy végig nyerésre állt. A játszmák kritikus állásaiban érdekes meghallgatni a másik felet, hogy miként értékelt, melyik lépés következményeit számolgatta. Kölcsönösen tanulunk egymástól.
- Az első híradások kisebb incidensről tudósítottak Kaszparovval vívott első játszmája végkifejleténél. Mi is történt valójában?
- A parti utolsó tizenöt lépését én már nem írtam, hiszen időzavarba kerültem. Már harmadszor jött létre ugyanaz az állás, ajánlottam a döntetlent Kaszparovnak, aki nem méltatott figyelemre. Negyedszer is tükörkép volt, megállítottam az órát, s reklamáltam a bírói hármasnál, azonban kezdetben bizonytalanul reagáltak. Kaszparov pedig furcsa módon az isztambuli sakkolimpián játszott Beljavszkij elleni játszmámra emlékeztetett, majd Kramnyik elleni végjátékomra a budapesti RWE Gas által szervezett rapid mérkőzés tizedik partijában. Némi huzavona után a bírói kar megállapította, hogy jogos a döntetlen igényem. Vacsora után, séta közben összeakadtam Kaszparovval, egymásra mosolyogtunk, kezet fogtunk, a félreértést könnyedén tisztáztuk.
Nagymesterünk átveszi a linaresi diadalért járó trófeát |
Fotó: MTI |
- Linaresben négy győzelmet aratott. Egyetért a véleményemmel, hogy univerzális játékkal, négy stílusban diadalmaskodott?
- Picit gondolkodnom kell... Igaza van, négy hónapos versenyzési szünet után játszottam az első partit. Könnyedén egyenlítettem ki az azeri Radzsabovval szemben, de túlbecsültem a nyílt c vonal jelentőségét, veszélyes támadáshoz jutott, hidegvérrel kellett védekeznem. Vallejo Pons elleni győzelmemet egy alaposan előkészített megnyitási újításnak is köszönhettem, pozíciósan szépen túljátszottam. A második Radzsabov-partiban minden összejött, a megnyitási változatot gondosan elemeztük, a stratégia tervet jól kidolgoztuk, látványos taktikai poén fejezte be a jól megjátszott játszmát. Anand elleni győzelmemnek különleges jelentősége van, a tornagyőzelmet köszönhetem a nyerésnek. Anand kicsit rosszabbul állt, védekezésre kényszerült, majd a nehézségek átvészelése után már úgy érezte, hogy megúszta a partit. Hibázott, én ezt kihasználtam. A torna hajrájában Vallejo Pons és Anand ellen egy pontot szereztem, de a verseny végkimenetele szempontjából jobb elosztásban, a riválist győztem le.
- Csak három nap pihenője van, s máris utazik a hagyományos Amber-versenyre, ahol a tizenkét résztvevő, váltott színelosztással egy-egy rapid, illetve vakon játszott partiban méri össze erejét. Mik a várakozásai?
- Ezúttal nem az eredmény a fontos, hanem, hogy kicsit gyorsuljon a játékom. Linaresben többször meggyűlt a bajom az időbeosztásommal. Egyes változatokat már tartalékolok a Kramnyik elleni világbajnoki döntőre. A versenyre feleségem, Szofi társaságában utazom, Arshak ezúttal csak az internetes élő közvetítésen keresztül figyeli játékomat.
Verőci Zsuzsa